Amint meglátja a padnál heverő kutyát, azonnal odarohan hozzá. A látóterébe kerül az is: a póráz, amelyet Ágnes hanyagul eldobott. Maci nyögve néz a gazdájára, szemében gyászos fény
A testvérével már majdnem két éve alig beszélnek. Kincső máig nem érti, hogyan szökhetett egy apró csalódásból ilyen heves viszály.
Kincső és Gábor egy év különbséggel születtek. Gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok, mindig kiálltak egymásért. Bármilyen baklavat is követtek, a felelősséget mindig egyenlően vállalták, sosem hátráltak a másik mögött.
A szülőfalujuk, Feketeerdő, évről évre fejlődik és virágzik. Szerencséjük van a falu vezetőjével Péter Mártonnal, aki maga is itt született, és kitűnő gazdasági szakember.
Miután befejezi a mezőgazdasági szakmát, visszatér falujába, és aktív közéletbe kezd. Erőfeszítéseit hamar elismerik, és tíz év múlva Péter Márton lesz Feketeerdő közigazgatásának vezetője.
A magánéletük is jól alakul. Kincső, miután befejezi az egészségügyi szakközépiskolát, a falu rendelőjében kezd dolgozni, mint ápoló. Péter nem tudja figyelmen kívül hagyni egy ilyen szépséget. Kincső viszonozza az érdeklődést; összeházasodnak, és az esküvőjüket az egész falu ünnepli. Gábor őszintén örül a húga boldogságának, bár saját házassága Ágnessel messze nem olyan felhőtlen.
Amíg Kincső még fiatal, Ágnes időnként zaklatja, egyszerűnek vagy beképzeltnek nevezve. A házasság után a harc helyét irigység vette át. Ágnes egyre többet követel a férjétől új házat, nagyobb autót, jobb lakást
Gábor egyre gyakrabban mondja: Másoknak mindenük megvan, nekünk meg semmi! A férfi igyekszik, ahogy csak tud, de Ágnes vágyait sem pénzben, sem erőben nem tudja kielégíteni.
Ágnes sem boldog: a család nem ajándékozta meg anyaság örömével. Eközben Kincső boldogan házasodik, fiúra, majd lányra csal, tágas házat épít, férje tiszteletre méltó rangot szerez
A családi összejövetelek egyre gyakrabban érnek veszekedéshez. Ahányszor Gábor meglátogatja Kincsőt, Ágnes azonnal ostorozni kezdi férjét.
Az utolsó botrány Gábor születésnapján bontakozik ki. Kincső ajándékba egy labrador kölyköt hoz a városból már régóta vágyott erre. Péter pedig egy új motorbiciklit ad neki.
Minden rendben megy, míg Ágnes ittas dührohamot nem kap, és fel nem zúdítja Kincsőre a felgyülemlett mérgét:
Na mi van, Kincső? A kutya ez valami kifogás? Ha már gyerek nincs, legalább kutyát vegyünk, mi?!
Kincső próbálja csillapítani a helyzetet:
Ági, nyugodj meg. Később már szégyellni fogod
De szavai nem hatnak. Hatalmas vita alakul ki, a vendégek két táborra szakadnak. Péter halkan súgja feleségének, hogy menjenek el, és ők, miután elköszönnek, elhagyják az ünnepséget.
Eltelt két év. Azon az estén Gábor elkezdi kerülni húgát, kapcsolatuk néhány rövid, ritka találkozásra szűkül. Közben Gábor és Ágnes közti feszültség is nő.
Esténként Gábor egyre gyakrabban sétál el a Tisza partjához Macival. Ketten együtt boldognak tűnnek: Gábor botot dobál, Maci vidáman fut utána, majd leheveredik a lábához, és figyelmesen hallgatja gazdája csendes meséit.
Kincső erről a szomszédoktól tud, de semmit sem tesz Gábor hajthatatlan marad.
A szerencsétlen veszekedés után Ágnes egyre jobban gyűlölni kezdi Kincsőt és a neki ajándékozott Macit is. Amikor Gábor nincs otthon, Ágnes kiűzi a kutyát a házból, rátámad, néha még meg is ütő.
A kíváncsi szomszédasszonyok csak öntik az olajat a tűzre:
Hallod, Ági, a férjed megint a folyóparton sétál a kutyával
Tegnap megismétlődött a családi vacsora, a férj a gyerekekkel nevetgél
A féltékenység teljesen elönti Ágneset. Egyszer Gábor megkérdezi:
Ági, nem bántod Macit?
Kell nekem a te kutyád?! mordul rá, majd kivonul a szobából.
Maci egyre gyakrabban elrejtőzik Ágnes elől, és remeg, amikor előjön.
Mindez véget ér, amikor Gábor egy reggel induláskor dühösen kimondja:
Elegem van ebből az örökös irigységből!
Egyedül maradva, dühét felkavarva, Ágnes kirángatja Macit az udvarra, a padhoz kötötti, és körbeveri az övvel. A szegény kutya fájdalmában nyög. Miután levezette a dühét, Ágnes ledobja az övet, összepakolja cuccait, és örökre elhagyja otthonát.
Este Gábor hazatér, de nem találja a kutyát a kapunál. A házban rendetlenség uralkodik. A padnál megtalálja Macit, ökölbe szorult keze. Gyorsan elengedti, és karjaiba véve a rendelőbe siet.
Kincső épp készül hazamenni, amikor meglátja a vérző kutyát a testvérétől:
Kincső, segíts kérdezi sápadtan Gábor.
Átviszik Macit a kezelőbe. Kincső alaposan megvizsgálja az állatot:
Ki tette ezt vele?
Ágnes Gábor lehajtja tekintetét.
Kincső csendben bólint, összefogja a sebeket, kimossa a nyágát, ad neki vizet.
Később a folyosón Gábor bűnbánóan súgja:
Bocsáss meg, Kincső
Már megint mosolyog fáradtan a húga. És Ágnessel?
Nem, Kincső. Ettől most már nem.
Kincső felhívja Pétert:
Péter, gyere hozzánk, kérlek.
Amint meghallja a fáradt hangot, Péter már útnak indul.
Fél óra múlva a folyosón áll. Amikor meglátja a testvérpárt összeborulva, mellettük Maci halkan nyüszít, semmit sem kérdez, csak elmosolyodik:
Na, gyertek, hőseim.
Hazaviszik Gábort, és ellátják a kutyát érintő tanácsokkal.
Amikor Kincső elmeséli anyjuknak, mi történt, csak felsóhajt:
Rég kellett volna elválniuk.
Ezzel elindul fia felé, hogy segítsen rendet rakni a házban.
A tornácon Gábor ül, Macit simogatja. Az anya odaér, megérinti mindkettőjüket:
Éltek?
Igen, élünk válaszolja Gábor.
A házból finom illat száll: főtt hús és friss zöldségek. Maci orrával megcsapja, farkát csóválja. Gábor elmosolyodik, feláll.
Az élet tovább folytatódik.
