Az országút mentén, egy apró hólyukban árválkodtak az elhagyott újszülött kutyakölykök. Az életük mindössze néhány órán múlt.
A kicsik minden erejükkel küzdöttek a túlélésért, szorosan összegabalyodva próbálták átvészelni a dermesztő hideget. Ma reggel futótűzként terjedt a hír az interneten: az országút mellett, a szűz hóban, védtelen kölyköket találtak.
Parányi testük összebújva igyekezett némi meleget csiholni, hogy kibírják a márciusi hideget. Bár a naptár szerint a tavasz már közeleg, a valóságban a tél még vaskosan tartja magát. Budapesten a hőmérő 7 fokot mutatott, de az országúton, a szabad ég alatt, a hőmérséklet 10 fok alá zuhant. Mennyi idejük lehetett hátra ebben a jeges gödörben?
A hóban ásott kis mélyedés körülbelül húsz centi mély volt. A kölykök melegéből a hó alattuk már elkezdett olvadni annyira hosszú ideje feküdhettek ott. De szerencsére a sors másképp rendelte. A legközelebbi autószerviz tulajdonosa, Farkas Antal, megtalálta őket, és nem tudott elmenni mellettük. Bevitte a kicsiket a műhely melegére. Bár kínjában tanácstalanul állt, mégis a legfontosabbat megtette nem hagyta meghalni őket a jeges kihalt éjszakában. Antalnak ezerszeres köszönet a jószívűségéért.
A kölykök szinte alig nagyobbak egy tenyérnél.
Öten vannak; három kan és két szuka, vagy talán négy kan és egy szuka egyelőre még nehéz biztosan megmondani. Antal sorra hívogatta az állatvédő önkénteseket. Ám senkinek sem volt lehetősége azonnal átvenni a babákat. A menhely szóba se jöhet két-három hetesnél nem lehetnek idősebbek. Ebben a korban oltás sem adható: erre két hónaposan kerülhetne sor.
Egy menhelyre vinni őket a biztos halált jelentené. Sajnos, már túl vagyunk néhány keserű tapasztalaton hasonló helyzetekben. A jól ismert, orvosi felügyeletet is biztosító ideiglenes otthonok sem vállalhatták őket nemrégiben két másik kölyköt: Maszit és Jánost ápoltak ott, súlyos betegségek után.
Ezen az éjszakán a babák Antal műhelyében maradtak. Antal elmondta, hogy a biztonsági kamerák felvételein egy nő látható, aki éjjel pusztán egyszerűen letette őket a hóba, majd sarkon fordult, s ott hagyta őket a dermesztő hidegben. Nincs szó, amely leírná ezt a kegyetlenséget.
Milyen félelemmel, fájdalommal tölthette el ezeket a kis lelkeket, hogy akár kisbabákat az anyjuktól elszakítva, kíméletlenül a fagyhalálra ítéltek? Csak annyi maradt, hogy azt mondjuk: az Ég legyen annak az embernek a bírája!
Mi mindent megteszünk, hogy ezek a kölykök igazi otthonra, szerető gazdákra találjanak. Megérdemlik, hogy esélyük legyen az életre, a melegre nemcsak a testüknek, hanem a szívüknek is.
