Na, miért szólsz nekem néni? Csak ötven vagyok, egy farkával. Hogy lehetnék ilyen öreg? morgolja, miközben egy tál levest és egy kosár kenyérlapot tesz az asztalra.
Mihály a küszöbön kiált:
Néni, tegyél valamit az asztalra, már alig várom, hogy enni tudjak! miközben a fejére akasztott, poros kalapot húzza le.
Boglárka szomorúan visszakérdez:
Na, miért szólsz nekem néni? Csak ötven vagyok, egy farkával. Hogy lehetnék ilyen öreg? morgolja, miközben egy tál levest és egy kosár kenyérlapot tesz az asztalra.
Mihály megmosja a kezét, majd áthaladva Boglárkán, finoman megpököli a derekát.
Ki vagy te? Kétéves unokád van, hát néni vagy. Én pedig férfi vagyok, és büszke vagyok rá, nevet, miközben horkol egy kanállal a forró levest.
Hívj otthon csak így, ne a nyilvánosságban. Múlt héten a boltban kiabáltak: Néni, itt a csizma már áll rajtad! visszavágja. Tudod, mennyire kínos volt? Mindenki nevetett a hátam mögött.
Mihály sóhajt:
Nem rajtad van a gond, Mihálynál, a nagypapánál, akinek a negyedik négyzetet fizette, és már a maradék forintot is adta. Ahogy kiabál, azt hittem, térdre fog menni, és a padlóról kezd gyűjteni.
Boglárka szarkasztikusan kérdez:
Te is azt vetted neki?
Mihály kanállal kanálva vállat von:
Hát sajnálom, hogy elveszett.
Boglárka nem tudja visszatartani:
Ezért nem maradnak a pénzeid. Pazaroskodó vagy.
Amikor Mihály befejezi az evést, Boglárka takarít az asztalon, bizonytalanul hozzátéve:
Misi, itt egy történet van. Antal jön, és nem egyedül.
Mihály azonnal elkeseredik.
Miért kell neki itt lenni? Mit mondott? Menjetek el, senki sem vagyok nektek. Közel a házasságkötő irodához dobta Nádát, majd elhajtott. A helyzet az, hogy úgy tett, mintha a barátjával találkozott volna a házasság előtt. A szegény Nádát sírva magyarázta, hogy csak a kazettát akarta visszahozni. Ez a fűrész semit sem mondott neki. Ráadásul valami városi szarvazat hozott magával, feltehetően egy csapda, amely csak megcsípte.
Hívj, írj, csináld, amit akarsz, de ne mutasd meg nekem a szemet, mondja Mihály dühösen.
Boglárka bűnbánóan lehajtja a fejét.
Bocs, de már este lesznek itt
Mihály rángatja az ajtót, és végül így szól:
Akkor ne menj egyedül velük.
Boglárka követi őt, felvett egy sóhajtást. A kőre bökdél. Nádán keresztül minden megoldódott. Amikor Antal bejelenti, hogy Nádával házasságot köt, a lelkében vihar dúl. Nem tetszik neki, mintha szerény és udvarias lenne, de általa valami hamis érzet úszik. Antal haragszik, és hamar megfakad. Hamarosan házasságra készül a barátjával. A következtetés: tűz nélkül nem születik füst, tehát valami ott volt.
Boglárka a sütit a sütőbe teszi. Misi megy, és hová fog menni? Nyolc év után már nagyon hiányzik a fia. A lánya szinte hetente jár be, közel lakik. Antal idősebb, és az egész lelke fáradt. Csak kíváncsi, meddig tart. A legfontosabb, hogy ne harcoljanak újra az apával.
Antal megérkezik, amikor Boglárka már nem várja már a vendéget. Mihály egész este Boglárkát szórakoztatja.
Nézd ki az ablakot, szél fúj, újakat kell venni, kacag.
Antikó, fiú! rohangál Boglárkára a szemekben könnyek.
Mit csinálsz, mintha a szüleim lennél? nem veszi észre a kis lányt, aki hátizsákot visel.
Jaj, ki vagy te? Hogy hívnak? hajol meg hozzá Boglárka.
A kislány megnyújtja a kis kezét.
Én Katica vagyok, ti ki vagytok? feláll Boglárka, és a fiára néz: ki vagyok én nekik?
Antal a küszöb mellé teszi a táskákat, leül egy székre.
Ismerjétek meg, édesanyám. Ez Katica, a feleségem, Olívia lánya.
Boglárka elmosolyodik, és a kislányhoz rohan:
Szólíts úgy, mint anyuka, vagyis Boglárka néni. Te vagy a nagymamám.
Katica ránéz Antalra.
Unokatestvérem, ez igaz? Ez az a néni, aki a nagymamám?
Antal fáradtan bólint.
Igen.
Katica udvariasan átöleli Boglárkát.
Üdvözlöm, nagymamám.
Ekkor Mihály kijön a szobából.
Nem értem, melyik Antal unokatestvér, és ki a nagymama?
