Enikő, hány éves vagy? suttogta a férje, miközben a folyosó sötét sarkában állt. Úgy érzem, mintha már nem az egyetemi első évfolyamon lennél, hanem az első osztályban. Bármilyen is legyen a szerelem, valahol élni kell, naponta étkezni kell, érted? Hova siettek? Holnap házasodtok? Ki a nyugtalan? Senki sem tiltja Gábort, hadd jöjjön el, ismerkedjünk meg, beszéljünk, a szüleivel is találkozzunk Jól mondom?
Balázs, hamarosan megérkezel? kérdezte Ágnes, miközben a munkahelyi telefonra nyomta a számot.
Már majdnem befejeztem, válaszolta a férj.
Gyorsan, ne húzd az időt! A beszélgetés már itt van, hirtelen mondta a feleség.
Mi van? ijedt meg Balázs.
Még semmi sem történt, de kell beszélni Ágnes láthatóan fel volt dobogva, de egyelőre nem történt semmi rossz.
Tizenöt perc alatt a család feje már belépett a lakásba.
Mi történt itt? óvatosan kérdezte a feleségétől.
Öltözz át, mosd meg a kezed, nem kell mindent kidobni, megmenteni a Világot csókolta meg a férjet, és kissé oldalra tolta a fürdőszobába.
Néhány perccel később Balázs befejezte a szükséges teendőket, átöltözött, és a nappaliba lépett.
Menjünk vezette őt a feleség a lány szobájába. Enikő a kanapén ült, szemei pirosak a könnyektől.
Mi van? próbált nyugodt maradni Balázs.
Kérdezd meg a lányodat szögezte Ágnes. Mondd meg az apának, mit tervezel!
Enikő még jobban elzárkózott, az ablak felé fordult, mintha nem akarná kimondani a problémáit.
Na, lányom ütötte Balázs a kézzel az asztalt. Vagy most nyugodtan, túlzott drámák nélkül elmondjátok, mi a gond, vagy magatok rendezitek, én pedig pihenni megyek a munkától!
Mi itt házasságot terveztünk szúrta a feleség keserű szarkazmussal. Mindjárt, nem halogatva!
Mit jelent ez? kissé meglepődött Balázs. Tényleg most házas vagyunk? Kiért, ha titok ez?
Mivel Enikő makacsul hallgatott, Ágnes kénytelen volt újra közbeszúrni:
Gábor, emlékszel, hogy mostanában gyakran jártál nálunk?
Igen, szóval Na, drágám?
Enikő továbbra is csendben maradt.
Tehát, kedvesem. Vedd elő a játékot, és ne csinálj itt balhét. Nekem már nem kell előadni előtted, hogy megtudjak valamit kezdte a férj határozott hangon.
Mi Gáborral egymásba vagyunk szerelmesek! rohamban kiáltotta a lány. Ő a legjobb, és házas leszünk!
Végre jön egy kis tisztaság sóhajtott az apa, ő is a te csoportoddal tanul?
Igen, ugyanabban a csoportban.
Első évfolyam mérlegelte Balázs. Hú, gyerekek
Nem vagyunk gyerekek! vágta be a lány. már tizennyolc évesek vagyunk, nagykorúak!
Rendben. Ha nagykorúak vagytok, felnőttek is, értem? Akkor felnőttként fogunk beszélni.
Nem akarok beszélni! Most azt hallom: Még fiatalok vagytok, várjatok, álljatok talpra, ellenőrizzétek az érzéseiteket ezt a száraz, unalmas szlogent. Ti felnőttek vagytok, okosak, helyesek, de nem értitek meg az egyszerűt: mi egymást szeretjük, érzéseink vannak! Ti meg akarjátok mindent tönkretenni!
Én, lányom, senkit sem akarok tönkretenni fáradtan sóhajtott az apa. Szeretnék mindent tisztázni. Tehát ti, Enikő és Gábor, szerelmesek egymásba, ugye? Enikő bátran bólintott. Ez már jó. És házasodni akartok? Mindkettő?
Apa, ne próbáld megsérteni Gábort. Ő is akarja, hogy házasodjunk.
Jó, hát legyen. De hol fogtok élni, milyen pénzzel? Felkészültetek már ezekre a kérdésekre?
Nem számít! Ha szeretjük egymást, a többi mindegy! kiáltotta a lány lelkesen.
