Türelem, kislány! Most már egy másik család része vagy, neked az ő szabályaikra kell figyelned. Nem vendég vagy, hanem feleség.
Milyen szabályok, anya? Itt minden zűrzavar! Különösen a sógornő! Ő nyíltan megvet, ez bizonyos!
Hallottál már valaha, hogy a sógornő lehet kedves?
Bulik! Bulik! Mindig csak bulizik! kiáltotta Ilona Pálma, a konyha közepén, arca dühétől vörös, szeme lángra lobbant. Ha a férj bulikba jár, akkor a nő maga a felelős. Mit kell még magyaráznom neked?
Ilona Pálma dühben volt. A menyasszonyát, Kincsőt, olyan hangosan kiabálta, mint a vadállat, csak mert Kincső gyanakodott a férjére, Bencére, hűtlenségre.
Kincső, fiatal, vézna lány nagy, ártatlan szemekkel, a falhoz nyújtva állt, próbálta megnyugtatni a felháborodott nőt.
Ilona Pálma, ez már az iránytalan! Őnek családja, gyerekei akarta Kincső indokolni, de Ilona egy kézzel intett, mintha egy nyalábbal űzne el.
Ez a te családod? Vagy a gyermeked, ami nem engedi, hogy mi és a nagypapa bejussunk? csúfolta a sógornő. A nevelésed, egyébként!
Milyen nevelés, Ilona Pálma? István csak egy éves. Kicsi még, teljesen aprócska mondta halkan Kincső.
Apró? fújta a nő. Az Erdősi unokája még kisebb. És a keze már nem tudja, mit csinál, mint ez a te mutatott a gyerekszoba felé.
Egyébként ő a tiéd, unoka felelte Kincső, hangja remegve. És tudod, a gyerekek fel érzik a rossz embereket. Talán ezért nem jön hozzád.
Mi vagyunk rosszak? Mint egy festett kecske! kiáltott a sógornő. Ki vagy te, drága, hogy ingyen élünk? Kinek a ételeit eszed? Kinek a pénzét költesz? Hálátlan!
Kincső már nem akart vitatkozni a harapós Ilonával. Már ezerszer mondta Bencének, hogy külön akarna élni a szülők házától, de Bence, a mamaáltal kényeztetett fiú, nem látta ennek értelmét.
Szerette a szülői otthont, úgy érezte magát ott, mint Jézus a mellkasában. Nyugodtan ment dolgozni, a háztartási gondokat a nyugdíjasok intézték mosás, takarítás, főzés. Nem élet, hanem mese!
Eközben Kincső megpróbálta felvenni a kontaktust a sógornőjével. Segített a házban, mindenben mellette állt, még a végtelen panaszait is meghallgatta. De hamar rájött, hogy hiábavaló.
Még ha a legszorgalmasabb is akar lenni, Ilona Pálma utálta, és nem akarta elrejteni.
Itt hozták ezt a tehetetlen leányt, mintha nem lenne másik szép lány a környéken mesélte Ilona a szomszéd, Mónika, miközben Kincső a sarokban összegyűjtötte Bence által szétszórt játékokat.
Még a szomszéd faluba is eljött! Hova is érne! A mi nagymamáink erősebbek, szorgalmasabbak, okosabbak.
Ne is mondd! bólintott Mónika, a helyi papotkás nagyi, aki már a falu csontjait megpörkölte.
Tudom, nem épp a tehetséged van, de te is tudod, hogy nem a kezedhez nőtt a munkavégzés. Semmit sem tudsz rendbe hozni.
Nem is tudod, mennyire megbízhatatlan vagy! Vagy elvesz, vagy összetör. És a gyermeke is valahogy nem igazi.
Az Erdősi unokája már más. Nyugodt, okos kisfiú. Ez a tiéd viszont állandóan táncol, szeszélyes. Nyilván a gének nem a megfelelőek.
Mikor már elviselhetetlen lett, Kincső a szomszéd falu anyukájához, Ágneshez, szólt:
Türelem, kislány! Most már másik családban vagy, neked a rendjeikre kell figyelni. Nem vendég vagy, hanem feleség.
Milyen rendek, anya? Minden itt zűrzavar! Különösen a sógornő! Ő nyíltan megvet, ez bizonyos!
Hallottál már valaha, hogy a sógornő lehet kedves? Mindannyian átestünk ezen, és neked is át kell menned. A legfontosabb, hogy ne mutasd, mennyire nehéz. Várj.
Kincső tudta, hogy a habozó, gyenge édesanyja nem fog megoldást hozni, ezért fenyegette, hogy felhívja a férje apját.
Szégyellj te tátát! ijedt meg Ágnes. Tudod, hogy neki van egy feltételes szabadságbírósági ítélete. Egy lépés, és a bátyja a börtönbe kerül!
Kincső mindezt értette. Apa, Miklós, nagyon szerette egyetlen lányát. Korábban már kapott feltételes szabadlámpát egy harapós baki miatt, amikor valaki bántotta Kincsőt a helyi boltban.
Tudta, hogy Miklós nem fog hallgatni, ha megtudja, milyen bánásmódban részesül a kedvence a másik családban. Ő egy forrófejű ember.
Jól van, nem mondom el a bácsnak mondta Kincső. De ha továbbra is így viselkednek, ha a sógornő így bánik Nem tudom, mit teszek.
Minden rendbe jön, kislány ismétélte Ágnes, próbálva megnyugtatni. Néhány hét után már el sem felejted ezt a beszélgetést.
