Elnézést, kezdte az egyik rendőr. De ez a hölgy azt állítja, hogy a macskájuk átugrott az ő erkélyére, rátámadt, majd ellopta a kiscicáját
Vannak azok a házak, amiket sarokházaknak hívnak. Ez azt jelenti, hogy két tömb találkozik derékszögben, és az erkélyek a belső saroknál majdnem összeérnek nem több másfél méternél a távolság.
Így történt
Egy férfi meg egy nő, akik az ötödik emeleten éltek Budapesten, egy este együtt értek haza munka után. Egy multinál dolgoztak, mindennap egy autóval jártak be.
Ahogy keresztül mentek a belső udvaron, látták, hogy utcai kutyák rátámadtak arra a vörös kandúrra, akit a lakók köztük ők is gyakran etettek.
A férfi elkergette a kutyákat, de a macska sajnos megsérült. Szerencsére nem súlyosan. Felkapta, visszamentek az autóhoz, majd egyből állatorvoshoz vitték.
A rendelőben kitisztították a sebeket, összevarrták, kapott infúziót és antibiotikumot, s naponta vissza kellett vinni ellenőrzésre.
Így került Móricka hozzájuk haza.
Miért lett Móricka a neve? Azért, mert a bajsza alatt mindig egy kis ravasz mosoly bujkált, és úgy festett, mint valami törpe kandúrvezér. De mint kiderült
A kemény kinézet mögött érző szív rejtőzött. Néhány nap alatt hozzászokott a gondoskodáshoz és meleghez. Már a kanapén dorombolva hevert, a nő pedig nevetve vakargatta a hasát.
Nézd, micsoda kis színész! derült fel a nő.
Bár a sebek még fájtak, Móricka élvezte a simogatást.
Egy hét alatt visszanyerte régi fényét, szőre csillogott, és meg sem lehetett mondani, hogy valaha kóbor volt. Már csak a balkonra szeretett kimenni, onnan figyelte a madarakat, embereket, de esze ágában sem volt újra lemenni a szabadba. Túl sokat átélt már ahhoz, hogy az utcai élet hiányozzon neki.
Más erkélyek hidegen hagyták egészen addig, míg
A szomszéd, majdnem összeérő erkélyén fel nem tűnt egy kiscica csupa puha bunda, pisze orr, elegáns, kék szemű.
Biztos valami perzsa gondolta Móricka, és fitymálva horkantott, demonstratívan elfordult tőle.
Másnap azonban furcsa hangokra lett figyelmes. Fülelni kezdett a szomorú nyávogás a szomszéd erkélyről jött.
Közelebb merészkedett.
A kiscica egy sarokban remegett és panaszosan sírdogált.
Hé, miért sírsz? Elfogyott a lazacos eledel? szólt oda neki Móricka.
A pici szinte belesimult a falba, és félve nézett a nagy, zord bakancsosra.
Miért bömbölsz hát? kérdezte újból Móricka.
Ekkor a kiscica suttogta:
Megvert a gazdám papuccsal. Nagyon fájt, tudod?
Mórickát még sosem ütötték papuccsal. Mostanában szerették, kényeztették, mindent megbocsátottak neki. De a fájdalom emlékét jól ismerte.
Papuccsal? Miért?
Hajnalban nyávogtam. Éhes voltam…
És? lepődött meg Móricka.
Erre megütött. És kiabált is velem.
A nagy kandúr hallgatott. A kis szürke csomó védtelenül reszketett tovább.
Eszébe jutott saját, hideg, magányos múltja…
Gyakran bánt? kérdezte halkan Móricka.
Szinte mindig. Bármilyen neszre, minden huncutság miatt. Nem szeret engem
Telefonon viszont mindig dicsekszik velem, hogy sokat fizetett értem. De azt sem tudom, mit jelent az, hogy értékes…
Móricka tudta nagyon jól. Az ő gazdája is így szólt hozzá néha:
Te vagy a drágaságom.
Csakhogy itt valahogy másként hangzott ez a szó.
Bosszúsan elhúzta a bajszát. Rossz volt nézni, hogy a kölyökmacska megszeppenve viseli a szeretet és melegség hiányát. Ilyen helyzetben mit is lehet tenni?
Egyszer aztán a kiscicát behívták a lakásba. Lehúzta a fülét-farkát, ijedtében oda is pisilt az erkélyre és szaladt be.
Móricka nézte a nedves foltot, s felrémlett benne, amikor egykor, még kicsiként, túlélésért reszketett az utcán, nagy kutyák elől menekülve
Innentől kezdve Móricka gyakran kint ült a balkonon, várta, hátha előkerül új kis barátja.
A kiscicát amúgy Forintnak hívták. Móricka szerint jobban illett volna rá a Csöpp.
Csöpp egyre inkább Mórickához szegődött, panaszkodott neki:
Ma azt mondta a gazdám, hogy ha nem hagyom abba a zajongást, kidob az erkélyről. Megunta, hogy utánam takarítson…
Mórickának felborzolt a szőre, és önkéntelenül elővillantak a fogai.
Sokszor hallotta a szomszéd hölgy kiabálását és durva beszédét. Sőt, időnként hallatszott, ahogy a papucs csattan egy pici testen.
Dönteni már rég eldöntötte csak a félelem visszatartotta.
Le fognak dobni engem is. Megint utcára kerülök, morfondírozott magában.
De a gondolat, hogy a kiscicát egyszer megöli, nem hagyta nyugodni.
