Tudod, Bálint még csak 16 éves volt, amikor hazahozta őt A lányt, aki már jó ideje terhes volt, és egy évvel idősebb nála.
Tünde ugyanabban a szakközépiskolában tanult, mint ő, csak másik évfolyamon. Néhány napig Bálint figyelte, ahogy az ismeretlen lány a sarokba bújik és halkan sír. Nem kerülte el a figyelmét a kerekedő has, a két hete hordott ruhák és a reménytelen, üres tekintet.
Mint kiderült, a sztoriját szinte mindenki ismerte Egy budapesti ismert vállalkozó unokája járt vele, aztán egyszerűen eltűnt, sürgős ügyben Szegedre utazott. A szülei nem akartak róla hallani. Egyenesen megmondták neki.
A saját szülei meg, mintha a középkorban élnének, félve a szégyentől, kidobták otthonról és elmentek a telekre. Néhányan sajnálták Tündét, mások a háta mögött gúnyolódtak.
Saját maga a hibás. Gondolkodnia kellett volna!
Bálint már nem bírta tovább nézni. Elgondolkodott és odament.
Nem lesz könnyű, hagyd abba a sírást. Azt javaslom, hogy költözz ide, akár össze is házasodhatunk. De rögtön mondom nem tudok hazudni és nem fogok úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne. Egyszerűen melletted leszek és megígérem, hogy együtt boldogulunk.
Tünde letörölte a könnyeit és a fiúra nézett. Hát mit mondhatna Egy sima fiú, nincs benne semmi különleges. Ő meg egészen más férfira álmodott! Csak hogy a helyzetében nem volt választása és Tünde vele ment.
A szülei sokkban voltak, az anyja könyörgött Bálintnak, hogy térjen észre, de ő határozott maradt.
Anya, ne drámaizz, valahogy megoldjuk. Két ösztöndíjam van, a rendes és a szociális. Mellékesen dolgozom majd, sikerülni fog!
De hát egyetemre akartál menni!
Na és? Valahogy élünk. Apa egész életében gyárban dolgozik, te boltban. Egyetem nélkül is élnek az emberek. Anya, ez nem a világ vége!
Tünde Bálint szobájában lakott. Átadta neki az ágyát, ő meg átköltözött a kényelmetlen kihúzható kanapéra. Néhány napig nagyon csendes volt. Mint egy árnyék, kézen fogva járt vele iskolába és haza, amíg végül kitört.
Elegem van! Miért néznek rám ferde szemmel a szüleid? Nem tetszem nekik! És miért nem töltesz velem időt? Könyvekben ülsz vagy valahova eltűnsz?!
Bálint meglepődött.
Te nem gondolod, hogy ez normális? Nem tetszel nekik, de befogadtak és nem bántanak. Ferde szemmel néznek? A saját szüleid még látni sem akarnak. A gyereked apjának szülei meg hol vannak? Könyvekben ülök, mert tanulok és nem akarok kiesni az első évben. Az ösztöndíj is kell. Eltűnök? Mert mellékesen dolgozom és nincs kedvem sírós sorozatokat nézni veled.
Tünde elsírta magát.
Miért beszélsz így?
Hogy? Mondtam, hogy nem tudok hazudni. Egyébként mikor megyünk az anyakönyvi hivatalba?
Nem mehetek így, vegyél nekem szép ruhát, magas derékkal, hogy ne látszódjon a has.
Miről beszélsz? Elvisszük a terhességi igazolást, milyen ruha? Még spórolnom kell babakocsira és kiságyra
Anya elővett valerianát, de lassan belenyugodott a helyzetbe és egyre gyakrabban nézegette a babaruhákat. Hiszen semmi szörnyű nem történik Éljenek, házasodjanak össze, és ők apával segítenek, amennyire tudnak. Csak ez a lány valahogy hálátlan, mindig elégedetlen Bálinttal, velük, a szűk lakással. Talán ha szül, megváltozik.
De Tünde nem akart megváltozni. Amikor Bálint koszosan és fáradtan jött haza az autómosóból, behozott a szobába egy sovány vemhes macskát, kiakadt.
Te hülye! Minek nekünk ez a kopott macska? Vidd ki! Dobd ki a lakásból!
De Bálint csak mosolygott.
Nem, ő is vemhes. Marad, szóval ne is kezdj bele. Inkább fogd be a szád és melegítsd fel az ebédemet.
Így?! Tünde majdnem visított. Válassz! Vagy ő, vagy én! Ez a fenevad is ferde szemmel néz rám!
