Hol van kiírva, hogy ez a te levegőd? A lépcsőház közös terület. Ha akarom, rágyújtok, ha akarom, köpködök. Olvasd el a törvényt, asszony!
Virág, a szomszédasszony, Ildikó húszéves lánya, sűrű, émelyítően édes füstfelhőt fújt egyenesen Piroska néni arcába. A lány mellett, lazán elterülve a forduló ablakpárkányán, két fiú vihorászott. A betonpadlón csikkek, energiaitalos dobozok és tökmaghéj hevertek szanaszét.
Piroska néni, a váci nagy gyár főkönyvelője, nem köhögött, nem hadonászott, ahogy azt a fiatalok várták. Csak megigazította szemüvegét, és olyan komor, vizslató pillantást vetett a szomszéd lányra, amitől még az üzemvezetők is izzadni kezdenek leltározáskor.
Ez közös hely, Virág mondta jéghidegen. Ezért itt nem dohányzunk, nem köpködünk, és nem csinálunk disznóólat. Öt perced van, hogy eltakarítsd ezt a szeméthalmazt. Különben máshogy beszélgetünk.
Jaj, de megijedtem! grimaszolt Virág, szándékosan a frissen mosott padlóra pöccintve a hamut. Menj már, vegyél be egy gyógyszert a vérnyomásodra. Anyámnak panaszkodsz? Ő engedte meg, hogy itt üljek, ne a lakást füstöljem tele.
A fiúk röhögtek. Piroska néni lakásának ajtaja becsukódott, elvágva a zajt.
Odabent sült krumpli és régi fapadló illata elegyedett meghitt, otthoni szag, amit most elnyomott az olcsó cigaretta bűze, beszivárogva a kulcslyukon. A konyhaasztalnál Pál ült, görnyedten.
Pál harminckét éves volt, de korán kopaszodott és mindig görnyedt háttal járt, így negyvenesnek tűnt. Elhunyt férje unokaöccse, tíz éve élt Piroska néninél. Halk szavú, bizonytalan fiatalember volt, kissé dadogva beszélt, órásműhelyben dolgozott, a szomszédok szelíd bolondnak csúfolták, könnyű céltáblaként.
Pi-piroska néni, ők megint ott vannak? húzta össze magát, hallva a zajt a lépcsőházból.
Egyél, Palkó. Nem a te dolgod, vágta rá Piroska néni, krumplit szedve neki, de belül majd szétvetette a düh.
Este átment Ildikóhoz. A szomszédnő fürdőköpenyben, arcpakolással és telefonnal a kezében nyitott ajtót.
Ildikó, a lányod dohányzót csinált a lakásom előtt. Füst bejön, egész éjjel zaj van. Követelem, tegyél rendet!
Ildikó a szemét forgatta, fel sem nézett a telefonjából:
Jaj, Piroska, miért csinálsz ügyet? Fiatalok, hova menjenek? Kint hideg van. Nem drogosok, csak beszélgetnek. Legyél elnézőbb, neked ugye nem született gyereked, hát ezért vagy ilyen morcos. Palkád meg amolyan szerencsétlen, neki mindegy!
A találat pontosan és alattomosan ért. Piroska néni lassan kifújta a levegőt.
Hát, fiatal ügy, mi? És az én Pálom zavar? Jól van, Ildikó. Megjegyeztem.
Hazament, leült íróasztalához, és elővette a dossziét az iratokkal. Az érzelmek a gyengéké; az erőseknek ott van a Polgári Törvénykönyv meg a Közigazgatási Eljárási Törvény.
Egy hétig Piroska néni csendes volt, mint a víz. Virág, azt gondolva, hogy a vén boszorkány feladta, teljesen elfoglalta a fordulót. Egy régi fotelbe is beköltöztek, zene üvöltött éjfélig.
Pénteken következett a leszámolás.
Pál hazajött a műhelyből, kezében szatyorka élelemmel és egy kis dobozzal egy ügyfél rendelése. Amikor elhaladt a társaság mellett, az egyik fiú, Virág udvarlója, becenevén Savanyú, kinyújtotta a lábát.
Pál megbicsaklott. A zacskó elszakadt, az almák szétgurultak az undorító padlón, csikkek közé. A dobozka a falig pattant.
Nézzétek már, strucc repül! röhögött Savanyú.
Virág lomhán fújta a füstöt:
Szerencsétlen, nézz már a lábad elé. Itt jársz, rontod a levegőt. Gyorsan, szedd össze, amíg jókedvem van!
