Nem viccelsz, mondta Boglárka, miközben széles szemmel bámulta István Kovácsot.
István csak vállra vállra rázta a fejét.
Nem, komolyan mondom. De adok egy hetet, hogy átgondold. Mert ez az ajánlat nem mindennapi. Már most el tudom képzelni, mit gondolsz. Mérlegeld alaposan egy hét múlva visszatérek.
Boglárka bámulta, ahogy elhagyja a helyet, fejjel füllent. A hallottak nehezen illeszkedtek a fejébe.
István már három éve ismerték egymást. Ő birtokolt egy benzinkutláncot és még néhány egyéb vállalkozást. Boglárka részmunkaidőben takarítóként dolgozott az egyik állomáson. Mindig kedvesen üdvözölte a személyzetet, meleg szavakkal szólt hozzájuk, így jó embernek tűnt.
A fizetés a benzinkútnál tisztességes volt, ezért soha nem volt hiány a munkavállalókból. Két hónappal ezelőtt, miután befejezte a takarítást, Boglárka már alig néhány perc szabadidővel a műszak vége felé ült ki a pihenőhelyre.
Ekkor nyílt be a szolgálati bejárat, és megjelent István.
Ülhetek? kérdezte.
Boglárka felugrott.
Persze miért kérdeznél?
Miért ugrálsz fel? Ülj le, nem harapok. Szép nap van.
Mosolyodva újra leült.
Igen, tavasszal mindig jó a idő.
Mert mindenki megunta a telet.
Talán igazad van.
Már régóta kérdezni szeretnék: miért takarítóként dolgozol? Katalin felajánlotta, hogy operátorrá állítson át? Jobb fizetés, könnyebb munka.
Szeretnék, de az időbeosztás nem engedi a kislányom még kicsi, gyakran megbetegszik. Ha csak egy kis időt kellene felügyelnie, a szomszéd szívesen segít, de ha rosszra fordul a helyzet, nekem kell ott lennem. Ezért Katalinnal felcseréljük a műszakokat, amikor csak kell. Ő mindig segít.
Értem Mi a helyzet a lánnyal?
Ne kérdezd Az orvosok nem értik. Légszomj, pánikroham, különféle rohamok. A komoly vizsgálatokat csak magánklinikákban végezzék, és azt mondják, várjunk, talán felnőttkorában elmúlik. Én nem tudok egyszerűen várni
Kitartás, majd minden rendbe jön.
Boglárka megköszönte, és aznap este egy extra bónuszra lelt 120000 forint, magyarázat nélkül, egyszerűen átnyújtva.
Ezután nem látta Istvánt, míg egy nap hirtelen megjelent a ház előtt. Amikor Boglárka meglátta, szíve megakadt, és a felajánlott szerződés még rosszabbra fordult.
Istvánnak volt egy fia, Sándor, már harminc éves, aki egy baleset után hét évig kerekesszéken ültek. Az orvosok mindent megtettek, de nem tudott újra talpra állni. Depresszió, visszahúzódás, szinte teljes hallgatás még az apjával sem beszélt.
Ezért István egy ötletet talált ki: Sándort házasságra adják. Így új célt kap, új életkedvet. Nem vagyok biztos benne, hogy működik, de megpróbálom. Szerinte Boglárka tökéletes választás lenne a szerepre.
Boglárka, minden gondot megkímélünk. A lányod minden vizsgálatot megkap, minden kezeléshez hozzáfér. Egy éves szerződést ajánlok. Egy év után távozhatsz, bármilyen körülmény is legyen. Ha Sándor javul csodás. Ha nem bőkezűen megfizetlek.
Boglárkába harag és undor támadt. István mintha olvasta a gondolatait, így szólalt meg:
Kérlek, segíts. Kölcsönösen előnyös. Nem is vagyok benne biztos, hogy a fiam bárkivel is kapcsolatba lép. Neked csak az áll, hogy tiszteletben tartott, hivatalos házasság. Képzeld el, hogy nem szerelem, hanem körülmények kötik össze. Egyetlen kérés: ne szólj senkihez erről a beszélgetésről.
