Réka, mondta már István neked? szólalt meg a rákné. Figyelj! húsz vendég lesz, ezért már este kell kezdenünk a főzést. Hat órakor érkezem, hogy előkészítsek mindent.
Mit? Este? kérdezte szkeptikusan a menyasszony. Nem vállaltam ilyet.
Várj, még nem vettem tudomra. István már elküldte a bevásárlólistát, ő megígérte, hogy mindent megvesz.
István mindig segített bátyjának, Ilonának. Harminc éves koráig már kétszer házasodott, kétszer szakított, és minden alkalommal a férfi hibázott nem a megfelelő embert talált. Az édesanyja, Ágnes, már gyerekkorától folyamatosan tanította a fiát:
A nővérnek segíteni kell.
És István tényleg segített: pénzzel, amikor Ilona ideiglenesen munkanélküli lett, javítással a bérelt lakásában, vagy a tartós költöztetésekkel minden válás után.
Végül ő maga is házasságot kötött.
Réka eleinte elviselte, de amikor Ilona egy év után öt alkalommal kérte, hogy kölcsönözze el a kocsiját pár napra, mert újra tönkrement, Réka határozottan, de udvariasan válaszolt:
István, elég lesz? Nekünk is kell a gépkocsi a hétvégére. Azt hittem, már terveztünk
Mit kell tennünk? Gyalog nem jutunk?
Nem. A szüleim vidéki házához nem megyünk gyalog. Két vödör uborkát hoztak nekünk, szóltam már neked róla.
Igen hallottam, de értsd meg, Ilonának sürgős a helyzet.
Ismét? Mi a probléma?
Nem tudom pontosan vacogta István , de neki többre van szüksége.
Nem, István. Ezúttal már nem engedem! Vagy megtagadod a nővérnek, vagy veszed meg nekem a gépet. Elegem van a villamoszárolóban ülni, miközben egy autóval könnyen eljuthatnék.
István először habozik, majd fel akarja hívni Ilonát, hogy visszautasítsa, de Ágnes gyorsan visszakapcsolja a dolgokat:
Hogy hagynád a testvéredet a feleséged miatt? Ő egyedül van! Ki segíti őt, ha nem te?
És István újra segít, még ha a feleségével is veszekednek. Egyik nap nem beszélnek néhány napig, és István már nem bírja tovább:
Miért vagy csendben? Mellettél vagy?
Komolyan? Három nap kell, hogy ezt megértsd? mérgeskedett Réka.
Csak nem tudom, hogy mit kellene csinálnom válaszolt István.
Réka nevetett a félreértésen:
Tényleg? Nem érted? A nővéred elvitte minden hétvégédet, mert a barátnőjéhez kellett mennie a nyaralóba. Azt hittem, csak felvisz, de két napra ott maradt. Azt sem nyugtázza, hogy miért kell innunk egy kicsit? Ott volt a volt barátja, akivel jól viszonyultam, és valamit meg kellett ünnepelnünk. Miért kellett volna én, mint ostoba, elmenni?
Legalább hívtál volna.
Te is hívtál volna vágta vissza István.
Én is hívottam! Csak a telefonod volt kikapcsolva. El tudod képzelni, mit gondoltam? Ideges vagyok, nem tudom, hol vagy, és te csak pihensz nálam szavazta Réka.
Ne szőj fikciót vágott vissza a férj, miközben elutasító kézzel mutatta, hogy telefonja csörög.
István kiment a teraszra, és csak ott vette fel a telefonját tudta, hogy a felesége nem fogja értékelni a további beszélgetést Ilonával.
Szia, kicsi! csipogta a vonalban Ilona. Két hét múlva van a jubileumom! Harminc év! Tudod, mit jelent?
István óvatosan körbámutott Rékán, aki épp leöntötte a levest.
Nos mit akarsz? kérdezte.
Ahogy csak megérted! kacagott Ilona. Szeretném otthonunkban megünnepelni! A nappalid nagy, a bérelt lakásomban szűkös, és a tulajdonos mérges lesz. A vendéglő drága.