Enikő, hány éves vagy? suttogta újra a férj. Úgy tűnik, nem az egyetemi első évfolyamon vagy, hanem az első osztályban. Szerelmetől függetlenül valahol élni kell, naponta enni kell. Hova siettek? Holnap házasodtok, ez a rohanás? Senki sem tiltja Gábort, hadd jöjjön el, ismerkedjünk meg, a szüleivel is találkozzunk Jól mondom? fordult a feleséghez.
Nagyon is helyes, kedves. De van egy aprócska részlet Nem sietni szabad.
Azt hiszem, Gábort elviszik a szolgálatba?
Nem, nem a szolgálatba, és nem Gábort. Enikő, miért hallgatsz, nekem mindent el kell mondani?
Nem hallgatom, morcogta a lány dühösen. Gáborral gyermekünk lesz.
Micsoda, meglepődve kérdezte Balázs. És mit terveztek?
Házasság! Gyermek! És ne gondoljátok, hogy elutasítotok! A gyermekünk megszületik!
Nyugodj meg! Senki sem akar ráerőltetni semmit, csak mi magunk kell, hogy rendezzük. Szóval, a szülei tudják?
Ma Egyeztettünk, hogy mindenki ma beszél a szüleivel
És? Még nem hívták a végeredményről?
N-nem
Rendben, amikor felhív, szólj nekem. Addig csak hagyd, hogy vacsorázzak, mert a ti szenvedélyetekkel én éhes maradok.
Ágnes és Balázs a konyhába mentek, ahol gyorsan felmelegítette a vacsorát, és egy tányért tette a férfi elé.
Mi lesz most? kérdezte halkan.
Nem tudom, őszintén. Várjuk meg, mit mondanak a szülei, talán együtt hozunk döntést
A vacsora befejeztével komor hír érkezett Gábor részéről: a szülők határozottan ellenzik, súlyos vita történt, ami veszekedésbe torkollott. Rossz hír
Tizenöt perc múlva Enikő a nappaliban állt telefonjával, és halkulva mondta, miközben lekapcsolta a mikrofont:
Gábor anyukája szeretne beszélni valakivel
Ágnes keresztbe tett karokkal nézett:
Drágám, kérlek, te beszélj, már nem bírom
Balázs vádaskodó tekintettel nézett a feleségre, de felvette a telefont, hangos kapcsolóval, és ujját az ajkára tett.
Halló, jó napot, én vagyok Enikő apja, Balázs Sándor.
Katalin vagyok. Gábor anyja. A fiunk ma jelentette, hogy találkozik a lányoddal. És látszólag már el is lépett a nagy útra. Óriási terveik vannak. Tudod?
Igen, beszéltünk Enikővel.
Nagyon jó. Most kérlek, vegyétek figyelembe, hogy határozottan ellenezzük ezeket a hatalmas terveket mondta keserű szarkazmussal. A fiúnknak tanulnia kell, szakmát szereznie, karriert építenie. Első évfolyamon házasság, illetve gyermek nem része a terveinknek.
Hamarabbi házasságunk szintén nem szerepelt a terveinkben. De Enikőnek itt már van a gyermek, a te fiadétől. Mit mondtok, mit tegyünk?
Ez, bocsánat, a te problémád, Balázs Sándor. Először is, nem vagyok biztos benne, hogy ez Gábor gyermeke. Másodszor, ha mégis, akkor nem fogadom el a szeretünk, ezért azonnal házasodjunk, mert terhes vagyok színjátékot. Úgy vélem, a lányod, mint minden lány, házasságra vágyik, főleg, mert Gábor nem egyszerű családból jön, jó ház, jó állás, de anyaként megértem, mégis megpróbálom elvenni a fiammal a békét. A férjem egyetért. Beszéltünk a fiunkkal, ő is egyetért, és kérjük, mondjátok Enikőnek, hogy ne zaklatja őt tovább. Legyen, ahogy akar, legyen születése, vagy ez már nem a mi ügyünk. Viszont, minden jót, búcsúzik.
