Réka, már ennyire éhes vagyok! Elég a heverészésből! hallatszott a férje türelmetlen hangja a feje fölött.
Feje rozsdásan zakatolt, torkát szúrt a fájdalom, orra eldugult! Fel akart állni, de a teste úgy érezte magát, mintha vatta lenne. Nem csoda, hogy megbetegedett.
Az egész héten forró volt, csak tegnap este hirtelen hó és eső keveredett, mint egy budapesti nyár utáni hűvös reggel. Taxiát hívatni ebben az időben olyan szörnyű, mintha egy kocsmában próbálnál nyomtatni. Így a munkából a menetrendbuszon kellett hazajönnie. Harminc percig várta a buszt, ami végül tele volt, mint a piaci stand a szombat reggeli vásárnál. Alig tudta bepakolni magát a belső térbe, de legalább sikerült. Ráadásul még egy jó kis sétát is be kellett tennem az állomásig.
Még a férje felajánlotta, hogy elhozza útközben.
Rékuci, mi és Bence már el vagyunk anyukánál. Késő lesz mondta Viktor.
Ahogy mindig, úgy is későn érkezett haza, ázott és fagyos.
Ránézett az órára 8 óra reggel, szombat.
Vitéz, hozd a hőmérőt, kérlek! kérte.
Mi a helyzet? Beteg vagy? csodálkozott Viktor. És a reggeli?
Készítsd magadnak, kérlek? kérte Réka.
Mit? Magamnak? zavarodott a férj. És Bence?
A fiú már tizenegy éves! És te már felnőtt férj vagy. Készíts tojásos rántottát, hadd segítse a fiam! Tanítottam őt főzni, már nagyfiú.
Te tanítottad őt főzni? kiáltotta a férj.
Igen. Miért? Amit egész nap a telefonjában csinál, az semmi mást nem akar. vállalta Réka.
Teljesen őrültek vagytok? felindult Viktor. A férfiaknak nincs kötelezettségük főzni, ez a női dolog! haraggal folytatta. Rendben, megyünk a szüleinkhez, ha nem vagyunk már neked kellősek. Holnap este visszatérünk.
A férjek gyorsan összepakoltak, és elindultak Viktor szüleihez. Réka nehezen állt fel, megtalálta a hőmérőt, felkapcsolta a villanyböjtöt, és elgondolkodott.
Miért pont most? Mikor lett a házimunka már csak az én feladatom? Mikor hagytuk abba, hogy egymásra vigyázzunk a betegségben?
A hőmérő 39,2 fokot mutatott.
A fiatal asszony lenyelt egy tablettát, és vissza aludt.
Később a telefonja csörgett.
Rékuci, miért nem válaszolsz? Szoktál reggel hívni mondta anyja, Viktória Anikó.
Anyu, egy kicsit megfáztam. Vettem a gyógyszert és újra aludtam sóhajtott Réka.
Na, egy kicsit! És hol van Viték? Már újra a mamája mellett van Bencével? nyavogta anyja.
Elmentünk Bencével, hogy ne kapjuk el egymást válaszolta fáradtan a lány.
És tényleg hiszed, hogy ez megvédi? Ne is mondd, hogy ne kelljen magad mosogatni! dörömbölt a nő.
Anyu! próbálta megcáfolni Réka, de nem kapott szót. Tudta, mi a helyzet.
Ne haragudj! Jöjjön egy kis gondolat a házasságról, nem a rabszolgaságról! Mérted a lázat?
Igen, reggel magas volt, most már csökken, csak nincs erőm fejlesztette a lány.
Feküdj le! Apukád hoz majd, fel fogunk állni! Nem jó egyedül betegnek lenni. mondta Viktória Anikó, és letette a telefont.
Réka halkan felkelt, megmosott, összekészítette a laptopját, és a szokásos módon várta az apját.
Jaj! szíve kihúzta a feleség, mikor meglátta őt.
Mi van, apa? Mi történt? ijedt meg a lány.
Á, te vagy itt mondta a férfi, nyugodtan levéve a táska egyikét. Azt hittem, meghaltam, annyira sápadt vagyok!
Apa, ne ijesztődj! mosolygott a lány. Menjünk?
Menjünk. Fogj meg! Ha a szél felkap, kereslek! segítette apja, majd óvatosan felültette a kocsiban. Nagyon sovány vagy, mint egy csirke. Nem ártana egy kis anyai szeretet, de te is jól nézel ki, ha nem a rabszolgaságba akarsz menni.
A fiatal nő nem vitatkozott, elfáradt már.
A szülők otthonában minden meleg, finom és boldog volt. Viktória Anikó komolyan foglalkozott a lányával, és este már egy kicsit jobb lett Rékának.
Félve a férjét hívta, hogy jelezze, nem otthon van, de csak egy lustálkodó hangot hallott:
Mit akarsz? Nem tudok gyógyszert hozni, egy kis sört ivtam Vitével. Micsoda szombat, nézünk focit. Ó, anyu valami beszélni akar veled adta át Viktor a telefont.
Réka! Te vagy egy nő! Nem szabad csak pihenni, miközben a férjed éhes! Mi a legfontosabb a családban? Hogy a férfiak jóllakjanak, melegben legyenek, és ne zavarjanak! És te? Beteg vagy egy tablettát vettél, és kész! szúrta kicsit Katalin, a szomszéd anyuka.