A fiú felül a székből, nyújt egy kezet.
Üdvözlet, apám. Bocs, hogy az utolsó beszélgetésünk ilyen volt. Fiatal voltam, még nem láttam az igazi életet.
Mihály mosolyogva kérdezi:
És most mit láttál?
Antal sóhajt:
Mindent.
Az apa erősen átöleli őt.
Akkor üdvözlünk otthon, fiam szemeikben könnycseppek csillognak.
Boglárka felkönnyebbülve sóhajt, megnyugszik.
A késő esti vacsora után, miközben Katica alszik, Antal mindent elmagyaráz.
Amikor elmentem, dühös voltam. Nem tudtátok az igazat, de nem akartam Nádát csalni. Aznap este odamentem hozzá, hogy búcsúzott, de ő Vitékkel ölelkezett a bokrokban. Vitéket szeretni próbáltam, de Nádát megállította. Azt kiáltotta, hogy szereti őt. Én felköpöttem, és mentem.
De ez már múlt. Elutaztam a városba, Pászkával barátomhoz, hogy dolgozzak, míg a pénz el nem fogy. Munkát találtam, őrként egy boltban. A pénztárnál Olívia dolgozott. Vékony, kis termetű. Egyik nap egy vásárló vitatkozott, azt mondta, rossz a visszajáró, és Olívia sírt a segédhelyiségben. Épp tea mellett ült, és azt mondtam:
Segítsek?
Ő mosolygott.
Ha mindenki így tesz, a bolt nem fog pénzt keresni. Itt az ilyen fura ügyfelek csak bajt hoznak.
Én így válaszoltam:
Szokni kell, mit sírsz?
Ő így felelt:
Más a gond. A főnök a lakásomból ki akar szabadítani. Nem tudom, hová menjek.
Megkérdeztem:
Hány éves a lányod?
Olívia felmutatta a fotót, büszkén mondta:
Három éves. Amíg én munkában vagyok, a szomszéd nagynéni Lízával szokott vigyázni. Ő felvenne minket, de a fia magához akarja vinni, és eladja a lakást. Ráadásul a fizetésem csak egy hét múlva jön.
Visszatér a pénztárhoz, lehajtva a fejét.
Nem szerettem bele elsőre, másodikra sem. Csak szánalom. Látom, egy naiv lányt csalott el egy szélhámos, és most a gyermeke miatt nem adja fel magát. Megkegyettem, hogy miután befejeztem a műszakot, felajánlottam neki, hogy ideiglenesen nálam maradjon. Akkor még egy diákszobát béreltem. Eleinte elutasított, talán félve, de végül elfogadta, mert a járás nem volt megoldás.
Így élünk együtt, mint szomszédok. Ő főz, mos, mi felcseréljük a műszakokat. Ő dolgozik, én Katicával járok. A gyereknek nincs gondja, komoly, talán az apja temperamentuma örökölte, mert Olívia ilyen karakterű nem volt. Fél év után már igazi családként élünk.
Két évvel ezelőtt Olívia beteg lett. Harcolt, de fél évvel ezelőtt meghalt. Egy hónappal előtte felvettük Katicát, hogy ne kerüljön árvaházba. Ő még mindig unoka bácsi -t szól hozzám.
Olívia mindig őszinte volt, elmondta, hogy van egy igazi apja, de ő elhagyta őket. Erre nagy veszekedés történt, egy hetet nem beszéltünk, míg Olívia nem nyúlt elő, és elmondta, hogy gyerekkorában örökbefogadott családban nőtt fel, és nem tudott róla. A nyolcvan éves lakást, amit az állam adott, kilakolták, és megfogadta, hogy mindig az igazat mondja.
Miközben a munkahelyemen segít, Pászka jó állást talált, jó fizetést kapok. Katicát se kell elvinni sehova. Nem viszem magammal, tudnátok-e gondoskodni róla, amíg a külföldi munkámban vagyok? Ilyen esélyt nem szabad elpazarolni így néz a szülői szemébe.
Mihály és Boglárka egymásra néznek, egyszerre mondják:
Persze, maradjunk. Legalább egy hétig velünk, hogy megszokja. Ha azonnal a káoszba siesel, szomorú lesz a kislány.
Így döntenek.
Katica lassan beilleszkedik a nagymamához és a nénihez. Tápja a tyúkokat, igyekszik segíteni Boglárkának. Félve tartja Mihályt, míg nem ad neki egy nagy plüss medvét. Ahogy öleli a medvét, felkiált:
A néni Misi meg a medve Mihály is itt van!
Amikor a lány és az unoka érkezik, nincs már szükség nagyobb nevelőre. Játszanak, hintázzák a babakocsit.
Három hónappal később Antal visszatér a külföldi munkából, Katica az első, aki meglátja, és felkiált:
Nagypapa, néni, itt a papa! Juhé! és átöleli őt.
A felnőttek könnyet hullatnak. Katica végre megtalálta a valódi családját.
—A nap lassan lenyugszik, de a házban már újra meleg és boldog a légkör.