Talán mégis a kávézóba? Hozok annyit, amennyire szükséged van.
Elbűvölő vagy! ingerülten válaszolta Ilona. Ez a jubileum! Azt akarod, hogy én béreljek, miközben neked van saját lakásod? És nekem is fizetned kellene, mert nem vagyok milliomos lány!
Előbb Rékával beszélek. Ez is az ő otthona, lehet, hogy már voltak tervei.
Késő már! vágta be a nővér. Már mindenkinek mondtam, hogy nálatok lesz az ünnep. Szabadítsátok ki a lakást egész napra, jó? Anyám mondta, hogy mindent elkészít.
István felvérzett, és kézzel letakarja az arcát, miközben gondolkodik, hogyan meneküljön ki ebből. A telefon ismét rezeg: ezúttal az anyától érkezett üzenet.
Ilona összeállította a menüt. Itt a lista. A hozzávalókat is meg kell venni. Kérd meg Rékát, hogy segítsen.
Eközben Réka, semmiről sem tudva Ilona közelgő jubileumáról, kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, és a kedvenc sorozatát akarja nézni. Amikor István belép a szobába, leereszti a tekintetét, és Réka azonnal rájön.
Na mi van ezúttal? kérdezi nyugodtan, megállítva a sorozatot.
Réka, hallgasd Ilona jubileumra készül, harminc év. Tudod, ez egy dátum. Ünnepelni akar.
Réka felnézett.
Hadd ünnepeljen. Nem tilthatjuk meg.
István vállat vakar.
Nem ez a lényeg. Ő nálunk akar ünnepelni.
Mit? állt fel a kanapéról Réka. Várj egy percet. Nálunk a lakásban?
Igen, de csak egy este. Azt mondja, a vendéglő drága, otthon szűkös.
És te beleegyeztél?
Azt mondtam, előbb beszélek veled! De Ilona már mindenkit meghívott, és anyám már a menüt készíti
Réka szemeit becsukta, mélyen belélegzett.
István, komolyan? Te tényleg felnőtt vagy? Vagy csak Ilona kívánságait közvetíted?
Hol kezded? kérdezte iróniával Réka, és mutatta a telefonját. Nem is hívtak fel? Ez az én lakásom, nem egy áthaladási pont a családodnak. Ilona itt akar ünnepelni, én pedig segíteni kell, de még a saját anyukámmal is együtt kellene dolgoznunk hangja szúrós volt.
Ekkor Réka telefonja csörgött.
Ó, ez a hab a tortán süvitte. A te anyád mutatta a keze előtt a készüléket.
Réka, mondtam már, hogy már beszéltünk? töri a szülinapi anyja. Figyelj! Kb. húsz fő lesz, ezért este kell elkezdenünk. Hat órakor megérkezem.
Este? mosolyogta a menyasszony. Nem ígértem ilyet.
Várj, még nem fejeztem be. István már megkapta a bevásárlólistát, és megígérte, hogy mindent beszerez.
Hadd legyen dobta fel Réka. És a pénz? Honnan hozzuk?
István segíteni fog válaszolta röviden Ágnes.
Azt szeretnék, hogy a saját lakásunkat étteremmé változtassuk, és mi fizessünk a lakomáért? támadt Réka.
Ilona nem ismeretlen számotokra! Nem nehéz egy napot segíteni: apró vágások, saláta, szendvicsek Te vagy a háziasszony!
Ágnes közbevágta Réka most tudtam meg a buli. Nem engedtem, hogy Ilona a születésnapját a lakásomban ünnepelje.
Mit mondtok, hogy az én lakásom? Ti férj és feleség vagytok. Minden közös! szakította a szülő.
Nem mondtátok. Ha a lakás Istváné lenne, már nem mondanátok így. Akkor csak egy függőben lévő partner lennék.
Ne mondj butaságot. Elég, a hétfőre meg kell venni minden szükségeset mondta Ágnes, és lekapcsolta a telefont.
Mi ez volt? kérdezte Réka a férjét a rövid sípolásra.