Pál, vörös fejjel, remegő kézzel igyekezett összeszedni az almákat. Sírni támadt kedve, de megszokta: ő senki, őt nyugodtan lehet rugdosni.
Az ajtó kivágódott. A küszöbön Piroska néni állt, kezében nem seprű vagy sodrófa, hanem okostelefon, kamerája Savanyú felé irányulva.
Kisebb garázdaság, sértegetés és károkozás, mondta hangsúlyosan. Minden rögzítve. Hívom a rendőröket, holnap viszem a felvételeket a hivatalba.
Tedd el a telefont, néni! ugrott fel a fiú, de közelebb nem merészkedett. Piroska néni tekintete félelmetesebb volt, mint bármely rendőré.
Palkó, állj fel parancsolta, a fiára sem pillantva. Gyere be, gyorsan.
D-d-de hát az alma hebegte.
Hagyd ott. Kuka. Ahogy minden ezen a lépcsőfordulón.
Ahogy Pál bement, Piroska néni Virághoz fordult, aki hirtelen elhalkult.
Most jól figyelj rám, kicsi lányom. Szerinted egy hétig csak tűrtem? Nem, gyűjtöttem a bizonyítékokat.
Milyen bizonyítékokat? fújtatott Virág, de a hangja megremegett.
Felvettem a kapcsolatot a lakás tulajdonosával. Ugye, anyád csak bérlő? Az apádé a lakás, ugye, aki Győrben él, és azt hiszi, kislánya rendes orvostanhallgató, nem pedig ilyen lépcsőházi bagázs feje.
Virág arca elfehéredett. Apja nemcsak szigorú volt zsarnok, aki csak makulátlan viselkedésért adott pénzt.
Nem mered suttogta.
Már megtettem. Tíz perce érkezett hozzá a képekkel, videókkal teli levél az összes mókádról. A rendőrségi és közös képviseleti bejelentésekkel, dátummal, idővel, szemét, zaj, dohányzás a lépcsőházban. Most már azok intézik. Fél óra és jön a körzeti megbízott. Apád holnap reggel itt lesz.
Szombat reggel mély férfihang zengett a lépcsőházban.
Piroska néni teát kortyolt, amikor csengettek. Az ajtóban egy magas, testes férfi állt drága kabátban Virág apja, László bácsi. Mellette lehorgasztott fejjel, sírva állt Ildikó, Virág sehol.
Piroska néni? a férfi udvarias, de határozott hangon szólt. Sajnálom a lányom és volt feleségem viselkedését. A rendetlenséget a takarítónő eltünteti. A falfestést fizetem. Virág megy kollégiumba. Pénzt nem adok többet.
Piroska bólintott, mint aki csak természetes módon fogadja el a bocsánatkérést.
Így igazságos. De lenne még valami.
Szólt Palkónak. Az kijött, fejét lehúzva, mintha újabb veszekedést várna.
Az ön vendége tegnap megsértette a keresztfiamat mondta Piroska nyugodtan. Elrontotta a munkáját. Palkó különleges mester. Olyan órákat javít, amit még Svájcban sem tudnak.
László bácsi érdeklődve nézett rá.
Órás?
R-r-estorátor mondta halkan, dadogva Pál.
Úgy? A férfi előrelépett, Pál hátrált, de László bácsi széles tenyerét nyújtotta. Nekem van pár régi Breguet zsebórám. Egy éve nem működik az egyik, három műhely elutasította. Megnézed?
Pál ránézett, most először nem úgy néztek rá, mint egy szerencsétlenre, hanem mint szakemberre.
P-p-persze, megpróbálhatom. Ha a rugó ép.
Megbeszéltük ráfogott Pál kezére, megszorította. Bocsáss meg a lányomért. Ne haragudjatok. A javításért tisztességes pénzt és megrendelést adok.
Miután becsukták az ajtót, Pál sokáig nézte a kezét. Háta kiegyenesedett. Évek óta most először egyenesen állt.
Piroska néni szólalt meg határozottan, alig dadogva , azt hiszem, inkább összeszedem azokat az almákat. Nem kéne pazarolni az ételt.
Piroska néni az ablakhoz fordult, hogy ne lássa Pál a könnyeket.
Szedd csak össze, Palkó. És tegyél fel vizet a teának. Ma ünnepnapunk van.
A lépcsőház csendes és tiszta volt, friss festék és Domestos illatát érezni. Piroska néni lakásából rétesillat áradt, Pál nyugodt, meleg hangon magyarázta a turbillont.
A dohányzóhely örökre megszűnt.
