Amikor láttam, hogy Zalán megint csak egy újabb Pókembert rajzol a matekfüzetébe a feladat helyett, lassan beláttuk a feleségemmel, hogy a családban egyedül a macskára vár gondtalan jövő.
Hiába próbálkozott már tucatnyi magántanár, Zalánt sehogy sem sikerült megszerettetni a reál tantárgyakkal. Sőt, minden egyes újabb tanárral Zalán egyre mélyebbre merült a filozófiai eszmefuttatásokban. A világról ő úgy gondolkodott, hogy az csak hiábavalóság; az igazi boldogság szerinte a semmittevésben, a csokis eklerben és a mesékben rejlik a mobilján.
Mikor már tényleg teljesen elengedtem a helyzetet, egyszer csak szembejött velem az interneten egy különös hirdetés: Súlyzót eladó és garantáltan megszeretteti gyermekével, rokonával, barátjával, szomszédjával az iskolai és sport tárgyakat. Saját módszer! Matek, történelem, magyar és angol nyelv, bicepsz, tricepsz, láb, váll, irodalom, mellizom. Név: Farkas.
A reménytelenség közepette teljesen megszűnt az apai óvatosságom. Felhívtam a hirdetésben megadott számot, és már második csörgésre felvette egy mély, lihegő hang.
Halló! A háttérből vasak ritmikus csattanása hallatszott.
Jó napot kívánok, a hirdetést láttam.
Súlyzót már eladtam, mondta Farkas, aztán már majdnem bontotta a vonalat.
Nem, nem, a fiamat kellene tanítani matekra, magyarra, irodalomra
Kor, testsúly, tanuló képességei.
Farkas tömör stílusa egyszerre volt ijesztő és felvillanyozó. A vasak ütődése helyett ugrokötél suhogása következett. Még az izzadtság illatát is érezni véltem.
Kilenc éves, huszonöt kiló, már majdnem tud összeadni
Hány fekvőtámaszt tud?
Tessék? kérdeztem vissza, a kisujjammal tisztítva a fülemet.
Mennyit tud fekvőtámaszozni és húzódzkodni? ismételte.
Hát talán úgy ötöt, válaszoltam bizonytalanul.
Tudja a ragot megkülönböztetni a képzőtől?
Hát, azt nem tudom, meg kell kérdeznem a feleségemet.
Milyen eszközök vannak otthon?
Milyen eszközök?
Körző, szögmérő, expander, kettlebell?
Egy fából készült vonalzónk van.
Megfelel. Küldje el a címet, egy órán belül ott vagyok, mondta Farkas, majd hátraszólt: Lábakat nagyobb terpeszbe, hát egyenes! Nem Önnek mondom, most épp történelmet tartok, szólt a magyarázat, mielőtt lerakta volna a telefont.
Még néhány pillanatig ott álltam egyenes háttal, mint a cövek, aztán elindultam Zalán felé.
Zalán szokás szerint nem mutatott érdeklődést az új magántanár iránt hangosabbra vette a mesét a tévén, és teát meg szalámis kiflit kért. A fiút egyáltalán nem érdekelte, ha tanításról esett szó.
Megszólalt a csengő. Zalán anyukája kinézett a kukucskálón, és egy olyan széles mellkast látott, amitől egy pillanatra irigy lett.
Jó napot! lépte át az előszobát egy pólóban feszítő, kókusz illatú, izmos hegy, neve Farkas. Hol van az olimpikonjuk?
Vi-vigyázz! dadogta a feleségem. Azt hiszem, ez az a kancsal Opeles, akinek cetlit hagytál a szélvédőn, hogy kijavítod a szemét.
Bocsánat, hallatszott belülről csak félreértés, szemész vagyok voltam.
Farkas Benedek vagyok, magántanár, jelenleg, tette hozzá.
Ó, ön az lépett elő Zoltán. Elnézést, meg sem ismertük. Esetleg a táskáját
Farkas odanyújtotta a hatalmas hokistáskát, és amikor elengedte, Zoltán tőben zuhant a földre a súlytól. A macska kintről halálfélelmében átszáguldott a lakáson, két szobán és egy zárt ajtón keresztül.