Végül eljött a pillanat.
Egyik este Móricka az erkélyen ült, s hallotta, ahogy újra veszekedés van a szomszédban. A nő papuccsal fenyegette Csöppöt. Móricka az üvegajtó tükrében látta, ahogy a nő felkapja a papucsot, Csöpp a földhöz lapul, közben a nő ordít:
Szétszedlek, te kis nyomorult!
Már nem is tudta, hogyan, de hirtelen ott termett a másik erkélyen.
A nő még épphogy lendített a papuccsal de az ágyon egyszer csak vagyis inkább valami jelent meg.
Nem egyszerűen egy kandúr, hanem egy óriási, dühös, fújó, morgó, szinte démoni ragadozó, aki vicsorog, szikrákat szór a szeméből.
A nő felsikoltott, elejtette a papucsot, ráadásul rémületében egészen elszégyellte magát.
Azt hitte, maga az ördög jött el érte.
A démon felemelte a mancsát, szinte szólt a néma parancs: elég!
A nő összeesett, s elájult.
Tíz perccel később dörömböltek Mórickáék ajtaján. A szomszédasszony őrült tekintettel, ziláltan kiabált:
A macskájuk rám támadt! Szétszedett, és elrabolta Forintomat! Hívom a rendőrséget!
Asszonyom, nyugalom felelte a nő higgadtan. A mi macskánk itthon van. És Csöpp sincs nálunk.
A szomszéd bekattant, össze-vissza kiabált valamit, majd végül dühösen bevágta az ajtót.
Tíz perccel később érkezett két rendőr. Mögöttük ott szuszogott a szomszédasszony, magyarázva:
Bocsánat szólt az egyik rendőr , de a hölgy azt állítja, hogy a macskájuk átkúszott az erkélyen, rátámadt, és elvitte a kiscicáját.
Tessék? kérdezett vissza döbbenten mindkét lakó.
Tisztelt rendőr urak, látogassanak csak be mondta a férfi. Móricka végig a nappaliban van. És kiscicát sem rejtegetünk.
A rendőrök körbenéztek. Móricka tényleg hanyatt feküdt pihenten a díványon.
Ő az! visított a szomszéd. Ő rabolta el Forintomat!
Mit? hökkent meg az egyik rendőr. Az ön Forintját?
Nem értik?! Az én kiscicámat hívják Forintnak!
A rendőrök kimentek az erkélyre.
Majd két méter jegyezte meg az egyik.
Szerintem egy macska nem ugrik ekkorát kiscicával a szájában, tette hozzá a másik.
A nő bolyongani kezdett, kiabálva keresett: Forint! Forint!
Felrántotta a szekrényeket, kirántotta a fiókokat, mindent a földre dobált, mire a rendőrök kordában tartották.
Hölgyem, mondta az egyik. Most már a lakás rongálása szabálytalan. Feljelenthetik érte.
Engem?! ordította a nő. Miután szétcibálták a macskám, még én vagyok a hibás?
Mutassa, hol sérült meg!
A nő hebegni kezdett, végül csak fenyegetőzött.
A lakás gazdasszonya kedvesen szólt:
Elnézést, de elég erős vizeletszag terjeng ön körül Felállna a székemről?
A nő elvörösödött, zöldre váltott, majd sápadtan kimenekült és bevágta maga után az ajtót.
Feljelentést tesznek? kérdezte az egyik rendőr.
Nem, felelték egyszerre.
Úgy tűnik, nincs teljesen jól szegény, mondta a nő szelíden.
Köszönjük a türelmet! biccentettek, majd elmentek.
A férfi és a nő ismét Mórickára néztek, aki időközben felébredt.
Na és most? kérdezte a férfi.
Na és most? visszhangozta a nő.
Móricka lesütötte a szemét, majd óvatosan a szekrényhez ment, kinyitotta az ajtaját, felugrott a polcra, és előhúzta a törülközők alól Csöppöt.
Jézusom suttogták egyszerre.
Ledőltek a kanapéra.
Móricka odafeküdt melléjük, és letette maga mellé a remegő, pici szürke gombolyagot.
És most? kérdezte a nő, ölébe vette a kicsit.
A kiscica összerándult, de aztán óvatosan közelebb bújt.
Ne félj, kisöreg, simogatta a férfi , nálunk mindenki békében van.
Téged, Móricka, viszont meg kell dorgáljalak, fordult a nő a kandúrhoz. Ez így nem volt helyes. Másként is lehetett volna
De hát hogy máshogy? csodálkozott a férfi. Kihozta azt a picit egy szörnyű helyzetből. Megérdemli a jutalmat!
A férfiak mindig tartsanak össze, sóhajtott a nő, majd Csöpphöz fordult: Te mit gondolsz, kis forintos?
A kiscica félve, de bizalommal simult a nő kezébe.
Az asszony elmosolyodott és megenyhülve mondta:
Na jó, most először megbocsátok.
A férfi és Móricka elvonultak a konyhába, Csöpp pedig boldogan dorombolt a nő ölében. Most már tudta, hogy a simogatás jó érzés.
És elgondolkodott azon, vajon mit is jelent igazából az, hogy értékes.
Valahogy érezte, ebben a lakásban ez egészen mást jelent, mint a szomszédban.
Az élet tanulsága? Néha azok, akik látszólag a legkeményebbek, a legnagyobb jószívvel segítenek másokon s az igazi érték nem pénzben, hanem a szeretetben és törődésben mérhető.
