Meglepetés! harsogta a család, mikor hívatlanul betoppantak a negyvenedik születésnapomra. Viszont kívánom! feleltem nyugodtan. A meglepetéseket mindig az fizeti, aki kitalálta.
Ágnes egyenesre húzta a zöld ruha pántját a vállán, s a tükörbe pillantva elégedetten szemlélte magát. Negyven év. Sokan borzongnak ettől a számtól, de neki ez felszabadulást, anyagi önállóságot és a határozott nem képességét jelentette.
Ági, a taxi már lent van szólt ki férjem, Gábor az előszobából, s rajongással nézte, ahogy elkészülök. Ugye, biztosan nem hívunk senkit?
Gabikám, ezt megbeszéltük vettem fel a kis retikült. Nincsenek vendégek, se főzés, se vágj már egy kis salátát, se hol a mamuszom. Csak te, én, egy elegáns étterem és teljes nyugalom. Szeretnék végre úgy enni egy steak-et, hogy közben nem kapok tanácsokat anyádtól, hogyan kell rágni.
Gábor felnevetett. Pontosan tudta, hogy az én kapcsolatom Etelka anyóssal inkább hidegháború: hol jeges csend, hol tüzérségi támadás kéretlen tanács formájában.
Rendelésed parancs, születésnapod, te döntesz bólogatott.
Nem véletlenül választottam a Vörös Korona nevű éttermet: csillogó hely, aranyozás, bársonyfüggönyök, meg egy árlista, aminek láttán az átlagembernél görcsbe rándul a gyomor. Pont ilyen helyen válhattam az este királynőjévé.
Beértünk az étterembe, s vártuk a meghitt kis asztalt ablak mellett. A mosolygós főpincér azonban bevezetett minket a terem közepébe. Nem az ablakhoz.
Az asztaluk már vár, dallamos hangon, s a terem közepére mutatott.
Ágnes megszeppenve torpant meg: a csendes kettes asztal helyett ott várt egy hatalmas, tizenkét személyes terített asztal. Tele volt!
Az asztalfőn ott ült Etelka néném csillogó lurex blúzban, mellette Pista bácsi, távoli rokon, akit csak ötévente látok, épp egy falat halat gyömöszölt a szájába. Másik oldalon nővérem, Katalin törölgette ötéves kisfia száját, míg hétéves bátyja a székhuzattal szórakozott.
Meglepeeeetés! kiáltotta Etelka, ahogy meglátott minket. Hangjába beleborzongott a fél étterem.
A teremben mindenki ránk nézett. Gábor elsápadt, rám pillantott én csak hallgattam, de tudta, ez a csendes tűzvész a morális leszámolás jele.
Anyu? motyogta Gábor. Mit kerestek ti itt?
Hogyhogy mit? széles mozdulattal majdnem felborította a poharat Etelka. A legkedvesebb menyem negyven éves! Azt hitted, egyedül hagyunk? Család vagyunk! Gyertek, már rendeltünk, míg rátok vártunk.
Lassan az asztalhoz léptem. Tele volt minden: harcsapaprikás, hidegtál, pálinka, bor amivel Pista bácsi gyanakodva, de kitartóan birkózott.
Etelka néni, szóltam halkan mi kettes asztalt foglaltunk.
Ó, ne rontsd el a hangulatot! nevetett Katalin, közben vörösborral töltötte tele a poharát. Anya szólt az étteremnek, hogy többen leszünk, volt is kis balhé, de csodás helyre kerültünk! Ágika, minek ez a kivágott ruha? Negyven után az ember már ne mutogassa a hátát, nem vagy te barackbőr!
Kati, a majonéz az álladon már lefolyt jegyeztem meg jégmosollyal és a fiad most fogja leverni a XVIII. századi váza tartalmát arra a szép szőnyegre.
A hangos csörömpölés igazolta szavaimat Kati fia feldöntött egy vázát.
Sebaj! nyomta el a csörömpölést Etelka. A törött pohár szerencsét hoz! Főúr, még egy adag rákos salátát és forrót kérek!
Leültem. Gábor összekuporodva ült mellém, mintha láthatatlan szeretne lenni.
Tehát meglepetést szerveztek nekem szólaltam meg higgadtan, miközben kibontottam a szalvétát.
Persze! csemegezett tovább Etelka. Mindig spórolsz, mindent magad csinálsz. Most ünnepelj! Együtt vagyunk, Pista bácsi is feláldozta magát: még a műszakot is elcserélte.
Emelgettem ma a rekeszeket, derekam is beállt panaszkodott Pista bácsi. Viszont ilyen jó pálinkát nem ittam, Ági! Nem úgy, mint a te karácsonyi híg löttyöd.
A vendégek egyre pimaszabbak lettek. Kati már azt kritizálta hangosan, hogy Áginak szülni kéne, nem irodákban futkosni, meg fitnesszbe menni, hanem főzni, mint egy rendes asszony, anyósom meg a legdrágább fogásokat rendelte.
Lassan el is kérném a halat, sosem ettem még homárt jelentette ki Etelka. Katicának is, a gyerekeknek ötféle desszertet!
Anyu, ez mind nagyon drága próbált közbevágni Gábor.
Hallgass, fiam! vágott a szavába Etelka. Ha a feleséged születésnapja van, akkor kinyithatod a pénztárcád!
A csúcspont egy óra múlva jött el. Etelka, arca piros a bortól, felállt és poharával koccintott:
Ágikám, kezdte fanyarul negyven év, asszonyélet rövid. Remélem, nem csak magadra gondolsz! Nézz Katicára, három gyerek, a férje legalább otthon van, még ha iszik is de gazdasszony! Te meg csak munka, fitnessz, önzés! De mi szeretünk, nagyvonalúan. Egészségünkre, család!