Várj, István Sándor beleegyezik?
A férfi szomorúan mosolygott.
Azt mondja, nem érdekli. Megmondom neki, hogy gondja van a vállalkozással, az egészségemmel A lényeg, hogy házas legyen. Mindig is bízott bennem, tehát ez egy hazugság a nagyobb jóért.
István távozott, Boglárka pedig hosszú percig ülve érezte a szíve hidegét. A felvetés szavai ugyan nyugtalanították, de egyszerűen, őszintén szóltak.
És ha belegondolt, mit ne tennél kis Virágnak?
Bármit.
Sőt, Sándornak is volt apja, aki szeretett.
Még a műszakja vége felé csörögött a telefon:
Boglárka, rohanj! Virágnak új rohamra van szüksége, rosszra!
Azonnal jövök! Hívjatok mentőt!
Az ambulancia megérkezett a kapuhoz.
Hol voltál, édesanyám? kérdezte a doktor szigorúan.
Dolgoztam
A roham súlyos volt.
Talán kórházba menjünk? kérdezte Boglárka félve.
A frissen érkezett orvos fejét lógatva válaszolta:
Mi értelme? Ott nem segítenek, csak idegesítik a gyermeket. Inkább menjetek a fővárosba, egy jó klinikára, igazi szakorvosokhoz.
Negyven perc múlva az orvosok elmentek. Boglárka felkapta a telefont, és felhívta Istvánt.
Egyetértek. Virágnak újabb rohamja volt.
Másnap útnak indultak. István magával hozta a fiát, egy fiatal, tiszta arcú férfit.
Boglárka, csak a legszükségesebbet vedd magaddal. Minden mást megvásárolunk.
Virág kíváncsian nézte a nagy, fényes autót. István előre hajolt, és a lányhoz szólt:
Tetszik?
Nagyon!
Ülhetsz előre? Akkor mindent láthatsz.
Megkérhetem? szólalt meg Boglárka.
Ha a rendőrség néz, csak bírságot kapunk, mondta szigorúan.
István nevetve kinyitotta az ajtót:
Nagyobbra ugrunk, Virág! Ha valaki bírságot akar, mi fizetünk helyette!
Ahogy közeledtek a házhoz, Boglárka egyre feszültebbé vált.
Istenem, miért vállaltam ezt? Mi van, ha ő különös vagy agresszív?
István észrevette a nyugtalanságát.
Nyugodj meg. Még egy hét van a házasság előtt. Bármikor változtathatsz. Sándor jó srác, intelligens, de valami bennük megtört. Magad is meglátod.
Boglárka kiszállt, segített le a lányát, és megdermedt a hatalmas kastély előtt. A ház nem csak ház volt igazi palota. Virág, visszatartva, felkiáltott:
Anyu, most már mesebeli életünk lesz?!
István nevetve átölelte a kislányt.
Tetszik?
Nagyon!
Az esküvőig csak néhány alkalommal találkoztak Sándorral, főleg vacsorán. A fiatal férfi alig evett, alig szólt, csak ott ülte a fejét a asztalnál, testében jelen, de gondolatai másfelé szálltak. Boglárka figyelte: jóképű, de sápadt, mintha már hosszú ideje nem látta volna a napfényt. Érezte, hogy mindketten fájdalommal élnek, és hálás volt, hogy nem hozta fel a közelgő házasságot.
Az esküvő napján száz ember zsongott körül Boglárkát. A menyasszonyi ruha csak a nap előtti napon érkezett meg. Amikor meglátta, leült a székbe.
Mennyibe került? kérdezte.
István elmosolyodott.
Nem kell tudnod. Inkább nézd meg, mit még hoztam.
Kinyújtotta egy miniatűr másolatát a menyasszonyi ruhának.
Virág, felpróbáljuk?
A kislány olyan hangosan sikított, hogy takarókat kellett húznira. A felpróbálás után a kisprince nőtt a fenséges csodával.
