Végül is semmi komoly nem történt! mondta Ilona néni, miközben a szobában átsétált. A férfiaknak néha csak úgy elkapja a vihar, és nem tudnak időben megállni.
Legyél bölcsebb, Ágnes! Nem fogod feladni a férjed egy másik lánynak? Az a nő azt hinné, hogy legyőzte a szíved! Harcolj a családért! emlékszem, ahogy anyakönyvi anyám szögezte a szavakat.
Szombat reggelén Ágnes elvitte Dánielt a szüleihez Budapesten. Megállapodtak, hogy György egy ideig náluk marad.
Mikor visszatértek a lakásba, Ágnes a erkélyről lehozott kartondobozokat kezdte pakolni. Először a gyerekszobában.
Rendezte a ruhákat, játékokat, könyveket, szalaggal lezárta a dobozokat, felcímkézte őket. Már csak a bútorok maradtak a szobában, amiket Ágnesnek nem szándéka volt elvinni.
Körülbelül délután egy óra körül telefonkocogó hangja szűrt be Ilona néni.
Jó napot, Ilona néni! köszöntem.
Jó napot, Ágnes. György mindent elmesélt nekem. Tudom, hogy fájdalmas, de talán nem kell sietned. Várj egy kicsit, hagyd, hogy lehiggadj, gondold át. Nem kell azonnal a családot felrúgni kérdezte a menyasszony anyja.
Nem én rombolom a családot, György válaszoltam.
Ágnes, nem vetem alá a felelősségét! De talán az első alkalommal megbocsátanád neki?
Milyen első alkalomra gondolsz? A férjed már fél éve másik nőt keres, és engem becsap. És te azt mondod: megbocsátod? mondtam határozottan.
Gondold át még egyszer. György elveszítené a fiúja apját, de János nagyon szereti a fiát! sürgette Ilona néni.
Ilona néni, György nyugodtan találkozhat Dániellel, nem állok az útjába. De már nem akarok vele élni. Végre ezzel befejezem pakoltam a maradék két dobozt, aztán a hálószobába léptem, hogy a ruhásszekrényemet a bőröndbe pakoljam.
Ilona néni pontosan egy óra múlva visszatért. Úgy döntött, hogy személyes beszélgetéssel meggyőzheti a menőt, hogy ne szétrombolja a családot.
A párbeszéd körbe-körbe forgott:
Végül is semmi komoly nem történt! Néha a férfiakban felbukkan a vihar, és nem tudnak időben megállni.
Legyél bölcsebb! Nem hagyod, hogy egy másik lány felülkerekedjen a férfodra? A nő azt hiszi, hogy legyőzte a szíved! Harcolj a családért!
Ilona néni, György nem egy vándorló trófea, amit meg kell küzdenem! Most azt akarod, hogy Jánit kihívjam párbajra? Vagy bokszringbe? Mire való ez? Ha Jánit nem lenne, akkor Évát vagy Katalint hoznád be.
Tudod, egy titkot mondok: István György apja is elkövette a fiatalkori hibákat, de én bölcsebb voltam, és megtartottam a családot. Látod, már harmincöt éve vagyunk együtt. Hamarosan koronás évfordulónk lesz korall esküvő.
Mi volt a te bölcsességed? mosolygott Ágnes.
Nem vettem össze vitákat. Inkább gyengéden viselkedtem, főztem a kedvenc ételeit, érdeklődtem a dolgai iránt, magamra is figyeltem: új frizurát csináltam, fogytam, munkából mosollyal búcsúztam magyarázta a menyasszony anyja.
Néha úgy éreztem, hogy most jön a válópartnertől, és nem akartam neki csuporral kézbe adni, hanem serpenyővel ütni a fején. De türeltem, mosolyogtam, és megtartottam a férfit. Így nő fel a fiú apjával, és a nagyapa is van a családban.
Tudod, Ilona néni, te csodálatos nő vagy. Én nem tudnám. Van bennem egy erős undorérzet, és amit most felajánlottál, nekem olyan, mint egy kosárból evett levest felelte Ágnes.
Ilona néni felkapaszkodott, hirtelen felállt, és anélkül, hogy búcsút mondott volna, elszökött a lakásból.
Ágnes tovább pakolt. Tudta, hogy ez még nem a vég, hogy György és Ilona néni még feszültséget szereznek neki, ezért sietett elhagyni a lakást.
Másnap vasárnap megérkezett az apja. Ketten gyorsan felpakolták a bőröndöket és a dobozokat egy piros furgonba, és útnak indultak.
Út közben Ágnes megkérte az apját, hogy álljon meg a menyasszony házánál, hogy átadhassa a kulcsot.
Képzeld el mesélte másnap a barátnőjének, Márti tegnap egy órán keresztül Ilona néni azt sürgette, hogy bocsássak meg Györgynek a kis csínyekért, és ne kérjek válást.
Milyen érveket hozott fel? kérdezte Márti.
A szokásos: megfosztod a gyereket az apjától, az összes férfi elárul, a nőknek bölcsebbnek kell lenniük. Aztán elmesélte, hogyan hozta vissza a férfit a saját családjába.
És hogyan? kérdezte a barátnő.
