Elkezdtem orvoshoz járni, amikor már tényleg kibírhatatlan volt a fájdalom. Három napja egymás után ez már túlzás. Kegyetlen fejfájás, amit semmiféle tabletta nem akart csillapítani. Éjszaka aztán egyáltalán nem tudtam elaludni. Talán a legrosszabb ötletem az volt, hogy felmentem az internetre és elolvastam, mi mindennek lehet tünete egy ilyen fejfájás.
A böngésző egyből ontotta a cikkeket: Honnan ismerhető fel a migrén és mikor kell agydaganattól félni?, meg más efféle rémtörténetekkel tele. Miután végigolvastam mindet, és hasonlítgattam a leírtakat a panaszaimhoz, már-már úgy tűnt, jobb ha rögtön átsétálok valami temetkezési vállalathoz és kikerülöm az egészségügyet.
Eszembe jutott a régi író, Jerome K. Jerome története is: amikor a kezébe került egy orvosi lexikon, és felismert magán minden betegséget, persze a gyermekágyi lázt kivéve de persze volt ott kolera, vérszegénység, Szent Vitus-tánc, sőt még száj- és körömfájás is (amivel, ábécésorrendben, az egész könyv be is fejeződött). Még azt is sérelmezte, hogy csak a tífusza volt meg, a gyermekágyi láz már nem jutott ki neki.
Én is így jártam. Mire az internet minden sarkát bejártam, már minden létező halálos kórt megtaláltam magamban. Elég volt! Holnap bemegyek az orvoshoz! határoztam el magam.
A rendelő előtt várakoztam, és ott egy kedves beszélgetésbe keveredtem egy középkorú nővel:
Ivott? kérdezte.
Tessék, mit ittam? hökkentem meg.
Tegnap este ivott?
Nem ittam semmit! válaszoltam kicsit sértődötten.
Olyan piros a szeme, mint aki másnapos…
Néha komolyan úgy érzem, azért járok pszichológushoz, hogy megtanuljak bánni az emberekkel, akiknek sokkal nagyobb szükségük lenne rá, mint nekem.
Köszönöm szűrtem oda neki. Kedves, hogy aggódik.
Bent a rendelőben aztán, mint egy rendezvényszervező, ünnepélyesen elsoroltam az összes tünetemet, a végén a piros szemeimmel, mint tortán a cseresznye.
Mintha ittam volna, de tényleg nem ittam panaszkodtam a doktornőnek.
Ő belenézett a szemembe, vállat vont:
Teljesen normálisak, ne találjon már ki dolgokat…
Hát, mondom én, nem az jár pszichológushoz, akinek igazán kellene.
A doktor megmérte a vérnyomásomat, a pulzusomat, a véroxigénemet. Kérdezett még ezt-azt, válaszaimból azonban legalábbis szerintem nem éppen vidám helyzet rajzolódott ki: talán nem is migrén, hanem valami rosszabb.
Nem kéne egy fej MRI-t csinálni? Vállalom, fizetek! javasoltam. Az interneten is ezt olvastam. Ugye, éjjel már gyorstalpalón kitanultam belgyógyásznak, neurológusnak és érgyógyásznak is.
Először ne aggódjon, dolgozunk a vérnyomásán, vegyen részt vérvételen, aztán majd meglátjuk…
Azon az éjjelen úgy tűnt, rosszabb már nem lehet. Sírtam, és azon tűnődtem, hogy negyven év alatt csak két gyereket és tíz könyvet csináltam meg. Ez most sok vagy kevés?
A gyerekek még kicsik, befejezetlenek…
A könyvek se tökéletesek. Az új könyvemben például tizenhatodik oldalon van egy elírás… Még rengeteg dolgom lenne a gyerekekkel és a lektorokkal is.
A rendelőből hazafelé menet felvettem a gyerekeket, kiváltottam a felírt gyógyszereket, és itthon azonnal az ágyba borultam.
Rögtön jöttek a gyerekek:
Anya, nincs valami ennivaló?
Van, csak meg kell csinálni, mindjárt…
A fejfájás már alig sajgott, de erőm nem volt: három napig ki voltam ütve.