Család! bődült Pista bácsi.
Kati vihogott. Gábor ökölbe szorította a kezét, de én a kezemet rátettem a karjára, leállítva őt.
Felálltam, a terem elcsendesedett. A mosolyom hatására a pincér hátralépett.
Köszönöm, Etelka néni szólaltam meg határozottan. Rávilágított, milyen naiv voltam, azt hittem, a születésnapom rólam szól. De most már tudom, a család a legfontosabb.
Anyósom büszkén bólogatott.
És ha már ilyen kedvesen hozták szóba a nagyvonalúságot és meglepetéseket kis szünetet tartottam. Főúr!
A pincér azonnal ott termett.
A számlát kérem!
Már most? értetlenkedett Kati, szájában a homárral. Hiszen a desszert is hátra van!
Egyenek csak, kedveseim feleltem lágyan.
A pincér odahozta a számlát. Kinyitottam: a végösszeg annyi volt, mint egy használt Suzukira való. Rokonok két óra alatt felettek-ittak annyit, mint egy vidéki család egy év alatt.
No, az igen! füttyentett Etelka. Gábor, vedd elő a kártyád!
Összecsuktam a borítékot, visszaadtam a pincérnek.
Fiatalember, szóltam hangosan nekünk Gáborral külön kasszánk van. Hozzon nekünk két cézár salátát, két rib-eye steaket, ásványvizet a miénk ennyi volt.
Síri csönd ült a termen. Csak egy légy zümmögött a leves felett.
Hogyhogy? Etelka pírba borult. Ez vicc?
Semmi tréfa érintettem a POS-terminált. Csipp! Fizetve.
Nem teheted ezt velünk! kiáltotta Kati. Ez a szülinapod! Meghívtál minket!
Én? vontam fel a szemöldököm. Önök mondták: Meglepetés!
Felhúztam a ruhám, anyósomra néztem, felülről lefelé.
Engedély nélkül törtek be a születésnapomra, olyan ételeket rendeltek, amiket én nem is választottam, lehordtak és megsértettek, pont az ünnepemen. Tudják mit? A meglepetés szép dolog, de jegyezzék meg: a meglepetés árát mindig az fizeti, aki kitalálja.
Gábor! visított Etelka, mellé kapva. Elment az esze a feleségednek! Csinálj valamit! Megemelkedett a vérnyomásom!
Gábor lassan felállt, körbenézett. Anyjára, Pista bácsira nézett, aki zavartan próbálta becsempészni a pálinkásüveget a zsebébe, végül Katicára és a maszatos unokaöcsémre.
Anyu mondta higgadtan Áginak igaza van. Ha önök akartak ünnepet, hát meg is kapták. Élvezzék a pillanatot. Mi megyünk, még van estére más tervünk.
Gyengéden az oldalamra tette a karját és elindultunk kifelé.
Hálátlan népség! jajveszékelt Etelka, megfeledkezve a szívrohamról. Megátkozlak titeket! Kati, hívd a rendőrséget!
Nem lesz rá szükség lépett közbe az étterem főnöke, két testes portás kíséretében. A számlát viszont rendezni kell. Most. Maradéktalanul.
Gáborral kisétáltunk, miközben mögöttünk kórusként szólt a kiabálás.
Nekem annyi pénzem nincs! rikácsolt Kati. Pista, te etted a legtöbbet, fizess!
Én?! szabadkozott Pista bácsi. Én csak a salátát csipegettem! A nagyját Etelka rendelte!
Hogyhogy banya? sértődött meg Etelka teljesen.
A hűvös, esti levegő megnyugtatóan csapott meg. Mély levegőt vettem, s úgy éreztem, felszabadultam.
Hogy vagy? kérdezte Gábor, átölelve a vállam.
Tudod, most először mosolyogtam igazán talán ez volt életem legszebb születésnapi ajándéka. Mintha egy téglákkal teli zsákot dobtak volna le rólam, amit évekig hurcoltam.
Ezt sosem bocsátják meg jegyezte meg Gábor félmosollyal.
Remélem is feleltem. Most már tudják: a meglepetés is tud visszaütni.
Utóirat egy hét múlva
Etelka száma régóta fekete listán, de a visszhangról suttogóként érkeztek hírek. Az ünneplőket egyből utolérte a sors: készpénz nem volt náluk. A cirkusz a Vörös Koronában két órát tartott, főpincér mindenben szigorú volt. Végül Pista bácsinak ott kellett hagynia az arany zsebóráját zálogként családi ékesség volt , s nyilatkozatot írni. Katicának fel kellett hívnia a férjét, aki feldúltan érkezett, s azóta morog, mert ezek a pénzek igazából a téli gumira és az autó sebváltóra mentek volna Kati számára most kezdődik a szűk esztendő.
Etelka? Próbálta eljátszani a szívrohamot, de az ügyeletes orvoslás csak súlyos alkoholmérgezést és kajamérgezést állapított meg. Kénytelen volt hozzányúlni a vésztartalékhoz, amit egy bundára spórolt.
Az igazi hab azonban az volt, hogy a rokonok egymásnak estek. Kati az anyját okolja, Etelka Pista bácsit a piálásáért, Pista bácsi visszaköveteli az óráját s az anti-Ágnes koalíció felbomlott.
Én pedig otthon a konyhában ültek, kávézom, olvasok. Csend, nyugalom, se pénzlenyúlás, se kioktatás, se erkölcsi prédikáció.
Az igazság hidegen a legédesebb főleg, ha külön hozzák ki hozzá a számlát is.