Mi van ebben a táskában? lihegte a családfő Zalán szobája felé vonszolva a zsákot.
Tananyag. Alsósoknak és gyakorlati tárgyakhoz.
Zalán éppen a telefonját bámulta a kanapén, amikor a szobájába léptek. Ez valamennyire kizökkentette a szokásos ráérős állapotból.
Húzd magadra! kiáltotta a feleségem, de már mindegy volt. Farkas karakánul belépett, körbepillantott.
Fúrógép van?
Minek? kérdezte Zoltán.
Magyar nyelvet edzeni, válaszolta, és elővett egy húzódzkodó rudat, bokszzsákot, kötelet.
Majd átszólok a szomszédnak, nyögte Zoltán. Ez itt Zalán, bemutatta fiát, aki Farkas mellett épp csak térdig ért.
Ekkora izomtömeget hogy szerzett? szólalt meg Zalán köszönés helyett.
Oszlopba raktam össze, mondta Farkas, és a táskából előkerült néhány súlytárcsa is, egymásra pakolta őket.
Jó munkát, bújt ki a szobából az apuka.
Erősebb vagy, mint Pókember?
Pókember tud fekve nyomni kétszázat?
Zalán nem értette, de úgy sejtette, hogy nem.
Nem szeretem a tanulást, mondta ő, rögtön tisztázva a helyzetet.
Tanulással a lúzerek foglalkoznak. Mi hasprést fogunk!
Farkas a földre telepedett, edzeni kezdett. Zalán nézte, várva mikor fárad el, de a különös tanár csak változtatta a tempót és emelte a súlyt. Hasprések után következtek a súlyzók, majd az expander, végül jöttek a fekvőtámaszok is.
Na, mindent megjegyeztél? Akarsz erős lenni? Vagy egész életedben, mint egy poros pók, a sarokban rejtőzködsz?
Zalán megrázta a fejét.
Akkor kapásból mindent háromszor negyvenöt mínusz harminckilenc. Kezdjük a hassal!
Az mennyi?
Na, ezt mondd meg te!
Fúrót találtam csak, robogott be az apuka, és látva a fekvőtámaszozó fiát, hirtelen megtorpant. Később jövök, suttogta kislábujjhegyen, majd bezárta mögöttük az ajtót.
***
Másnap fél hatkor megszólalt a telefon. Félig vakon feltápászkodtam, már formáltam magamban egy cifra káromkodást, de mikor kinyitottam az ajtót, Farkas kopasz feje tornyosodott előttem, és rájöttem, kevés lesz egy egész tető ilyen szóra. Olyan mintha éjjel még tovább duzzadt volna, a táskái is bicepsznek tűntek.
Ma történelem és földrajz van, tornacipő, póló, rövidnadrág az elvárt öltözet. Futunk a városban, menet alatt tanuljuk a történelmi és földrajzi nevezetességeket!
De ő csak harmadikos, neki még nincsenek ezek a tantárgyai nyögtem.
Versek is vannak. Jössz velünk?
Nem, köszönöm, én jól tanultam az iskolában.
Mikor vonultak ki a tatárok a mi környékünkről?
Hát, nekem dolgozni kell indulni, megyek felkelteni a fiamat, tereltem a választ, és visszaoldalogtam Zalánhoz.
Pár perc múlva visszatértem:
Nem kel fel.
Öltöztesse fel, majd útközben felébred, mondta Farkas.
***
Heti háromszor jelent meg Farkas Zalán ajtaja előtt, és mindig más-más gyakorlatsort diktált: hétfő mell, tricepsz, váll, matek, magyar; szerda hát, bicepsz, irodalom, angol; péntek láb, földrajz, történelem.
Három hét múlva Zalán már póló nélkül jött ki a konyhába; amikor megláttam a kockáit, sütőkesztyűt tettem a sörhasamra. A gyerek kiegyenesedett, megerősödött, leszidta a szüleit a kanapén lustálkodás miatt.
Zoli, valami itt nem stimmel, szólalt meg vacsoránál a feleségem. Tudod, mit kért Zalán születésnapjára?
Igen: Xboxot. A minap tőlem is kérte.
