Mi a csuda? Már tíz éve házasok vagyunk! Miféle szerető? Nekem is elég vagy!
Valéria semmit sem tudott kezdeni. Mintha a bőrével érezte volna, hogy a férje elárulja. A bizonytalanság már szinte mérgezte, addig is egyszer még felkelt a bátorság, hogy nyíltan beszéljen vele.
Megkérdezte, hogy van-e bármi titok, de a férje csak ezt a választ adta:
Mi a csuda? Már tíz éve házasok vagyunk! Miféle szerető? Nekem is elég vagy!
Úgy tűnt, mintha Gábor őszintén, szívből beszélt volna. Valéria nem talált hibát sem a mosolyában, sem a szavaiban, sem a tekintetében, ám valami mégis nyugtalanította.
Valéria nem az a fajta nő, aki a szerencsére támaszkodik, ezért elhatározta, hogy mindent felderít. De hogy csinálja?
Az internetes tanácsok után először a férje telefonját ellenőrizte, de semmi különöset nem talált. Csak néhány üres beszélgetés egy régi osztálytárssal, de azt még csak nevetve tekintette: Mit ér, ha egy kis csevegés?.
Gábor soha nem használt jelszót a telefonon. Nem volt mit elrejteni, úgy gondolta, nincs titkos beszélgetés, nincsenek rejtett üzenetek. Olyan volt, mint egy angyal a bőrében.
Néha Valériának úgy tűnt, csak képzelődik, de minden alkalommal, amikor Gábor későn tért haza a munkából, valami baljósat érezett.
Barátnője, Ilona, mindig azt mondta:
Ez csak a te gyanakvásod! Gábor szeret téged, és soha nem néz el máshoz! A gyanakvásod csak megrombolja a házasságot!
Valéria azonban nem hallgatott Ilonára. Lelkét más szó szólta, és a férje megosztása egy másik nővel egyszerűen nem volt opció.
Egy napon úgy döntött, hogy bemegy a Gábor irodájába, hogy kiderítse, a munkahelyén van-e valami másik. Amint meglátta őt, a férj megdühökre gerjedt. Hogy szégyeníted a kollégákat? kiáltotta. Bocsánatot kérni sokáig tartott, de végül Gábor gyorsan megbocsátott.
Látszólag minden rendben volt: a ház megtelt, két gyerek nőtt fel. Élj és örülj, de Valéria mégis a ötödik pont felé kutatta a kalandokat. Ahogy szokták mondani, aki keres, az megtalálja csak nála eddig még nem jött be.
Általában a harmincas éveiben járó nőkhez hasonlóan Valéria is aggódott, hogy ne maradjon egyedül a két gyermekkel. Külsőre nyugodtnak tűnt, belül viszont szélvihar dúlt.
Gábort nem illett semmi: sem piros szoknya, sem idegen parfüm, sem új külső. Mégis Valéria úgy érezte, valami nincs rendben.
Ha nem lett volna egy véletlen, Valéria talán soha nem tudta volna meg az igazságot. Talált kitalált vagy igazi? A folytatásban kiderül.
Amikor a kisebbik fiú, Bence, első osztályba lépett, Valéria hirtelen autóvezetői vágyra kapott. Esténként, munka után, autósiskolába járta. Három hónap alatt leírta a vizsgákat, és megkapta a jogosítványt.
Gábor annyira büszke volt rá, hogy vásárolt egy kis autót egy piros Volkswagen Golfot, csak 200000 forintért. Valéria alacsony és vékony volt, így a kicsi tökéletesen illeszkedett hozzá, ráadásul könnyű parkolni.
Gábor természetesen nem akarta bevallani, de a gépet azért vették, hogy Valéria ne kérje, hogy utasítsa őt körbe. Még túl fiatal ahhoz, hogy vezető legyen, mondta gyakran.
Egy szombaton Valéria korábban felébredt, mint szokott, és úgy döntött, hogy egy finom padlizsánoscsirkés pitét süt a családnak amit mindenki imád. Sajnos otthon nem volt liszt.
Kint hideg volt, hólepel borította a várost, de Valéria már megtanulta, hogyan kell télen vezetni. Elindult a bolt felé, de a Golf nem indult el. Visszatért otthonra, ahol mindenki még aludt. Lágyan lépkedve nem zavarta őket.
A hóban sétálni nem volt kedve, ezért úgy döntött, hogy a férje autójával megy el, anélkül, hogy megkérdezné. Pár kilométer a bolt felé, biztos nem veszi észre.
