Ti csak a csomagoláson tudjátok megkülönböztetni a petrezselymet a zellerből! És a bogyókat csak lekváron láttuk! morgott felbosszultan a szomszéd, Kincső.
Valéria és Vaszil megérkeztek a vidéki házukba a Balaton felé. Őket ősszel vásárolták meg, most pedig végre rendbe akarták tenni mindent. A ház szép, még télen is otthonosan élünk, de a telken és a többi dologgal megáradozva is volt sok teendő.
A régi kertet istenigézni kellett. Új szaunát már megrendelték, egy héten belül hoznak és felállítanak, csak a helyet kell kiválasztani.
Mellettük egy ruhaszekrényt, egy tűzrakó házat és egy faházat is terveznek. A gyerekek megígérték, hogy eljönnek és mindenben segítenek.
Itt csendes, nyugodt, egész évben lehet élni. Mi már nyugdíjasok vagyunk.
Megnéztem a pincét, csak a bejárati ajtót kell cserélni.
Én a hátsó verandát felülvizsgáltam. Emlékszel, beszéltünk a faházról? Most nincs rá szükség. A verandán egy nagy kerekasztal és régi székek állnak.
Csak felújítanunk kell őket, még száz évig bírnak majd. A kilátás a kertre csodás lesz, teázunk és nézzük a környéket. A verandán is kellene új ajtó, olyan érzés, mintha valaki most járt volna itt télen.
Pontosan, az ajtók az első. Mindent a hátsó udvarban csinálunk, így nem látszik az utcáról, de szép marad. A ház előtt virágágyás és szép kis tisztás lesz.
Már vannak a többéves növények, csak meg kell dönteni, hol hova. Lehet, hogy valamit át kell ültetni, de idén nyáron ezt most hagyjuk úgy.
Egy héttel később megérkezett a szauna, jöttek a gyerekek, és elkezdődött a telek rendbetétele. Kincső is betért, hogy megismerje az újdonságokat, unokái folyamatosan a ház körül szökdeltek.
Van unokatok?
Igen, jönnek.
Miért akartok ilyen hatalmas kerítést? Mi a szomszédokkal sosem használtunk kerítést.
Kerítés nélkül? Mi volt akkor itt? Épp most bontottuk le. Valóban volt, csak elesett. Nektek mindegy volt, nekünk meg a rend számít. És ne aggódj, a felesleges métert nem vágjuk le, a kerítés pontosan a telk határán áll.
Nincs kapu? Mindig volt átjárás.
Azt érted, itt, köztünk? Nem, ez nincs beépítve. Csak utcai bejárás van.
Akkor hogy lesz a gyerekeknek helye futni, a ti vagy a mi? Látom, kioltottátok az almafákat, a kisfiúk imádták mászni rajtuk.
Nem kioltottuk, csak metszettük és megtisztítottuk, újakat ültettünk. A ti gyerekek csinálják, amit akarnak a saját almafáikban.
Minden újnak tűnik nálatok. És miért ültettek bokrokat a kerítésünk mellé?
A bokrok a kerítés mellé csak a szépítés miatt!
Kincső elment, de új kérdésekkel visszatért. Unokái tovább szökdélnek Valéria és Vaszil telkén, míg meg nem állítják az új kaput.
Itt alaposan belevágtatok, mondta újra a szomszéd. Télre is itt élni fogtok?
Meglátjuk.
Miért zárjátok be a kaput? A ház előtt a gyerekek mindig labdáztak, ez kényelmes, egyenletes. Az út tele van autókkal, itt viszont biztonságosabb.
Nekem minden ágyás már betelt, nem is annyira, mint nálatok. Ti csak a csomagolás alapján tudjátok megkülönböztetni a petrezselymet a zellerből, meg a bogyókat csak lekváron láttátok. Barátságra van szükségünk.
A kaput a kívülállók elől zárjuk, és hogy a ti unokátok ne lógjanak be. Két napja szabadultak a mi madárházak, egyiket se találtuk meg.
Van nálatok csirke? Akkor itt akarjátok letelepedni?
Már itt élünk.
Augusztus végén Vaszil születésnapját ünnepeltük. Gyerekek, unokák, az egész család összegyűlt. A férfiak húzták a húst, a nők salátákat készítettek, a veranda hosszú asztalát takarították meg.
Jöttünk csak köszönteni szomszéd módra, úgy szokás. Mindig előbb jöttünk meghívás nélkül, hiszen szomszédok vagyunk. A gyerekek már reggel tudják, mi vár.
Készülünk, a vendégek megérkeztek, ez már ünnep. Ülünk le, a gyerekek is boldogabbak együtt. Már régen eljött az idő, hogy barátkozzunk.
Úgy tűnik, nem hívtuk meg hivatalosan. Csak a családunk gyűlik, ez családi ünnep. A viszonyunk szomszédság, nem rokonlátás.
Lehet, hogy egyszer majd így lesz. A gyerekek nőnek fel, talán összeköltözünk, válaszolta Kincső nevetve.
Aztán már semmit sem mondott, csak folytatta, hogy unokái mindenhol felmásznak, megmászták az alma- és kőhatekertet, felmásztak a szauna tetejére szerencsére nem estek le.
Később a színes köveket a ház körül elrendezték, valaki egyet a felfújható medencébe dobta. Nem vettek észre azonnal. A gyerekek sikítottak, amikor a víz örömteli csobbanással kijött a medencéből.
Már jön ősz, itt az idő a medence kiürítésére mondta Kincső. A gyerekek jól szórakoztak.
Ideje hazamenni!
Még nem ettünk, a gyerekek éhesek. Gyorsan asztalhoz!
Az ünnep így egy kicsit elgyengült, de a következő már közeleg. Egy hét múlva a gyerekek újra jöttek, most Valéria és Vaszil 35 éves közös életét ünnepelték.
Kicsit azonnal lezárták a kaput. Kiderült, hogy a legfiatalabb, a hét éves unoka csinálta.
Hallatszott, ahogy valaki kopogtat a kapun. A család úgy tett, mintha semmi sem történt volna. A levegőben sült kolbász és friss kenyér illata szállt, hűvös lett.
Mikor vagytok a városban?
Gondolunk rá. Az ősz közeleg, majd majd azt látjuk, hogy mi lesz. Még almát kell szedni. Az idei termés kitűnő. Minden tetszik itt, csak a szomszédot nem, de nem akadályoz. Megtanultuk, hogyan szabaduljunk meg tőle.
Mindnyájan nevetve felnyíltunk.
A vendégek hazamentek, Valéria és Vaszil maradtak. Őket még óra előtt megállítja az ősz, aztán a tél Próbálkozni fognak, és ha nem sikerül, bármikor visszamehetnek a városi lakásukba.
Kincső végül elindult, unokáinak most már iskola van. Lánya nem bírja, a nagymama segíteni fog. Vaszil és Valéria megkönnyebbülten sóhajtottak. Hadd legyen Isten velünk ilyen makacs szomszédokkal!
Írd meg kommentben, mit gondolsz erről! Lájkolj, ha tetszett.