Elég már a játszadozással áldozatnak! mondta végre István. Már elmondták, hogy nem vagy igaza. Ismerd el a hibádat, és ne nyomulj tovább.
Réka döbbenten állt. Elment a szekrényhez, és egy nagy sporttáskát húzott ki anélkül, hogy szólt volna. A hálószobába lépve kinyitotta a komódot, és egyhangúan elkezdte összekészíteni István pólóit és farmerjeit.
Közben István magát sikeresnek érezte. Hangosan kinyitotta a hűtőt, kinyúlt egy sörösüveget, kinyitotta a hűtőajtót, és a nappaliba lépett, mintha semmi sem történt volna. Úgy gondolta, Réka csak lehűl, és minden visszatér a régi kerékváltáshoz. Kicsit morog, majd megnyugszik. Még focit is bekapcsol, azt remélve, hogy Réka bejön, és meghívja vacsorára. De tévedett.
Fél óra múlva Réka már a folyosón állt egy csomaggal a kezében, mellette egy sporttáska, tele férfi cuccsal. István kilépett a nappaliból, hogy a hűtőhöz menjen, de meglátta a feleségét.
Mi ez? morogta. Mi a színház, amit felállítottál?
Réka hidegen nézett rá:
Nem színház, István. Ez a vég. Nem akarok tovább csak a te anyád és a testvéred szeszélyeinek a háttérben élni. Ha jó fiú vagy, menj vissza anyádhoz, készüljetek együtt a bulihoz. Biztos vagyok benne, hogy ő szívesen ad neked egy szegletet a nappalijában.
Komolyan? lépett felé. Nem megyek vissza.
Teljesen komolyan bólintott Réka. Nem akarom, hogy visszatérj. Ennyit kibújtam már, hogy magamhoz is kérdéseim merülnek fel. De elég volt. Ha három év alatt nem tanultál meg tisztelni, még rosszabb lesz.
Réka nem rombolhatod el mindezt! kiáltott. Egy pillanat!
Nem lehet elrontani, ami már összeomlott.
István torkollott, még mindig nem értve, hogy Réka végleg döntött.
És így van tette hozzá Réka. A pólóid és farmerjeid itt vannak. Nincs szükséged rájuk. Menj el most.
István próbált szót szólni, de Réka kinyitotta a bejárati ajtót. István ott állt, haragja lángra lobbant, pirosra vált az arca, ajkai összezáródtak. Remélte, hogy Réka meghátrál, de nyugalmát még inkább felháborította.
Na jó, azt hiszem! kiáltotta. Azt hiszed, jobb valaki lesz? Olyan embert, mint én még keresned kell!
Réka sóhajtott, egy lépést hátrált:
Olyan embert, mint te, valóban nehéz megtalálni és hála Istennek.
Még bánni fogsz! kiabált István, miközben a táskát a taxiba pakolta. Részeg leszel, amikor rájössz, hogy senki sem akar veled beszélni! Nélkülem senki vagy!
Ha a senki azt jelenti, hogy egy saját lakásban élő, dolgozó, felnőtt ember, aki nem tűri a férjfeleség viselkedését, akkor én szívesen vagyok senki.
István távozott, Réka pedig egyedül maradt. Mélyen lélegzett, odament az ablakhoz, lehúzta a függönyt, és nézte, ahogy az exférj a csomagját a taxi csomagtartójába pakolja.
Néhány hónap múlt.
A válási folyamat keserű volt. István megpróbálta Rékát anyagi kapzsiságként és önzőként ábrázolni. A fő vita a házasság alatt vásárolt autó tulajdonjoga volt. István állította, hogy ő fizette ki, Réka csak használta.
Tisztelt bíró, minden pénzt én fektettem be, az autó a nevemen van! mondta magabiztosan. A feleségemnek nem jár semmi!
Réka hideA bíró végül a nőt helyezte előnybe, és elrendelte, hogy a kocsit meg kell osztani a pár között, miközben István kénytelen volt elhagyni a közös otthont.