Kincső nem akarta már említeni Ilonát, de a viszonya a sógornővel sosem javult. Ilona Pálma mintha egyre mérgezőbbé vált, mintha Kincső lenne az összes baj forrása. Még a férje, István, az öreg, már megtört.
Miért kiabálsz állandóan a lányra? próbálta közbeavatkozni István egy reggel, amikor a vita csúcsra ért. Elmegy tőlünk! És jól is teszi!
Elmegyek! sikított Ilona, az egész haragját a férjére vetve. Perbe viszem, visszakapom minden forintot, amit itt költöttünk! És a gyerekét elvesszük, hogy ne nőjön fel ilyen nyomorú családban!
Kincső tudta, hogy Ilona csak ostobaságot szór, de mégis félt. Még mindig szerette a férjét, Bencét.
A pletykák Bencéről, hogy titokban bulizik a régi barátnőjével, Okszána-val, nem több, mint falusi szájhagyma, amit olyanok, mint Ilona, terjesztenek tovább.
Ha nem lenne Ilona hosszú nyelve, talán véget értek volna a kínok. Egy nap, amikor Ilona épp valami “győzelem”-ről mesélt legjobb barátnőjének, Mónikának, újabb színes részleteket fűzött a történetéhez.
Kincső apja, Miklós, egy két méter magas, széles vállú férfi, szerszámmal a kezében, mellénye nélkül a régi Ural motorjáról lelépve, szó nélkül indult a szomszéd faluba, hogy megmentse lányát a megalázó fogságból.
Eközben Ilona Pálma házában igazi színjáték bontakozott ki. A fiatal anya egy pillanatra elhagyta egy nap a kis Mátét, az egyéves fiút, egy új, ragyogó sárgára narancssárga kanapéra, hogy friss pelenkét vegyen.
Mikor visszatért, a baba alatt egy kicsi barna folt jelent meg. Ilona szemében a folt óriási fekete lyukká nőtt, mintha egy fekete lyuk volna, ami fel akarja nyelni az egész lakást.
A nő olyan gyorsan felbukkant, mint a villám, és azonnal Kincsét kiabálni kezdte:
Elrontottad a kanapét! Az én kedvencem! Tudod, mennyit ér? Elvágom a kezed, és újra varrni kell, ha nem akarod, hogy fájjon!
Mindent kijavítok, mindent megtisztítok próbálta Kincső nyugtatni, reszkető kézzel ragacsot nyomva.
Mit takarítasz? Új! Honnan tudnád? Soha nem vásároltál saját pénzedből!
És ti is úgy vásároltok? tört ki Kincső, és ekkor meg merészkedett, hogy a sógornőnek mondja: Egész életed a férjed nyakán él!
Ilona Pálma arca lángra lobbant:
Nézzétek csak! Elég a nyomor! kiáltott, miközben a kanapén maradt barna foltot próbálta letörölni. Menjetek ki a szabadba a fiatokkal! Ott éljetek nálam, amíg megtanultok helyesen viselkedni!
Kincső könnyekben úszva próbált betörni a foltot. A barna csík a ragyogó sárgára narancssárga szöveten ellenállt, mintha gúnyolná a tehetetlenségét.
A kis Máté, érzve anyja aggodalmát, szikrázó hanggal kiabált, sírása még feszültebbé tette a már feszült légkört.
Ilona Pálma a fejével a plafon felé nyúlt, árasztva Kincsét durva káromkodásokkal. Eközben nem vette észre, hogy a bejárati ajtóban megjelenik egy ismeretlen alak. Ez volt Miklós, Kincső apja, mint egy szobor állt, erősen szorítva a csáklya markolatát.
Ilona egy pillanatra megfordult, és belenézett a fegyverbe.
Tudta Ilona, milyen forró ember Miklós, és hogy milyen feltételes szabadsággal él. A félelem azonnal szétterült a nő testében.
Miklós hangja mélyen rezegve hallatszott:
Hallottam, hogy hogyan nevelsz mondta, lábbal csak csupán csizmában lépve a szobába.
A csáklya a fejéhez emelkedett, Ilona ösztönösen hátrahúzódott, de Miklós nem csapott le, csak a vállára helyezte, és keze a lány felé nyúlt.
Gyerünk, Kincső, nincs értelme itt maradni mondta, és kinyújtotta a karját.
Várj, sógornő! szaggatta Ilona, visszanyerve a hideg kompozíciót. Mit mondjak a fiamnak?
Hadd jöjjön a fiam hozzám, hogy beszélhessünk a feleségéről válaszolta Miklós, hideg, jeges pillantással, amely több mindent mondott, mint a szavak.
Miklós elvitte Kincsőt és a kis Mátét. Bence sokáig habozott, hogy visszatérjen feleségéhez és fiához, mert félt a szüleivel való konfrontációt, de végül úgy döntött, hogy eljön.
Miklós hosszasan beszélt Bencével, nem kiabált, de határozott, nyugodt hangja és a csáklya, mely az asztalon hevert, súlyát adta szavainak.
Bence ígéretet tett, hogy külön élnek Kincsővel, hogy a szülei már nem avatkoznak bele, és megvédi őt és a gyereket. Miklós szilárdan megfogta Bence kezét, és a férfi érezte, hogy a viccek már nincsenek már a játékban.
Azóta Ilona Pálma került Kincső és unokája elől. Már nem hajlandó beszélni velük, még ha az utcán is találkozik, egyfajta fagyott tekintÉs így a család békében élte mindennapjait, a múlt árnyékai végül csak emlék maradtak.
