Eszternek mindig is idegennek kell lennie a saját otthonában. Anyja nyilvánvalóan a két idősebb lányát Rékát és Dórát részesíti előnyben, nekik sokkal több gondoskodást és melegséget ad. Ez a méltánytalanság mélyen fáj Eszternek, de a haragját magában tartja, folyamatosan próbálja a mamát boldoggá tenni, hogy legalább egy kis szeretetre leljen.
Ne is álmodj arról, hogy nálam laksz! A lakás a lányoké lesz. És úgy tekintesz rám, mint egy farkas kölykre, már gyerekkor óta. Élj ahol csak akarsz! mondja anyja, és amikor Eszter nyolcvanhárom éves lesz, azonnal kirúgja őt a házból.
Eszter vitatkozni próbál, hogy ez tisztességtelen. Réka csak három évvel idősebb, Dóra pedig öt. Mindketten egyetemi diplomát szereztek anyjuk támogatásával, senkik nem sürgették őket önállósulásra. Eszter azonban mindig szegénycsemetének számított. Minden erőfeszítése ellenére a családban csak felületesen szeretik ha egyáltalán lehetnek szeretők. Egyetlen igazán kedves ember csak a nagyapja, István, volt. Ő vette fel a várandó lányát, miután férje elhagyta őket és eltűnt.
Talán anyám a lányom miatt aggódik? Azt mondják, nagyon hasonlítok rá, gondolja Eszter, hogy megértse anyja hidegségét. Többször próbált őszinte beszélgetést kezdeményezni, de minden alkalommal színjáték vagy kirohanás végződött.
A nagyapa igazi támasz volt. Gyerekkorának legszebb emlékei a Nyíregyházi faluban töltött nyarakhoz kötődnek. Eszter imádta a kertet és a zöldségágyást, megtanulta a tehénfejés és a piték sütését minden apró feladatot, hogy elkerülje a haza visszatérést, ahol naponta lekezelnek és szidnak.
Nagypapa, miért nem szeret senki? Mi a hibám? kérdezi gyakran, visszatartva a könnyek.
Nagyon szeretlek, válaszolja halkan, de nem mond semmit anyjáról vagy a nővéreiről.
A kislány hisz benne, hogy szeretik, csak különleges módon De tíz évesen István meghal, és azóta a család még rosszabbul bánik vele. A testvérek gúnyolnak, anyja állandóan az ő oldalukra áll.
Ettől a naptól kezdve Eszter nem kap semmi újat csak Rékától és Dórától örökölt ruhákat. Gúnyolnak:
Na, milyen divatos póló! Töröld le a padlót vagy csináld meg, ami kell Eszternek!
Ha anyjuk édességet vásárol, a lányok mindent megesznek, Esztert csak a csomagolás marad:
Nézd, szívassz egy csomagot!
Anyja mindent hall, de sosem vádolja meg őket. Így nő fel Eszter, mint egy farkas kölyke szükségtelen, mindig a szeretetre buzdítva olyanoktól, akik semmit sem látnak benne, csak szórakozást és undort. Minél jobban próbálja a jó lányt lenni, annál inkább utálják.
Amikor anyja a nyolcadik születésnapján kirúgja, Eszter kórházi gondnokként kezd dolgozni. Kitartás és kemény munka szokásává válik, és végre fizetnek bár keveset. Itt már senki sem gyűlöl, és ez már előrelépésnek tűnik. A főnöke még ösztöndíjra is felajánlja, hogy sebészként képezze.
Az élet nehéz. Húszhéte éves korára már nincsenek közeli rokonok. A munka válik az egész életévé; a betegeket menti meg, de a magány mindig vele marad: egy diákszállóban él, mint korábban.
Az anyja és a nővérei látogatása állandó csalódás. A lehető legkevesebbet próbálja elmenni. Mindenki a teraszon cigizik és pletykál, ő pedig a pinceajtóba menekül, hogy sírjon.
Egy napon egy kollégája, gondnok Gábor közelít hozzá:
Miért sírsz, szép lány?
Mi szép ne gúzd, válaszolja Eszter halkan.
