– Nem vagyunk rokonok mondta a menyasszonyanyja, és visszatolta a húst a fazékba.
Ágnes megdermedt a tűzhely mellett, egy tálat szorongatva a kezében. Még a gulyáslevest is csorogta a tálról, amit Ilona Istvánné most főzött. A húsdarabok egyesével tűntek el a lábasban, mintha a menyasszonyanya egyesével számolná őket.
Mit? kérdezte Ágnes, nem hitt a fülének.
Na miért lenne nehéz megérteni? törölte le a kezeit Ilona a kötényt, majd a menye felé fordult. Nem vettünk be a családba. Te magad rántottál be.
A konyhában olyan csend lett, hogy hallani lehetett, ahogy a leves buborékol a tűzhelyen. Ágnes letette a tálat az asztalra, lehúzta a bajuszát a homlokáról, és kezei remegtek.
Ilona Istvánné, nem értem. Öt év házasságban vagyunk Gáborral! Van egy kislányunk
És mi van mindebből? vágta be a menyasszonyanyja. A mi Vérvérzőnk csak egy kis csaj, azt nem változtatja. Te meg továbbra is idegen maradsz.
A konyhaajtó kinyílt, és belépett Gábor. Hajja rozsdás, ingje nyitott volt látszott, hogy a kanapén szundikált a munkából.
Mi a fene történik? kérdezte, körbenézve a feleségét és az anyát. Miért kiabáltok?
Nem kiabálunk válaszolta nyugodtan Ilona. Csak beszélünk. Elmagyarázom a feleségednek, hogyan kell viselkedni ebben a házban.
Gábor összeráncolta a homlokát, és Ágnésre nézett. Ő csak halványan, ajkaiba szorítva állt.
Anyám, mit mondtál?
Az igazat mondtam. A hús nem mindenkinek elég. A család nagy, a darabok meg kevés.
Ágnes úgy érezte, hogy a torkában szorul a nehéz érzés. Öt évig hitt, hogy már része a családnak. Öt évig próbálta elnyerni a menyasszonyanyja kegyelmét, elviselte a szúrós megjegyzéseket, remélte, hogy idővel javul a viszony.
Gábor, hazamegyek suttogta a férjének. Anyához.
Haza? szólt fel Ilona. A te otthonod itt van már. Azt hiszed, jönni és menni tudsz, amikor csak akarsz?
Anyám, hagyd abba lépett közelebb Gábor Ágneshez. Mi történt?
Ágnes hallgatott. Hogyan magyarázd el a férjednek, hogy az anyja most jelezte: Nem vagyok itt senki? Hogy még a gulyás tálja is túl sok neki?
Elviszem Rékát mondta válasz nélkül. Majd hétvégén elvisszük anyához.
Miért? kérdezte a menyasszonyanyja. A nagymama itt van, miért kell a gyereket máshova vinni?
A nagymama úgy gondolja, hogy az ő anyja nem rokon suttogta Ágnes. Talán a unokáknak is lesz jobb helye valahol.
Visszafordult, és a konyha felé indult. Gábor megragadta a kezét.
Laci, állj! Magyarázd el pontosan, mi történt.
Ágnes megfordult. Gábor csodálkozó tekintettel nézett rá, a menyasszonyanyja pedig a tűzhelynél állt, mintha a levest keverné.
Kérdezd meg anyát mondta Ágnes. Ő jobban elmondja.
A hároméves Réka babakocsiban játszott a babáival. Mikor meglátta anyját, boldogan felugrott hozzá.
Anyu! Nézd, Katát etetem!
Szép munka, kicsim ült le Ágnes a székbe, átölelte a kislányt. Szeretnél enni?
Igen! A nagymama mondta, ma gulyás lesz.
Lesz, drágám. De csak mi ketten megyünk el a nagymama Erzsbet Jánosné házába.
A te anyádhoz? örült Réka. Hurrá! És apa menni fog?
Nem, apa otthon marad.
Ágnes elkezdte összekészíteni a babakocsi cuccait: ruhákat, harisnyákat, játékokat mindent, amire néhány napra szükség lesz. Miközben pakolt, Gábor betoppant a szobába.
