Nem tévedett
Csenge épp a takarítással végzett, amikor csengő szó hallatszik az ajtónál. Gyorsan kezet mos, majd sietve nyit ajtót. Az ajtóban az anyósa áll, Varga Ilona. Egy elég gúnyos mosollyal néz végig a menyén legalábbis Csengének így tűnik , majd belép a lakásba.
Szervusz, mi szél hozott? kérdezi végül Csenge kissé feszülten.
Gondoltam, benézek hozzátok Ilona persze arra sem veszi a fáradságot, hogy udvariasan köszönjön.
De most dolgom van! Miért nem szólt előre? Nem szokás csak úgy beesni minden figyelmeztetés nélkül!
Ilona vállat von, lehuppan egy székre:
Miért is kellene tőled engedélyt kérnem, hogy bejöjjek a saját lakásomba? Itt laksz csak úgy, kegyelemből, nem igaz?
Csenge elvörösödik. Még mindig kellemetlenül érinti, hogy Ilona időről időre emlékezteti őket, hogy csak az ő jóindulatán múlik, hogy élhetnek ebben a lakásban. Ilona két lakást örökölt. Az egyikben maga lakik, a másikat eddig kiadta, most viszont csupán a rezsit fizettetik Csengével és fiával, Márkkal, amíg vissza nem fizetik a tartozásaikat. Mivel Márk pár hónapja komoly pénzügyi bajba került, minden forint számít; a lakbérre egyáltalán nem futná.
Na, hogy mennek a dolgok? kérdezi Ilona már a konyhában, és rutinosan elővesz egy bögrét a szekrényből.
Megvagyunk mondja Csenge fásultan, miközben lassan a nappaliba sétál.
Ilona fürkészve nézi a menyét; feltűnik neki, hogy Csenge ma valahogy sápadtnak tűnik. Igazából sosem kedvelte meg igazán a lányt, de elfogadta fia választását, még ha gyakran ki is figurázta a menyét, olykor nem is titkoltan.
Jól vagy? Valahogy nem nézel ki valami fényesen!
Minden rendben válaszol Csenge.
Te csak ismételgeted, hogy rendben van minden Más szót nem ismersz? veti oda Ilona.
Csenge vállat von valójában ma tényleg kicsit rosszul érzi magát, de ezt nem hajlandó az anyósával megvitatni.
Mit tervezel ma? kérdezi tovább Ilona.
Még nem tudom, lehet, hogy elmegyek vásárolni, pár apróság kellene. Aztán dolgozom.
Ilona bólint. Tudja, hogy Csenge könyvelőként dolgozik otthonról. A beszélgetés elcsendesedik, Ilona unatkozik.
Talán elmegyek veled boltba. Kocsival vagyok, elviszlek! Amúgy sincs programom ajánlja fel végül.
Csenge először vissza akar utasítani, mert tudja: anyósával együtt vásárolni mindig valami humoros megjegyzéssel jár, de eszébe jut, milyen nehéz lenne hazacipelnie a szatyrokat, szóval bólint.
Jól jönne vallja be végül.
Akkor gyerünk! Nem időzünk tovább!
Csenge gyorsan felöltözik, de Ilona így sem állja meg szó nélkül:
Na, legalább amíg rád vártam, kialudhattam magam, te mókuska veti oda csipkelődve.
Csenge nem reagál, tudja, hogy most nincs értelme vitatkozni. Már reggel is hányingere volt, és most is semmi kedve a felesleges összezördüléshez.
No, hová megyünk?
Csenge sorol néhány boltot, Ilona pedig már indítja is az autót. Neki valóban nincs különösebb dolga, de még kevésbé vágyik vissza az üres lakásba, ahol senki sem várja. Férje rég meghalt, Márk és Csenge jelenléte mégis szebb nappalokat hoz neki bár ők erről mit sem tudnak. Ő pedig jól leplezi az érzéseit.
Mondd már, Csenge, minek veszed ezt az ócska vacakot? néz rá Ilona, amikor Csenge a legolcsóbb tejfölt, kenyeret és tésztát pakolja a kosárba.
Mostanában nem engedhetünk meg magunknak mást válaszolja kissé szégyenkezve Csenge. Azt hittem, tudja, hogy tele vagyunk tartozással.
Ilona csak legyint; őszintén szólva el is felejtette már, vagy legalábbis nem tartotta fontosnak.
Menjünk inkább be valahova egy kávéra. Én állom!
De ahogy fordul Csenge felé, látja, hogy a lánynak furcsán megremeg a keze és egyszerűen majd összeesik. Szerencsére már az autónál vannak, Ilona gyorsan leülteti a menyét az anyósülésre.
Mi van veled, Csenge? Ébredj már! Te jó ég
Ilona kis vizet önt a lány arcára, finoman arcon paskolja. Csenge lassan magához tér.
Jól vagy? kérdezi aggódva.
Igen, csak elfáradtam. Talán túl sokat idegeskedtem hadarja a lány.