Úgy gondolja magát, mint egy szürke egér, de alig észreveszi, hogy közel harminc évesen már egy kisfiú aranyszőke, nagy kék szemekkel és egy szép orral rendelkezik. A fiatalos bizonytalanság elpárolgott, vállai egyenesen állnak, haja szigorú kontyba fonódik.
Valójában nagyon szép vagy! Értékeld magad, és ne hunyd le a fejét. Ráadásul ígéretes sebész vagy, az életed jó irányba halad, bátorítja Gábor.
Gábor már két éve dolgozik vele, néha csokit hoz, de ez az első komoly beszélgetés. Eszter sír, mindent elmesél.
Talán felhívod Zsoltot, azt a férfit, akit nemrég megmentél. Jól bánik veled, sok kapcsolata van, javasolja Gábor.
Köszönöm, Gábor. Megpróbálom, mondja Eszter.
Ha ez nem működik, házasságot köthetünk. Van egy lakásom, nem bánok veled, mondja tréfásan.
Eszter elpirul, hirtelen rájön, hogy komolyan gondolja. Nem egy szegény árva lányt lát, hanem egy olyan nőt, aki megérdemel egy szerelmet.
Rendben, fontolóra veszem, mosolyog, és először érezte, hogy nem csak egy munkaerő, hanem egy szép fiatal nő, akinek még sok mindent tartogat a jövő.
Aznap este Eszter felhívja Zsoltot:
Eszter vagyok, a sebész. Ön adta a számát, és mondta, hogy felkereshetem, ha problémám van kezdi, és elakad.
Eszter! Üdvözlet! Milyen jó, hogy végre hívtál! Hogy vagy? Talán inkább találkozzunk. Gyerünk, igyunk teát, beszéljünk mindarról. Mi, idősek, szerünk csevegnünk, válaszol a férfi barátságosan.
Másnap szabadnapja van, így azonnal meglátogatja őt. Őszintén meséli el a helyzetét, és érdeklődik, tud-e valakit, akinek gondozóra van szüksége.
Érti, Zsolt, már hozzám szoktam a kemény munkát, de most már úgy érzem, már nem bírom tovább
Ne aggódj, Anikám! Tudok neked egy sebészeti állást egy magánklínikban, és velem laksz. Nélküled nem lennék itt ma, mondja.
Természetesen, Zsolt, egyetértek! De a családod nem tiltja?
A családom csak akkor jön vissza, ha elmegyek. Őket csak a lakás érdekli, válaszol szomorúan.
Így együtt kezdtek élni. Két év után romantikus kapcsolat alakul ki Gáborról, gyakran teázva. Zsolt azonban Gábort nem kedveli, és folyamatosan figyelmezteti Esztert:
Sajnálom, kedves, de Gábor jó srác, csak gyenge és könnyen befolyásolható. Nem bízhatsz benne. Ne ragaszkodj hozzá túlzottan.
Ó, Zsolt már késő, már el is döntöttük a házasságot. Két évvel ezelőtt tréfásan megkérdezte, és most már terhes vagyok jelenti be Eszter, szinte ragyogva a boldogságtól. A hír frissen érkezett, de rögtön hozzáadja: De továbbra is fontos vagy nekem! Naponta meglátogatom, mint a családom.
Jó, Anyikám nem érzem jól magam. Holnap megyünk az ügyvédhez, és átírom a falut egy ház a nevedre. Mindig is szeretted a vidéket talán egy dűlő lesz neked, vagy eladhatod, ha szeretnéd, mondja Zsolt, és megáll.
Esztert meglepi, hogy a ház éppen abban a faluban áll, ahol kedves nagyapja, István élte a nyári éveket. Az eredeti ház már le lett bontva, a telkét eladták, idegenek lakják, de a kis sarok most az ő tulajdona, ami meleg érzelmeket idéz fel.
Nem érdemlem, de nagyon köszönöm, Zsolt! mondja őszintén.
Csak egy dolog: ne mondd meg Gábornak, hogy a ház a neveden van. És ne kérdezd miért. Megkérhetem ezt? mondja komolyan Zsolt. Eszter bólint, megígérve, hogy betartja.
Később kiderül, hogy Zsolt, aki stroke-on túlél, most rákban szenved, és elutasítja a műtétet. Végül Eszter szervezi a temetését, és a jövendő férjével költözik be.