Laci, mi ez a óvodai sztori? Miért kell elvinni őt?
Óvoda? állt fel Ágnes, és a férfira nézett. Anyád azt mondta, hogy nem vagyok rokon! Lefoglalta az ételt! Ez hülyeség?
Hát csak néha mondja! Tudod, ő mindig heves. Holnap már elfelejti.
Én meg nem felejtem, Gábor! Nem először fordul elő ilyesmi.
Ne vedd komolyan! Anyja csak fáradt. A munkahelyen gondok vannak, ezért robbant ki.
Ágnes nevetett, de a nevetés keserű volt.
Öt év fáradság? Minden haragot rám vet?
Figyelj csak, ne vedd komolyan!
Hogyan ne vegyem komolyan, hogy otthon engem idegennek neveznek? Gábor, hallod, mit mondasz?
Gábor körbejárta a szobát, fejét dörzsölve. Ismerős mozdulat mindig így tesz, ha nem tud mit mondani.
Laci, hova mész? Család vagyunk. Van gyerekünk.
Éppen ezért megyek. Nem akarom, hogy Réka hallja, ahogy az anyja megaláz.
Ki megaláz? Az anyám csak a véleményét adta.
A véleményét? állt le Ágnes a csomagolás közben, és a férfira nézett. Elvett tőlem az ételt! Azt mondta, hogy idegen vagyok! Ez vélemény?
Talán keményen szólt. De tudod, az anyám egész életében egyedül nevelte a családot. Apja fiatalon meghalt, ő nevelte fel a testvérét. Mindig mindent kontrollál.
És most nekem kell egész életemben elviselni ezt a kontrollt?
Gábor leült az ágy szélére, és átölelte Ágnest.
Laci, ne haragudjunk egymásra. Beszélek anyával, elmagyarázom.
Mit magyarázol? Hogy én is ember vagyok? Hogy érzéseim vannak?
Igen. Azt mondom, ne legyen durva.
Ágnes fejét csóválta.
Gábor, nem csak a durvaságról van szó. Az anyád egyszerűen nem fogad el. És te ezt tudod.
Néha csak idő kell
Öt év kevés? Meddig várj még?
A konyhából Ilona hangja hallatszott:
Gábor! Gyere vacsorázni! Minden kész lesz!
Gábor felállott.
Menjünk, vacsorázzunk rendesen. Utánna beszélünk.
Nem, köszönöm. Nincs étvágyam.
Ágnes hallotta, ahogy a férj anyával beszél a konyhában, de a szavakat nem értette. A hangok fel- és lehangoltak.
Telefonra nyúlt, és anyja számát tárcsázta.
Anyu? Én vagyok. Jöhetnénk néhány napra hozzád?
Persze, kicsim. Mi történt?
Később mesélem el. Most indulunk.
Rendben. Gulyást főztem, mindenki enni fog.
Ágnes elmosolyodott. Anyja mindig azt mondta: Mindenki enni fog. Soha nem számolt darabokat, nem osztotta szét a szeleteket.
Réka izgatottan várt a buszon, mesélve a babáknak és a holnapi terveiről.
Anyu, miért nem jött apa velünk? kérdezte, ahogy megérkeztek a ház előtt.
Apa dolgozik, kicsim. Később jön hozzánk.
Anyja, Erzsbet Jánosné, a bejáratnál fogadta őket egy nagy mosollyal. Ő teljesen ellentétes volt Ilonától lágy, kedves, mindig segítőkész.
Milyen hiányt szenvedtem! ragadta a unokáját a karjába. Kedvesem, mennyit nőttél!
Nagyi, van új meséd?
Persze, van! Vacsora után felolvasom.
Az asztalnál Erzsbet nagy tál gulyást tálalt, közben:
Egyetek, egyetek! Ágnes, már nagyon sovány vagy. Ki nem etet?
Etetnek, anyu. Csak nem volt étvágyam.
Most már lesz. Otthon is segít a leves.
Ágnes körülnézett: hangulatos konyha virágos függönnyel, régi porcelán szekrénnyel, falakon családi fotókkal. Itt senki sem nevezett idegent.