A járó-beteg anyuka is meghallotta a szavakat, és elvitte a telefont:
Kedves svájci feleség! A férfi mi? Gyenge? Beteg? Vagy épp olyan, mint a szép vasárnapot? felháborodott Viktória Anikó.
Miért gyenge? Családias! És minden férfi ilyen. válaszolta a szokásos szűklátókörűanyuka. Viktor, mi úton vagy? kérdezte egy másik hang.
Nem tudok… válaszolt Viktor.
A fiúk elmentek, hogy Rékát ne terheljék! puffant Katalin. Megtaláltam a Cseppre! Gyógyszert, gondot… Egy egészséges lány, csak lusta. Elfelejtette a férjeit! De ők is család! Jól van, gondoskodom a fiaimról, a lányotok pedig csak egy pacsirta!
Viktória Anikó csendben nézte a leállt telefont.
Lány, ez neked kell? Még fiatal vagy, ez már túlzás. dühödött az anyja.
Aztán megérkezett a férj üzenete:
Réka, küldj egy kis forintot, hiányzik a fizetésig. Azt az Aranyot már elköltöttem. Közben minden bérletet, cipőt, ruhát nekem kell fizetni!
És a lakásbérlet és a bevásárlás a teljes hónapban már én fizettem. Közben mi? kérdezte a döbbent Réka.
Rendben, a lakás a tiéd! Küldj már, megyek a boltba! sürgősen írt a férj.
Nincs pénzem, gyógyszerekre költöttem hazudott.
Mire gondolsz? A betegségünk drága! Kérj pénzt a szüleidtől. jött a váratlan felvetés.
Kérj a saját anyádtól válaszolta Réka.
Á, ő sem érti, mire költöttem a fizetésemet vetette haza Viktor.
Én sem értem. válaszolt a lány.
Felnőtt férfi vagyok. Van saját akármikor. Nem kell neked jelentést tenni. Most vagyok a boltban, küldj, már! dühösen szólt a férj.
Nem küldök! röviden válaszolt Réka, és a férje azt írta, hogy ő egy kapzsi, hálátlan, rossz anya és feleség, s még sok más.
Végül Réka azt írt anyjának:
Nem kell, anyu! Elég már.
Az egész estét és éjszakát a férj és a anyós egymás után dühös üzenetekkel bombázták. Réka csak kikapcsolta a hangot.
Vasárnap reggel, miközben a család reggelizett, a férj hívták:
Réka, Bencével maradunk anyukánál. Ő szeret, gondoskodik, ellentétben veled! Ráadásul azt mondta, hogy még nem tudom, milyen anya leszek. Te pedig csak egy pacsirta! búcsúzott Viktor.
Szép! Mit mondasz? nézte meg a férj, Igor Szabó, a szomszéd.
Csak válásra látok. Nem akarok mondta Réka, szomorúan bámulva a zöldfűszeres omlettot.
De milyen nehéz!
Rendben! Anyukám, elmegyek, visszatérek később, délig talán nem érek oda kiáltotta az apa, miközben kiment a lakásból.
Rékuci, igyál a gyógyszert, kapcsold ki a telefonod és aludj. Gyógyulni kell nézte kedvesen a mama.
És Réka ezt tette. A nap vasárnap volt, holnap munka. Egy kis alvás megengedett.
Délig felébredt, apja épp jött haza.
Nézd, ez a te kulcsaid. Ezeket eldobhatod! nyújtotta ő.
Mit? nem értette Réka.
A zárakat a lakásodban cseréltem, Viték és Bence cuccait összegyűjtöttem, a menyasszonyhoz vittem. Visszaadod majd őket magyarázta az apa. Maradj itt egy ideig, rendben? És ne nyúlj a telefonhoz, biztonságosabb lesz.
A konyhában anyja boldogan főzött. Régóta álmodták, hogy ez megtörténik, de nem akartak beavatkozni a lánynak magának kellett rájönnie.
Réka válást kért.
Mindenféle kritikát hallott: butaság, a családot rombolja, pacsirta, anyuka, semmi sem, hálátlan. És ez még csak a legkevésbé durva részek voltak.
Mindezek ellen is a fiatal nő először érezte a boldogságot!
Gyorsan elváltak, hiszen nincs közös gyermek vagy közös vagyontárgy.
Körülbelül egy év után Viktor úgy döntött, hogy olcsóbb lenne magának visszavinni a fiát, mint fizetni tartásdíjat. Rékának nem volt ellenvetése.
Csak elfelejtette megkérdezni Rékát, vagy előre jelezni. Nem érdekelte, hogy Réka és Bence nem találtak közös hangot, és az ifjú fiú csak megnehezítette az ő életét. Viték elfelejtette, mennyi költség jár egy gyermekkel, elfelejtette, hogy a lakás, ahova a fiút vitte, Rékájához tartozik. Ráadásul saját magát is elfelejtette. Miért? Mert egyszerűbb volt ő férfi, apa!
És Réka? Hálátlan? Ennyi!
De a bíróság helyezte a dolgot a helyére!
A bíróság, amit Viktor szervezett, elfelejtve minden részletet, mégis döntött.
Viktor a fiával anyukájánál él, aki felügyeli a költségeket és a háztartást. Három férfi már nem egy… nehéz.
És Réka boldog!
Vett egy autót, hogy ne betegedjen meg rossz időben.
Mi legyen 27 évesen, egy nehéz válás után?
Helyes válasz: önmagát szeretni!
Gábor, 2026
—Az új úton, amit most saját lábaival jár, végre megtalálta Réka a nevet, ami a szívét is melegíti.