Ilona kissé felvonja a szemöldökét, mert már sejti, mi lehet, de magában tartja a gondolatát.
Mehetünk haza! mondja határozottan.
Még a másik boltba el kellene mennem tiltakozik halkan Csenge.
De Ilona nem enged; néhány perc múlva már hazaérnek. Csenge már magához tér, de Ilona viszi a táskákat.
Csak ne akadályozzál, majd én viszem! mordul rá kissé.
Otthon Csenge újult erővel lát neki a teendőknek: kipakol, ebédet főz, és készül a munkára.
Csenge, gyakran van ilyen?
Mire gondol? Hogy elgyengülök? Néha előfordul hazudik félig-meddig Csenge.
Ilona sokatmondóan elmosolyodik, leül az asztalhoz.
Mikor én Márkkal voltam terhes, pont így kezdődött, hányinger, ájulás
Jaj, ne mondja már, nem vagyok terhes! Nekünk most nem fér bele a gyerek! Dolgozni kellene, visszafizetni mindent. Egy kisbaba csak újabb kiadás!
Ilona azonban elkomorodik:
Csenge, egy gyerek nem csupán költség, hanem ajándék is.
Nem, most semmilyen ilyen ajándék nem kell. Kérem szépen motyogja szinte magának Csenge.
Ha már itt van, úgyis jönni fog mondja Ilona határozottan.
Csenge idegesen felsóhajt.
Ilona néni, mondom, hogy nem vagyok terhes! Ne gondoljon bele felesleget!
Ne emeld fel rám a hangod! Ha idegesít, csinálj inkább otthon egy tesztet, mint hogy rajtam vezeted le a feszültségedet!
Minek jött ide? Idegesíteni?
Látom, hogy segítettem neked, amikor bajod volt! Nem kéne kiabálni velem. Inkább beszéld meg Márkkal mi a terv!
Terv? Tovább dolgozunk! vágja rá Csenge.
Ilona csak nagyot sóhajt. A lány válasza most különösen idegesítő a szokásosnál is. Ilona valahol biztos benne: ezt a hormonok okozzák, vagyis Csenge várandós. Az anyós nem vitatkozik tovább, inkább már magában tervezgeti, milyen lesz majd az unokával.
Miért mosolyog ilyen furán? kérdezi erre Csenge.
Ha fiú lenne, hogy neveznéd el? És ha lány?
Csenge ledöbben, aztán ingerülten válaszol:
Nem vagyok terhes! Nekünk most valóban nem lehet gyerekünk! Kérem, hagyja abba ezeket a kérdéseket! Ha nem tud mással foglalkozni, menjen inkább haza. Komolyan mondom!
Hát jó, veti oda Ilona egy félmosollyal de azért tudd, hogy ha szükségetek lesz rám, az unokámmal mindig segítek.
Csenge megvárja, míg az anyósa elmegy, aztán odasiet a házi patikához. Nem akar terhes lenni, de van rá esély bár igazából csak azért nem akarja elhinni, mert Ilona pont ezt állította. Meg félelmet is érez.
Csenge nagyon fél. A szüléstől, a fájdalomtól, a felelősségtől Nem tudja elképzelni magát anyaként, retteg, hogy kudarcot vall majd.
A fiókból előveszi a hónapokkal ezelőtt vett terhességi tesztet biztos, ami biztos, gondolta akkor , de sosem kellett eddig használni. Most viszont szükséges.
Csenge idegesen várja ki az időt, majd remegő kezében tartja a tesztet. Két csík látható rajta. Minden gondolat eltűnik fejéből. A munka is, meg az aznapi jelentést sem tudja befejezni. Most egyetlen dolog jár a fejében: egy kis élet növekszik benne.
Este, Márk épp hogy belép a lakásba, Csenge elé tartja a tesztet.
Mi ez? bámul rá Márk.
Az, ami babát várok suttogja Csenge.
Mindketten váratlanul éri a hír, Márk mégis kicsit zavartan, de boldogan elmosolyodik:
Tényleg? Lesz gyerekünk?
Igen bólint Csenge aggódva. Most mihez kezdjünk?
Márk egy pillanatra elgondolkodik, aztán megsimogatja Csenge hasát.
Találjunk ki nevet a picinek!
És mi lesz a munkával? A tartozásokkal?
Majd megoldjuk! Anyám imádja a gyerekeket, segít majd mindenben!
Márk ekkor már egészen másként néz a feleségére, leülteti a kanapéra és magához húzza. Csenge ekkor kitör:
Márk, én félek Azt mondják, szülni nagyon fáj! Hogy fogom tartani? Elrontom, ha leejtem?
Nyugodj meg öleli át Márk, majd együtt mindenre rájövünk. Nem kell aggódni.
Csenge lassan megnyugszik a férje karjaiban, és később maga tárcsázza Ilonát, hogy személyesen mondja el neki a hírt. Már tudja, hogy Ilona nagyon örül majd. És ebben nem tévedett.