Vacsora után, mikor Réka elálmosodott, a nők teát ittak a konyhában.
Mesélj, mi történt kérdezte anyja, miközben teáskannát töltött.
Ágnes elmesélte a napot, a húst, a menyasszonyanyja szavait. Erzsbet csendben hallgatta, csak néha bólintva.
És Gábor hogyan reagált?
Ahogy mindig. Azt mondta, hogy anyja fáradt, nem kell komolyan venni.
Értem mondta anyja, miközben a cukrot keverte. Mit érzel te?
Kimerültem, anyu. Öt év, és még mindig nem fogad el. Mindig van valami, amivel csíphetek.
Példák?
Ágnes sóhajtott.
Nem főzek úgy, nem takarítok úgy, a gyereknevelésben sem vagyok jó. Amikor Réka beteg lett múlt hónapban, az anyám azt mondta, rossz anyuka vagyok.
És Gábor?
Gábor hallgat. Vagy azt mondja, hogy anyja aggódik az unokán.
Erzsbet elhelyezte a teáscsészét az asztalon.
Kislány, boldog vagy a házasságodban?
A kérdés meglepte Ágnest. Hosszú ideig csendben bámulta a kinti fényeket.
Nem tudom, anyu. Régebben volt, most idegennek érzem magam a saját családban.
Miért nem mondtad korábban?
Azt hittem, elmúlik. Hogy Ilona megszereti majd.
Úgy tűnik, nem szereti.
Csendben ittak teát, kint esőcsepp kezdett csepegni.
Anyu, a nagymamád mikor fogadott téged?
Erzsbet nevetett.
A te nagymamád Katka? Már az első napon úgy hívtak, mint a saját lányát. Azt mondta: Most már két lányom van. És tényleg jobbul bánt velem, mint a saját testvérem Zsuzsánnyal.
Miért?
Mert látta, hogy szeretem a fiát. És ő is szeret engem. Ha a családban szeretet van, mindenki kap helyet.
Ágnes elgondolkodott. Szereti-e őt Gábor? Tényleg szereti, vagy csak megszokta?
A telefon csengett. A képernyőn Gábor neve villogott.
Ágnes, hol vagy? hangzott aggódóan Gábor.
Anyánál vagyok. Ahogy mondtam.
Mikor jönünk haza?
Nem tudom. Talán vasárnap.
Hogy nem tudod? Holnap dolgozni kell.
Munkából felkértem szabadságot. Azt mondtam, megbetegedtem.
Egy hosszú szünet.
Ágnes, elég a szenvedés, menj haza. Beszéljünk őszintén.
Miről beszéljünk? Arról, hogy a menyasszonyanyád nem tart engem embernek?
Hagyja már! Anyám csak időre van szüksége.
Öt év kevés?
Ne komplikáld. Egy család csak egy.
Neked egy család van. Nekem meg talán egyáltalán nincs.
Ágnes letette a telefont. Anyja szótlanul átadta neki egy kendőt.
Sírd ki, kicsim. Könnyebb lesz.
De nem jött könny, csak üresség és valami megkönnyebbülés. A súlyos teher leomlott a válláról.
Másnap reggel Erzsbet piacra ment, hogy bevásároljon. Ágnes otthon maradt Rékával.
Játszottak anyukákat, olvastak könyveket, gyurmáztak. Réka boldog volt a nagymama engedte, amit a másik nagymama tiltott.
Anyu, miért nem vagyunk otthon? kérdezte ebéd közben.
Nálunk vagyunk a nagymamánál.
Meddig maradunk?
Nem tudom, kisfiam.
Jön-e apa?
Ágnes rápillantott kislányára. Már kicsi, de már érzi, hogy valami nincs rendben.
Apa dolgozik, de szeret minket.
És a nagymama Rája szeret minket?
A torokból nehéz sóhaj jött.
Igen, ő a te nagyanyád. Te vagy az ő unokája.
És te?
Ágnes nem tudta, mit válaszoljonÉs végül Ágnes megtalálta a saját otthonát, ahol már senki sem tekintett őt idegenné.