Rövid sípolás hallatszott. Balázs nehéz szemmel nézett a két nőre, és morcosan megjegyezte:
Hallottátok? Összefoglalva, a gyermek születik a fiú hibája nem az apa. Semmi gond. Jön a jövedelem, visszatérünk, nem vagyok első, nem vagyok utolsó. Anyagilag támogatunk, a gyerekkel együtt maradunk. A többi majd megoldjuk. Rút szavak! Nem én vagyok, a ház nem az enyém. Na, nyugodjatok, sírjatok, ha kell, de ne sokáig. Megoldjuk!
Visszaengedte a feleségét, és halkan mondta:
Vedd ma Estén Enikőt magadhoz, hogy ne csináljon furcsaságot. Nyugtassd meg, beszélgess vele. Én pedig az ő szobájában fekszem.
Egy óra múlva csengő hang hallatszott az ajtón.
Kit hoztunk ide? morgott Balázs, és elindult kinyitni.
Rövid idő után a nappaliban állt egy fiatalemberrel.
Gábor! vetette rá Enikő, Te jöttél értem?
Igen, értelek. Balázs Sándor, Ágnes, jöttem, hogy elhozzam Enikőt.
Hová, ha nem titok?
Még nem tudom. Valószínűleg béreltünk egy lakást. Nagykorúak vagyunk, ne akadályozzatok! Jössz velem? kérdezte Gábor.
Persze! Bárhová is!
Várj, emelte a családfej a kezét, néhány kérdés a sajtónak. Az anyád azt mondta, hogy egész családdal ellenzik ezt a döntést, én is bele vagyok.
Nem egészen úgy, Balázs Sándor. Édesanyám döntött. Apa már egyetért, mondta Gábor természetesen, nem akarásszal, én csak úgy teszem, mintha rábeszélték. Aztán elővett egy pénztárcát, passzt, bankkártyát, és itt vagyok.
Érdekes! látta fel Balázs, meglepetve. Most el akarsz venni egy lakást, de milyen forinttal?
Egy kicsit spóroltam, éjszakánként dolgoztam, van egy vlogom, pár hónapra elegendő, bérleti díjra és ételre, aztán majd tovább keresek.
Nem rossz. Mit szólsz, drágám, kiengedjük a lányt? A fiatalember még nem olyan egyszerű, mint gondoltuk.
Nem is tudom sóhajtott Ágnes. Hova, ha az éjszakát nézzük
Pontosan, éjszakára nem kell elengedni. Most döntsünk. Házasodni fogtok?
Igen! válaszoltak egyetemben.
És gyermeket vállaltok?
Megint Igen.
Akkor támogatunk, de néhány feltételhez kötnénk. Először is, mindenki próbálja megoldani a szülőkkel a viszonyt, te, Enikő, támogasd őt. Gábor most nálunk marad, nem járkodik házban. A nappaliba fektetünk, egyelőre csak vendég vagy, a lány barátja vagy. Mondjuk a barátainak, hogy vendégek vagyunk. Később felkészítjük őket a valóságra, de veszekedés nélkül! Ne hagyjátok abba a tanulást! intett Balázs Gábor felé. Enikő szülőszabadságra megy, majd felzárkózik. Anyagilag segítünk, a gyerekkel is foglalkozunk, de mi magunk nem dolgozunk helyettük. A költségvetést most ne dobjuk fel, spórolni kell. Később már nagyobb lehet a buli. Elfogadjátok a feltételeket?
Igen, válaszolta Gábor határozottan.
De én egy igazi esküvőt szeretnék, virágokkal, limuzinnal, vendégekkel leplezte Enikő.
Most nincs rá itt idő! vágta a vőlegény. Csendben házasodunk, aztán egy-két év múlva nagyot ünneplünk.
Ahogy mondod
Rendben, a gyerek, a tervek, a feladatok tiszták. Készüljünk aludni, holnap mindenki korán kel.
Ágnes ilyenkor elkapta férjét, amikor a konyhába lépett egy pohár vízért.
Mondd, miért változtattad meg hirtelen a kurzusodat?
Hirtelen? Az anyjával való beszélgetés után meglepőztem. Aztán megjelenik ez a fiú, akit akkora szívvel szeret, és nem hagyja el. Ilyen embernek még a lányát is eladható házasságra adni!
Mindig jó döntésed van, kedves! csókoltaA konyha csendjében, miközben a vízcsap zúgása halkul, Balázs rájön, hogy a jövő csak egy végtelen labirintus, melynek falait saját döntései építik.
