Mit akarsz? Már tíz éve házasok vagyunk! Miféle szerető? Nekem elég vagy te is!
Hajnalka alig tudta, mit tenni. Mintha a bőrén keresztül érezte volna, hogy férje, Gábor, elárulja. A bizonytalanság szorította, míg egy nap végül úgy döntött, nyíltan szól hozzá.
Igaz vagy hamis? kérdezte, de ő csak annyit válaszolt:
Mit akarsz? Már tíz éve házasok vagyunk! Miféle szerető? Nekem elég vagy te is!
Úgy tűnt, mintha I. őszintén, nyíltan beszélne. Hajnalka nem vette észre sem a mosolyában, sem a szavakban, sem a szemében semmi hibát, mégis valami nyugtalanította.
Hajnalka nem volt a sorsra hagyatkozó típus, ezért elhatározta, kideríteni az igazságot. Hogyan? Internetes tanácsokat olvasva először a férje telefonját ellenőrizte, de semmi rendkívüli nem bukott fel. Csak néhány üres beszélgetés régi osztálytársakkal, ami egyáltalán nem riasztotta fel.
Gábor soha nem állított jelszót a telefonra. Nem volt mit elrejteni sem titkos üzenet, sem messzi csevegés. Olyan volt, mint egy angyal a testben.
Néha Hajnalka azt gondolta, csak képzelődik, de minden alkalommal, amikor Gábor későn hazatért a munkából, valami rosszat érezett.
Barátnője Zsófia állandóan így szólt:
Ez csak a te feltételezéseid! Gábor szeret téged és soha nem néz másra! A gyanakvásod csak tönkreteszi a dolgokat!
De Hajnalka nem hallgatta. A lelke mást súgott, és a férjét egy másik nővel megosztani egyszerűen elutasíthatatlan volt.
Egy napon bátorságát összeszedve betört a Gábor irodájába, hogy kiderítse, a munkahelyén jár-e elcsábulni. Amint meglátta, háborgott, mintha volna valami szégyenletes. Utólag bocsánatot kért, de a férfi gyorsan megbocsátott.
Úgy tűnt, minden rendben: a ház teltházas, két gyerek Bence és Levente nőnek fel. Élj és örülj! mondták, de Hajnalka mégis titokzatos kalandokra vágyott.
Ahogy mondják: Aki keres, azt találja! csak ő még nem jött rá, hol a nyom.
Általános szorongás fogta a harmincéves nőt, aki félt, hogy a két gyermekkel egyedül marad, ha bíróságra kerül a válás. Külsőre nyugodtnak tűnt, de belül viharfelhő tornyosult.
Gábor sem vette észre sem egy piros szoknya szagát, sem idegen parfümöt, sem változást a megjelenésben, mégis Hajnalka egyre több gyanút táplált.
Ha nem történt volna véletlen, Hajnalka talán soha nem tudta volna meg az igazságot. Kitalált vagy valós? A folytatásban kiderül.
Amikor a fiatalabb fiú, Bence, első osztályba kezdett, Hajnalka vágyott autóvezetésre. Éjszakánként, munka után, autósiskolába járt. Három hónap után saját jogosítványt szerezett.
Gábor annyira büszke volt rá, hogy vásárolt neki egy kis autót egy Audi A3at, apró, de praktikus. Hajnalka alacsony termetű és sovány volt, így könnyen parkolt benne.
Gábor sosem nyilatkozott, de a gépet csak azért vette, hogy Hajnalka ne kérdezze, hová szálljon el. Azt gondolta, még túl fiatal a vezetéshez, előbb tapasztalatot kell szerezzen így szólt hozzá.
Egy hétvégén Hajnalka korán felébredt, és úgy döntött, kedvesen meglepi a családot egy padlizsánoscsirkés pitével. Még nincs liszt gondolta, de a hideg téli nap már megtanította neki, hogyan kell a havon is menni. Elindult a boltba, de az Audi nem indult. Visszatérve a lakásba, a gyerekek még aludtak, ő csendben lépkedett, hogy senkit se ébresszen.