Egy pillanatban Boglárka meglátta Sándort a szobája ajtajában, ahogy Virágra bámul. Szemeiben egy árnyékos mosoly villant.
Virág most a hálószoba mellékébe költözött, a szülői szobájuk mellé. Nem sokkal ezelőtt Boglárka még nem is képzelte el, hogy itt élhet.
István felajánlotta, hogy mennek vidékre, de Sándor fejét rázta.
Köszönöm, apa, maradunk otthon.
Az ágy hatalmas volt, de Sándor távolságot tartott, nem tett semmi közeledő lépést. Boglárka, aki éjjel őrként akart maradni, hirtelen gyorsan elaludt.
Egy hét teltek el. Az esték egyre több beszélgetést hoztak magukba. Sándor rendkívül intelligens, szellemessé, könyvek és tudomány iránt érdeklődő volt. Nem próbált közelebb kerülni Boglárkához, de lassan ellazult.
Egyik éjjel felébredve szívverése felgyorsult.
Valami nincs rendben
Azonnal a lány szobájába rohangolt pontosan úgy, ahogy félt: Virág rohamos rohamra kapott.
Sándor, segíts! Hívj mentőt!
Sándor pillanatra a küszöbön állt, és elkötötte a telefont. Egy perc múlva a fáradt István betoppant.
Én hívom Ádámot.
A mentő gyorsan megérkezett, modern felszereléssel, fehér köpenyes orvosokkal. Később a családi orvos is jött, hosszú beszélgetés után Virág rohamja elmúlt. Boglárka a lányával ült, Sándor közel állta, kezét fogva.
Boglárka, kezdte halkan, ez már születése óta így van?
Igen Rengeteg kórházban jártunk, mindenféle tesztet végeztünk, de semmi sem segített. Ezért a volt férjem azt mondta, ne álljak útjába a döntéseinek.
Szerettél őt?
Talán, de már régi időkről van szó
Akkor miért elfogadtad apád ajánlatát
Boglárka felhúzta a szemöldökét.
Sándor mosolyt nyújtott.
Apám azt hiszi, semmit sem tudok. De mindig úgy néztem rá, mint egy nyílt könyvre. Féltam, kit találna nekem. Amikor megláttam téged, meglepődtem. Nem vagy olyan, aki pénzért csinál ilyesmit. És most minden úgy tűnik, mintha a sors összerakná a darabjait.
Meglátották egymást.
Ne sírj, Boglárka. Gyógyítani fogjuk Virágot. Harcos, nem törik össze, mint én.
Miért törted meg magad? Olyan vagy, mint te okos, jóképű, kedves
Őszintén, ha mások lennének, lánykám, elvennél? Mi lenne, ha minden más lenne?
Boglárka egy pillanatra elgondolkodott, majd bólintott.
Igen, azt hiszem, szeretni téged könnyebb, mint a sok férfit, akik hőst játszanak. De ez nem csak erről szól. Egyszerűen csak nem tudom megmagyarázni.
Sándor mosolygott.
Nem kell magyarázni. Valahogy hiszek benned.
Néhány nap múlva Boglárka meglátta Sándort egy különös tevékenység közben. Egy bonyolult gépet szerelt össze.
Ez mi? kérdezte.
Egy edző, magyarázta. A baleset után naponta legalább három órát kellett volna használni, de feladtam. Most megszégyenít a lány, és téged is.
A kapunyílásnál István fejét látták.
Megszólíthatom?
Gyere be, apa.
A férfi megdermedt, amikor látta, mit csinál a fia. Le fogta a torkát, majd Boglárkához fordult.
Mondd nehezültek a szülésed fájdalmai?
Igen, miért?
Az orvos szerint Virág fejét erősen megütötték, a temporális csont megsérült. Külsőleg gyógyul, belül egy ideg nyA végén a szeretet és az őszinteség a legerősebb kötelék, ami minden nehézségen átsegít minket.