A problémák a hetedik hónap körül kezdődnek ekkor már hat hónapja élnek együtt.
Talán dolgozz egy kicsit a baba előtt, tanácsolja Gábor.
Eszter ekkor ideiglenesen felhagy a klinikával, amit Zsolt szerzett neki, és a megtakarításaira támaszkodva Gábor támogatására számít. Gábor szava meglepő és fájdalmas.
Talán, válaszol bizonytalanul. Vásárolja a bevásárlólistát, de Gábor kapzsi. A gyermek már a pocakban, de nem akarja feladni a házasságot.
Egy hétvel a tervezett esküvő előtt, Gábor távol van, amikor egy ismeretlen nő, Lilla, betör a lakásba a saját kulcsával.
Szia, Lilla vagyok. Gábor és én szeretjük egymást, csak nem mer megvallani. Szóval itt vagyok: már nem vagy szükséges, mondja magabiztosan, magas, vékony szőke nő.
Mi?! A házasságunk néhány nap múlva van! Mindent kifizettünk! sikít Eszter, összezavarodva. Ő fizette a legtöbbet a kicsi kávézóban tartandó ünnepségért.
Tudom, semmi baj. Gábor velem fog házasodni. Megvan a kapcsolatom a hivatalnál, gyorsan intézzük, nyilatkozik Lilla, mintha már döntés volna.
Gábor megjelenve csak suttog:
Eszter, bocs Igen, igaz. Segítek a babának, de nem tudok veled házasodni.
Elvégezzük a paternitás tesztet, szúrja be Lilla, Gábor vállára nyúlva.
Paternitás teszt?! Te vagy az egyetlen! kiált Eszter, és ököllel rohan felé.
Az már csak a bőrt kaparintja, buta! Alig harminc, mégis úgy viselkedik, mint egy kicsi gyerek! szúrja be Lilla.
Gábor csendben áll, nem védi Esztert, csak leereszkedő tekintettel. Világossá válik: minden Lillától függ, ő csak passzív néző.
Eszter elkezdi pakolni. Nincs értelme harcolni egy férfival, aki könnyen feladja. Lilla elmondja, hogy ő és Gábor régen jártak akkor már házas volt, de most újra szabad. Esztert csak egy átmeneti helyettesnek tekintik, amíg a álomnő elérhetővé válik.
A ház egyre hasznosabb, még ha nincs is csapvíz. A tűzhely pedig remek nagyapja mindent megtanított a falusi élethez. Ki tud szülni egyedül? Még van idő, valamit ki kell találnia.
A tűzifa fel van halmozva, a raktár szilárd, és előtte már hó áll, amit el kell szabadítani. A fatömlők tele vannak igazi felfedezés a hidegben!
Jó, hogy Zsolt már előre bemutatta a szomszédoknak, mint az új asszonyt és a fia feleségét. Semmi felesleges kérdés.
Eszter természetesen felhívja anyját és a nővéreket. Ahogy szoktak, a tipikus tanács: adja fel a babát az árvaházba, és következő alkalommal ne ismerjen meg senkit a házasság előtt. A testvérei is pletykálnak, hogy Gábor nem fizette vissza a nászajándék felét, amit Eszter fizetett.
Senki sem tud a házról. Így Eszter elrejtőzhet mindenkitől, és összeszedheti magát.
Fagyos, még nem vette le a nyári kabátját. Amikor a kandallóban rakodja a faszénkeverőt, a vasgolyó valami keményet üt.
Kiveszi a kesztyűt, és egy díszdobozra bukkan, amely a tűzfa mögött rejtőzik. A fedélre nagy betűkkel van írva: Eszter, ez neked. Az írásstílust azonnal felismeri Zsolt kézírását.
A dobozban fényképek, egy levél és egy kis doboz van. Keze remeg, miközben kinyitja a borítékot és olvas:
Kedves Anyuci! Tudnod kell, hogy én vagyok a nagyapád testvére, és ő kért, hogy gondoskodj róla, miután betelt nyolcvanhárom.
A levélből kiderül, hogy sok évvelSok évvel ezelőtt elrejtett öröksége most végre visszajár Eszternek, és ő végre szabadon, szeretettel és reménnyel építheti újjá saját jövőjét.