Az éjszakai fagy miatt nem akart gyalog menni, így úgy döntött, titokban felpörgeti a férje autóját. A motor felmelegedett, míg ő az ablakot törölte. A csomagtartóban szalvétákat találva, véletlenül megérintett valamit, és egy telefon csúszott le a padlóra.
Felkapta, de nem az ő telefonja volt. Hajnalka jóval ismerte a férje mobileszközét, ez a modell teljesen ismeretlen volt. Rossz gondolatok gyúltak a fejében, hogy Gábor talán véletlenül kapta volna, de a kíváncsiság erősebben hatott, és bekapcsolta.
Az első üzenet Oksanak egy közeli barátnőnek íródott:
Szerelmem, mennyire hiányzol! Gyere hamarabb! Nagyon várok rád!
Hajnalka szeme felcsillant. Jelszó nélkül átböngészte a beszélgetést, miközben az autó tovább melegedett.
A levelezés hosszú volt, mintha egy egész életet írtak volna. Kiderült, hogy Gábor naponta öt óráig dolgozik, otthon hétkor ér haza. Hajnalka sosem gondolta volna ellenőrizni a munkaidőt.
Minden nap egy órát Oksánál töltött, majd visszatért, mintha semmi sem történt volna. Oksához olyan üzeneteket írt, amilyeneket a felesége soha nem hallott.
A képen egy negyvenéves nő szerepelt a házasságon kívüli barátnő. Hajnalka dühében felkavarta a fejét.
Épp amikor kilépett az autóból, hogy hazamenjen, meglátta, ahogy Gábor a folyosón keresztül jön. A férj talán most egy újabb üzenetet akart küldeni Oksának.
Hajnalka hirtelen emlékezett, hogy Gábor gyakran este visszament a gépkocsihoz néha a pénztárcát, néha valami mást. Szinte minden este kimenő úton volt, de gyorsan visszatérve, hogy senki se gyanakodjon.
Gábor észrevette a feleségét a volán mögött, és odament:
Ki engedte, hogy beülj? Nem így egyeztettünk!
Hajnalka dühösen válaszolt, rántotta a hátsó sebességet, és a gázpedált a földig nyomva beleszúrt a ház körüli kerítésbe. A jármű csikorgott, de ő enyhülve érezte magát.
Kihajtott a gépből, megállította a rendetlenül csorogó autót, és kiáltott:
Menj a sajátodhoz! Látni fogod, mennyire elvagyok a te házibádra és az autódra! Ne engedd, hogy a szemeim lássanak még!
A szavak után a kulcsokat egy hatalmas kupacba dobta, és hazasétált.
A gyerekek már felébredtek, de nem értették, mi történt. Néhány perc múlva Gábor is próbálta belépni, de Hajnalka a zárat betolta, és nem engedte be.
Menj a sajátodhoz! Ne jöjj be többé! kiáltotta az egész házban.
A férfi csupán papucsban, házi köpenyben és egy régi dzsekiben kóborolt, elindult Oksához. Azt hitte, ott melegedhet, menedékre talál, de Oksának már két másik szeretője volt, és a kapu mögött férfi hang hallatszott:
Drágám, hamarosan jössz? Már várok rád!
Kiderült, hogy Oksának sem csak Gábor, hanem mások is jártak, még hétvégén sem.
Gábor kényelmetlenül, szomorúan indult vissza anyja, Ilona Márkány, házához, ami csak két utcával távol volt. Márka néni, amikor meglátta őt, azonnal megértette a helyzetet, befogadta, felmelegítette, etette, és meghallgatta a történetét a rossz feleségről.
Ne aggódj, fiam! Ki gondolta volna, hogy a te Hajnalka ilyen lesz? Még ünnep lesz a te utcádon! Születésed előtt még 35 vagy, még meg fogod találni a szerelem! mondta bátorítóan.
Gábor így maradt anyja lakásában, újraindítva az életét. Örült, hogy szabad, de a válásról szóló ellátási követelését Hajnalka már benyújtotta. Ekkor fogta fel, hogy az új kezdet nem lesz egyszerű, de legalább a mama nem hagyta el.
Kövessétek a friss híreket, kommentáljatok, like-oljatok! zárta a szöveg.