Nem, svéd létrát meg turmixgépet smoothie-hoz! Tényleg attól félek, ez a Farkas nem is igazi tanár, hanem egy megszállott edző, aki tönkreteszi a gyerekünket!
De hát, tanulnak is közben.
Láttál náluk valaha tankönyvet?!
Kalóriatáblázatot.
Erről beszélek! Tudod, hogy az izomagyúak mind
Mind milyenek? néztem rá értetlenül.
Egyszerűek, kopogott az asztalon a pohárral. Olyan lesz a fiunk is!
Lehet, de inkább legyen egyszerű sportoló, mint gyenge stréber!
Legyen inkább normális gyerek! Le kell állítani ezt az egészet!
Megszólalt a telefon.
Az osztályfőnöke nézett rám feleségem, és fogadta a hívást.
Halló? Mit csinált? Igen, mindjárt megyek.
Mi van?
Verekedés volt Látod, mondtam! Nem vezet ez jóra.
Megyek veled.
***
Taxival mentünk az iskolába, rögtön a igazgatóhoz hívtak be minket.
Lám, egy magántanár, és máris a harmadikos gyereket az igazgató elé viszik
A szobában tele volt szülőkkel, gyerekekkel, pszichológussal, osztályfőnökkel, akkora ricsaj volt, hogy a szomszédos zenei teremben a zongora is hamisan szólt.
Ez itt iskola, nem edzőterem, támadtak rám egyes szülők.
Mi történt egyáltalán?
Az osztályfőnök vette át a szót:
Zalán a szünetben rávette a fiúkat, hogy létra játékot játsszanak, és közben a tört részekkel számoltatta őket.
Micsodát?
Húzódzkodtak felváltva; mindig nőtt a terhelés, magyarázta Zalán.
De ők nem akarták! Zalán fenyegette őket!
Ők kezdték! Azért támadtak rám, mert kijavítottam őket, mikor csúfolódtak!
Mit javítottál ki?
Elmagyaráztam a lunyozott és a nagyképű szavak helyes ragozását. Aztán nekem támadtak, de Farkas Benedek szerint: ha sok az energiád, többet húzódzkodsz és a verekedés helyett tanítsd őket osztani!
Azt mondta, ha odamerészkedünk, kivon gyököt belőlünk! sírdogált egy fiú.
Ilyen ősember ne legyen a mi gyerekeink között! visított egy anyuka.
Várjunk! szóltam közbe. Akkor nem is verekedtek?
A panaszkodó szülők rázták a fejüket.
Tehát a fiam matekkal és húzódzkodással válaszolt az ő agressziójukra?
Még futni is kényszerítette őket, meg kívülről tanulni Petőfit!
Látod, mégsem lesz izomagyú, néztem rá a feleségemre, aki elismerően bólintott.
Szeretnék elnézést kérni, szólalt meg az igazgató.
Zalán kérjen bocsánatot! követelte egy szülő.
Nem önöktől, a fiútól akarok elnézést kérni. Kiváló diák! mondta az igazgató. Ennek ellenére, úgy gondolom, muszáj lesz áttenni a negyedik osztályba, amit már bőven tud.
Úgy tűnt, lefagyott a szoba; csak a hiányérzet és irigység zsizsegett egyesekben. Lassan mindenki kiosont, nem nézve egymás szemébe.
Halló, Farkas Benedek? Úgy áll a helyzet, hogy a negyedikbe rakták Zalánt; új tantárgyak jönnek, hívtam ki az igazgatói szobából kilépve.
***
Egy héttel később tényleg átrakták a negyedik osztályba, két hét múlva ment országos crossfit versenyre, és már javában készült az első irodalmi diákolimpiájára is. Egy hónappal később már az egyik régi iskolatárs szülője hívott, hogy tudnám-e adni Farkas Benedek számát.
Hamarosan lett is egy komplett gyerekcsoport, ahol nem a rossz sportteljesítmény miatt, hanem a gyenge jegyek miatt zárták ki a jelentkezőket.
Ahogy nézték, hogy Sanyika már megint Pókembert rajzol a matekfüzetbe a feladat helyett, a szülők rájöttek, hogy a gondtalan és biztos jövő a családban valószínűleg csak a macskának van fenntartva.