Miért? Bálint hitetlenkedve nézett rá. Ez az én otthonom és nem kell választanom. Ez az én macskám és ha zavar, mehetsz. Még anya sem állított fel ilyen feltételeket. Talán ideje abbahagyni, hogy le nézz mindenkit?
Tünde hisztériázott, sírt, irigyelte ezt a sovány, elhanyagolt macskát. Honnan vette észre a hasát? De a has megjelent a macska tényleg vemhes volt.
A fiú fáradt volt, de amikor elszomorodott, elhessegette ezeket a gondolatokat. Valahogy megoldják. Tünde szül, megnyugszik, addig a macska szórakoztatja őket. A szőrös kiscicák jobb hangulatba hozzák majd a családot.
De minden másképp alakult A nagyapa, ismert budapesti vállalkozó, visszatért hosszú üzleti útjáról és megtudott mindent. Megtalálta az unokáját, lehordta és közölte, hogy elvágja a pénztől, ha a dédunoka idegen családban nő fel. A fiú nagyon félt attól, hogy elveszíti ezt a pénzforrást.
Tünde még aznap vele ment, anélkül hogy elbúcsúzott volna Bálinttól. Szerencsére nála voltak a dokumentumok (órák után ment volna orvoshoz). A holmijára legyintett vesznek neki újat! És ahhoz a silány szakközépiskolához többé nem tér vissza!
Bálint összetört Hogy lehet ez? Még nem is búcsúzott, nem telefonált, nem mondott egy szót sem. Kidobta az összes holmiját és sokáig ült egyedül a sötétben, ölelve a macskáját.
A macska mindent megértett. Csendben hozzábújt, érezve, hogy szüksége van rá. Sajnálta, dorombolt, vigasztalta.
Bálint egyedül segített a szülésnél, nem engedve a macskához az ideges anyát és a zavart apát. Ott ült mellette, gyengéden beszélt hozzá, nyugtatta. Figyelte, hogy minden rendben megy-e, és készenlétben tartotta a telefonját, hogy ha kell, hívja az állatorvost.
Minden jól ment, a macska négy kis macskát szült. Bálint kicserélte az almot, hozott friss vizet és ételt. Még egyszer ellenőrizte, hogy minden rendben van, és kimerülten lehunyta a szemét, érezve, ahogy a legkisebb kiscica belebújik a tenyerébe, és arra gondolt, hogy néha az állatok több hálát mutatnak, mint az emberek.Tudod, Bálint még csak 16 éves volt, amikor hazahozta őt A lányt, aki már jó ideje terhes volt, és egy évvel idősebb nála.
Tünde ugyanabban a szakközépiskolában tanult, mint ő, csak másik évfolyamon. Néhány napig Bálint figyelte, ahogy az ismeretlen lány a sarokba bújik és halkan sír. Nem kerülte el a figyelmét a kerekedő has, a két hete hordott ruhák és a reménytelen, üres tekintet.
Mint kiderült, a sztoriját szinte mindenki ismerte Egy budapesti ismert vállalkozó unokája járt vele, aztán egyszerűen eltűnt, sürgős ügyben Szegedre utazott. A szülei nem akartak róla hallani. Egyenesen megmondták neki.
A saját szülei meg, mintha a középkorban élnének, félve a szégyentől, kidobták otthonról és elmentek a telekre. Néhányan sajnálták Tündét, mások a háta mögött gúnyolódtak.
Saját maga a hibás. Gondolkodnia kellett volna!
Bálint már nem bírta tovább nézni. Elgondolkodott és odament.
Nem lesz könnyű, hagyd abba a sírást. Azt javaslom, hogy költözz ide, akár össze is házasodhatunk. De rögtön mondom nem tudok hazudni és nem fogok úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne. Egyszerűen melletted leszek és megígérem, hogy együtt boldogulunk.
Tünde letörölte a könnyeit és a fiúra nézett. Hát mit mondhatna Egy sima fiú, nincs benne semmi különleges. Ő meg egészen más férfira álmodott! Csak hogy a helyzetében nem volt választása és Tünde vele ment.
A szülei sokkban voltak, az anyja könyörgött Bálintnak, hogy térjen észre, de ő határozott maradt.
Anya, ne drámaizz, valahogy megoldjuk. Két ösztöndíjam van, a rendes és a szociális. Mellékesen dolgozom majd, sikerülni fog!
De hát egyetemre akartál menni!
Na és? Valahogy élünk. Apa egész életében gyárban dolgozik, te boltban. Egyetem nélkül is élnek az emberek. Anya, ez nem a világ vége!
Tünde Bálint szobájában lakott. Átadta neki az ágyát, ő meg átköltözött a kényelmetlen kihúzható kanapéra. Néhány napig nagyon csendes volt. Mint egy árnyék, kézen fogva járt vele iskolába és haza, amíg végül kitört.