Végül Valéria elvitte a kulcsot a Gábor autóból, majd a szabadba ment. Amíg a motor felmelegedett, megtisztította az ablakokat. A csomagtartóba nyúlva, ahol tudta, hogy szalvéták vannak, valami lecsapódott a földre.
Felvette, és egy telefon volt de nem Gáboré! Nem ismertettek a szokásos okostelefonjaival. Rossz gondolatok jártak fejében, hogy talán Gábor gondatlanul vette ezt a készüléket, ahogy néha mondta, de a kíváncsiság legyőzte. Bekapcsolta.
Az első üzenet egy ismerős Katalintól érkezett:
Drágám, mennyire hiányzol! Gyere minél előbb hozzám! Várlak!
Valéria szeme elkerekedett. Nincs jelszó, szóval átfutotta a beszélgetést, miközben a Golf tovább melegedett.
Az üzenet hosszú volt, mintha egész életét lefedte volna. Kiderült, hogy Gábor minden nap öt óráig dolgozik, hétkor hazaér, de a valóságban körülbelül hat órakor már a Katalinhoz tartott egy órára, aztán úgy tért vissza, mintha semmi sem történt volna. Olyan dolgokat írt nekik, amiket Valéria soha nem hallott.
A képen egy középkorú nő látható, hatvanévesnek tűnik. Hogy jutott el hozzá?
Valéria felgyúlt.
Épp akkor készülött kilépni a Golfból, amikor észrevette, hogy Gábor a lépcsőházba sétál. Hagyott egy cetlit, hogy a boltba ment, de talán Gábor csak egy gyors üzenetet küldött Katalinnak.
Valéria rájött, hogy a férje gyakran este lemegy az autóhoz, elfelejti a pénztárcáját, vagy másért. Majdnem minden este egy rövid kijárásra indul, de gyorsan visszatér, így Valéria semmi gyanút sem szült.
Gábor észrevette, hogy a felesége vezeti a saját autóját, és azonnal felgyúlt:
Ki engedte meg, hogy itt kocsizz? Nem így egyeztettünk!
Valéria dühösebb lett. Bekapcsolta a hátramenetet, és a gázra lépve a Golf szűcsen ütközött a kerítésbe. Valami enyhülést érzett.
A gépből kiszállva, Gábort nézve, így kiáltott:
Menj a saját életedhez! Nézd meg, milyen nélkülözhetetlen vagy anélkül, hogy házat vagy autót birtokoznál! Menj! Ne láss többet engem!
A szavait megerősítve, a kulcsokat egy nagy kupacba dobta, és hazament.
A fiai már felébredtek, de nem értették, mi történt. Néhány perccel később Gábor is próbált belépni, de Valéria lezárta az ajtót.
Menj a saját utadra! Ne jöjj vissza! kiáltotta a házban.
Gábor csupán papucsban, házi köntösben és egy könnyű dzsekiben indult el Katalinhoz, gondolkodva, hogy talán otthon melegítheti meg a nőt, de ez nem úgy történt.
Katalin kinyitotta az ajtót, és a lépcsőnyáról egy férfi hang hallatszott:
Drágám, hamarosan jössz? Már vártam!
Kiderült, hogy Katalinnek is két szeretője van. A hétköznapokban Gábor jár hozzá, de hétvégén egy másik férfi. Ő is csak középkorú, de a helyzet szintén bonyolult volt.
Gábor kényelmetlenül, szívében szomorúan vette az utat anyja, Márta nagymama felé, aki két utcával tovább volt. Márta, amikor meglátta őt, azonnal megértette helyzetét, befogadta, felmelegítette, és meghallgatta a rossz feleség történetét, majd biztatóan szólt:
Ne aggódj, fia! Ki tudja, mi lesz még? A 35 évesen még van esélyed a boldogságra!
Így Gábor a szüleihez költözött, újrakezdte az életét, sörrel és könnyed szomorúsággal gondolt arra, hogy végre szabad. Ám amíg Valéria a tartási díjat nem nyújtotta be, nehezebb lett egy új fejezetet nyitni. Legalább a anyja nem hagyta el, mert már csak el is tűnne.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő történésekről, kövess minket, és írd meg véleményed a kommentekben!
Barátok, ha szeretnétek több történetet, nyomjatok lájkot, és ne felejtsétek el a hozzászólásokat ez motivál minket, hogy tovább írjunk!