Dani fogta magát, készített vacsorát. Rántottát sütött, mikrótban megmelegítette a tésztát. Odaállt mellém, és azt mondta: Katát megetettem, neked az ágyba hozzam a vacsorát?
Annyira jó érzés volt. Felnőtt a fiam! Elkészült példány! Nem fog elveszni.
Ne hozzad az ágyba, nem vagyok éhes. Majd eszem később. Ügyes vagy.
Rendben bólintott, és visszajött egy tányér felvágott gyümölccsel. Anya, itt kivi is van. A kiviben még több C-vitamin van, mint a narancsban. Az alma vasat tartalmaz. És a mandarin az csak szép szín, különben is tönkre menne…
Olvadoztam a büszkeségtől. Az enyém! Az én gondoskodóm! Ahogy így törődött velem, azonnal sokkal jobban lettem.
Aztán Dani átruccant boltba.
Hova mész?
Elfogyott a macskakaja.
Hozzál jégkrémet is! kiáltott utána Kata. Nekem is elfogyott a kajám…
Kata közben bevonult a szobámba, szemüvegben, fürdőköpenyben, játék orvosi táskával Kata doktornő, játékos terapeuta.
Na, kedves beteg, kezelhetlek? Szúrunk egy injekciót?
Hívj inkább anyának, és ne betegnek
Majd, ha rendbejössz, leszel újra anya. Most nyisd ki a szád.
Kinyitottam.
Kivitek ettetek? Nekem nem jutott? Kivit?
Tessék, vedd el, nem sajnáljuk! kínáltam a gyümölcstálat.
Most már nem kérek, megettem a rántottát. Inkább jégkrémet várok. Addig meghallgatom magát nyöszörített egy rózsaszín fonendoszkóppal a nyakában.
Bezzeg este én futkározom utánad könyvvel, hogy meghallgass, olyankor nem viszonzod!
Jaj, minden rossz! hallgatózott Kata a nyakamon. Túl sokat beszél, meg rohangál a gyerekek után! Injekciót írok fel, meg jégkrémet! Ha Dani hoz mindenkinek. Ha csak annak, aki kérte, akkor hát… kérni kellett volna.
Nem osztod meg a gyógyító fagylaltodat a beteg anyáddal?
Válasz helyett szúrt egyet a lábamba a műanyag fecskendővel.
Jaj! nevettem.
Kell, különben nem gyógyulsz meg.
Őszintén szólva már éreztem, hogy jobban vagyok. Aztán mikor Dani mindenkinek vásárolt jégrmémet, teljesen visszatért az erőm. Fejem nem fájt, a szemem már kék volt, nem vörös.
De még egy kicsit eljátszottam a beteg anyukát, és a mesét este Dani olvasta Katának. Kata a Ciklopédia című könyvet választotta.
Ez egy enciklopédia a ciklopokról tréfálkozott Dani.
Saturnuszról olvastak, utána a dinoszauruszokról, később a tejfogakról. Majdnem össze is vesztek, hogy vajon a kis dínóknak lehettek-e tejfogaik.
Hallgattam őket, és úgy olvadtam szét a boldogságtól, szeretettől és attól, hogy milyen igazán fontos, értékes feladat egy anyának lenni.
Aztán ágyneműt cseréltem, mert közben sikerült a teljes tányér kivit a lepedőre borítani, de ez is csak egy újabb közös emlék lett.
Majd hármasban összebújva aludtunk el.
Másnap reggel az orvos kérdezte:
Na, segítettek a tabletták?
Bólintottam. De szerintem egészen más gyógyszertől gyógyultam meg a gyerekeimtől, akiktől az ember minden baj helyett erőt, bánat helyett örömöt, düh helyett boldogságot kap.
Öleld át a gyerekeidet, még ha már nagyobbak is nálad. Nincs ennél jobb orvosság hacsak nem a kivi, amiben rengeteg a C-vitamin.
Az élet talán néha fájdalmas, de a szeretet képes meggyógyítani, még azt is, amit az orvosok nem tudnak.