Elegem van! Miért néznek rám ferde szemmel a szüleid? Nem tetszem nekik! És miért nem töltesz velem időt? Könyvekben ülsz vagy valahova eltűnsz?!
Bálint meglepődött.
Te nem gondolod, hogy ez normális? Nem tetszel nekik, de befogadtak és nem bántanak. Ferde szemmel néznek? A saját szüleid még látni sem akarnak. A gyereked apjának szülei meg hol vannak? Könyvekben ülök, mert tanulok és nem akarok kiesni az első évben. Az ösztöndíj is kell. Eltűnök? Mert mellékesen dolgozom és nincs kedvem sírós sorozatokat nézni veled.
Tünde elsírta magát.
Miért beszélsz így?
Hogy? Mondtam, hogy nem tudok hazudni. Egyébként mikor megyünk az anyakönyvi hivatalba?
Nem mehetek így, vegyél nekem szép ruhát, magas derékkal, hogy ne látszódjon a has.
Miről beszélsz? Elvisszük a terhességi igazolást, milyen ruha? Még spórolnom kell babakocsira és kiságyra
Anya elővett valerianát, de lassan belenyugodott a helyzetbe és egyre gyakrabban nézegette a babaruhákat. Hiszen semmi szörnyű nem történik Éljenek, házasodjanak össze, és ők apával segítenek, amennyire tudnak. Csak ez a lány valahogy hálátlan, mindig elégedetlen Bálinttal, velük, a szűk lakással. Talán ha szül, megváltozik.
De Tünde nem akart megváltozni. Amikor Bálint koszosan és fáradtan jött haza az autómosóból, behozott a szobába egy sovány vemhes macskát, kiakadt.
Te hülye! Minek nekünk ez a kopott macska? Vidd ki! Dobd ki a lakásból!
De Bálint csak mosolygott.
Nem, ő is vemhes. Marad, szóval ne is kezdj bele. Inkább fogd be a szád és melegítsd fel az ebédemet.
Így?! Tünde majdnem visított. Válassz! Vagy ő, vagy én! Ez a fenevad is ferde szemmel néz rám!
Miért? Bálint hitetlenkedve nézett rá. Ez az én otthonom és nem kell választanom. Ez az én macskám és ha zavar, mehetsz. Még anya sem állított fel ilyen feltételeket. Talán ideje abbahagyni, hogy le nézz mindenkit?
Tünde hisztériázott, sírt, irigyelte ezt a sovány, elhanyagolt macskát. Honnan vette észre a hasát? De a has megjelent a macska tényleg vemhes volt.
A fiú fáradt volt, de amikor elszomorodott, elhessegette ezeket a gondolatokat. Valahogy megoldják. Tünde szül, megnyugszik, addig a macska szórakoztatja őket. A szőrös kiscicák jobb hangulatba hozzák majd a családot.
De minden másképp alakult A nagyapa, ismert budapesti vállalkozó, visszatért hosszú üzleti útjáról és megtudott mindent. Megtalálta az unokáját, lehordta és közölte, hogy elvágja a pénztől, ha a dédunoka idegen családban nő fel. A fiú nagyon félt attól, hogy elveszíti ezt a pénzforrást.
Tünde még aznap vele ment, anélkül hogy elbúcsúzott volna Bálinttól. Szerencsére nála voltak a dokumentumok (órák után ment volna orvoshoz). A holmijára legyintett vesznek neki újat! És ahhoz a silány szakközépiskolához többé nem tér vissza!
Bálint összetört Hogy lehet ez? Még nem is búcsúzott, nem telefonált, nem mondott egy szót sem. Kidobta az összes holmiját és sokáig ült egyedül a sötétben, ölelve a macskáját.
A macska mindent megértett. Csendben hozzábújt, érezve, hogy szüksége van rá. Sajnálta, dorombolt, vigasztalta.
Bálint egyedül segített a szülésnél, nem engedve a macskához az ideges anyát és a zavart apát. Ott ült mellette, gyengéden beszélt hozzá, nyugtatta. Figyelte, hogy minden rendben megy-e, és készenlétben tartotta a telefonját, hogy ha kell, hívja az állatorvost.
Minden jól ment, a macska négy kis macskát szült. Bálint kicserélte az almot, hozott friss vizet és ételt. Még egyszer ellenőrizte, hogy minden rendben van, és kimerülten lehunyta a szemét, érezve, ahogy a legkisebb kiscica belebújik a tenyerébe, és arra gondolt, hogy néha az állatok több hálát mutatnak, mint az emberek.