Nem ismertetem részletesen, de higgy nekem, teljes káosz volt. Nem fogod így tenni.
Már benyújtottad a kérelmet? kérdezte Márti.
Igen, péntek már benyújtottam válaszolt Ágnes.
Végre megszabadulsz ettől a kékítőktől. Már nem kellett nézni a férfi szelfijét mondta Márti.
Mit jelent a szelfi ebben? Nem tudtad, hogy ő Janával jár? tiltakozott Ágnes.
Nem tudtam biztosan, de gyanakodtam válaszolt a barátnő.
Miért nem szóltál? Barátnőnek gondoltam volna sértődött Ágnes, és fel akart állni.
Állj! tartotta vissza Márti. Hallgass meg először. Először is, semmit sem tudtam. Ugyanazt láttam, mint te, csak más következtetéseket vontam le. Emlékszem, amikor a céges partikra mentünk.
Emlékszel, ahogy Jana keringett György körül? Láttad? Hányszor ment el üzleti útra, hogy együtt menjenek?
Te a könyvelésben dolgozol, papírokat intézel. Miért nem gondolkoztál el, hogy miért váltja ki Janát vagy másik nőt az utolsó pillanatban, hogy az kísérje Györgyot? Igen, gyanakodtam, de nem mondtam, mert nem voltam biztos.
Legalább egy utalást kellett volna adnod.
Mi lenne, ha tévednék, és csak a képzeletemről szólna? Mit gondolnál rólam? Hogy akarlak elrontani? Emlékszel Szilvi Békére?
Ő egyszer azt mondta egy barátnőjének, hogy látta a férjét egy másik nővel, még fotót is mutatott a karambolról.
Persze, családi vita lett, de kibékültek, és Szilvi bűnösnek találták, mert irigységből akarta tönkretenni egy erős házasságot.
Szilvi aztán kilépett a cégtől. Szóval ne haragudj. Ha volna vasvas bizonyítékom, biztosan mondtam volna. Most meséld, hol és hogyan fogsz élni?
Az ingatlan nem az enyém, a menyasszony nevére van, ezért Dániellel elköltöztünk. Most a szüleimnél lakunk.
De a jövő héten felújítjuk a nagymama lakását a szülők bérbe adták, de a bérlők egy hónappal ezelőtt kiköltöztek. Ott csak két szobás, de nekünk elég lesz.
A bölcsődét is meg kell oldani a régi messze van, de anyukám barátnője ígérte, hogy segít áthelyezni a közel a házunkhoz. Válunk, és anyagi támogatást kérünk.
György beleegyezik a válásba? kérdezte Márti.
Azt mondja, nem akar válni, hogy minden rendben legyen, de nekem már elég. Egy alkalom elég volt. Nem akarok anyagi támogatást kérni, inkább maga fizet.
És te?
Én ellenzem. Nem akarok újra találkozni vele. Legyen hivatalos. Ő azt mondta, elviszi a fiút: Nekem jobb lakás és magasabb fizetés van.
Nem válaszoltam, csak kiszámoltam, hány üzleti útra ment tavaly. Nyolc.
Mit mondott? kérdezte Márti.
Ezt a számot a bíróságnak adtam. Ha megpróbálja a fiút elvinni, megkérdezem, kivel lesz, ha úton van. Van munkám, van ingatlanom, ezért semmi esélye nincs.
György tényleg kérelmet nyújtott be a gyermek elhelyezésére, és azt követelte, hogy a fiú maradjon nála:
Az exfeleségem nem tudja biztosítani Dánielnek a szükséges életkörülményeket állította.
Ilona néni pedig azt állította, hogy a menő feleség elrejtette a gyermeket:
Elköltözött, elvitte a fiút a bölcsődébe. Azt hittük, a szülőktől fog élni, de csak egy hétig volt ott, aztán eltűnt.
Szomszédok tanúvallomása van, hol rejtőzik a fiú? A gyermeknek bölcsődébe kell járnia, nem elrejtőzni valahol!
Ágnesnek el kellett magyaráznia, hogy Dániel a két szobás lakásban él, ami a saját tulajdona, és a bölcsőde a ház mellett van. Tájékoztatta arról is, hogy György gyakori üzleti utakra megy, ami megakadályozza a gyermek nevelését.
Összességében sem a menyasszony, sem az exférj nem tudott semmit elérni.
Ágnes nem akarta keresztezni az útját Györgynek, és a válás után új állást talált szakemberként jól állt, ezért semmi nehézség nem jelentkezett.
Röviddel ezután Márti hozott hírt:
Jana felmond és elköltözött.
Mi ez? csodálta Ágnes.
A nagynénik így intézték. Egy hónapig körözte, aztán a fővárosba ment. Így maradt egyedül a férjed.
Ez már nem érdekel válaszolta Ágnes.
És igaz volt. Ahogy a régi kútból a víz csak csepeg, egyre kevesebbre számít, ha nem iszik belőle.
Mi a véleményed? Jól cselekedett Ágnes? Írj hozzászólást, nyomj egy like-ot, oszd meg gondolataidat.
Kedves barátaim, ha szeretnétek több hasonló történetet olvasni, kommenteljetek, és ne felejtsétek el a lájkokat, mert azok hajtják a további írásainkat!
