Anya, már 65 éves vagy. El kellene menni a közjegyzőhöz, és átíratni a házat örökségre jegyzi meg nővérem, miközben nálunk vendégeskedik.
Egy hete volt édesanyám születésnapja, betöltötte a 65-öt. Nem akarta hangosan, nagy társasággal ünnepelni, csupán meghívott bennünket magához vacsorára, hogy együtt üljünk le családi körben. Vittem neki egy szép csokor rózsát, egy meleg köntöst, hozzáillő papucsot, meg egy borítékban háromszázezer forintot, biztosan jól jön majd valamire.
Feleségem és a gyerekek sajnos nem tudtak eljönni. A fiam megbetegedett, a lányomnak sportversenye volt, Ritát meg hirtelen kiküldték munkába Budapestre. A gyerekek viszont készítettek egy nagy rajzot a nagymamának, amin mindannyian ott állunk a ház előtt.
A faluba később megérkezett a húgom, Virág is:
Figyelj, elfelejtettem anyának venni valamit. Mondd azt, hogy tőlem és tőled együtt kapja a köntöst!
Rendben. De hogy-hogy elfelejtetted, hogy anyának születésnapja van? Ráadásul ilyen kerek évforduló.
Jaj, Zoli, nem is tudod, mennyi gond van a munkahelyemen!
Virág sose volt igazán önálló. Még 19 évesen szült egy kollégistától, aki aztán le is lépett, gyerektartást sem fizet. Akkoriban építkezésen dolgoztam, időnként küldtem neki pénzt, hogy tudjon enni adni a kislányának, vett babakeveréket, ruhát Krisztinek.
Azt is elintéztem, hogy Kriszti kapjon helyet az óvodában, Virágnak pedig segítettem munkát találni, ismerősöm keresett eladót a boltjába. De a húgom csak három hónapig bírta ott, aztán felmondott.
Azóta is csak ideiglenes munkákat vállal. Néha körmöt csinál szalonban, vagy szempillát hosszabbít. Tavaly nyáron elment dolgozni Lengyelországba, a kislányát hagyta anyánknál. Három hónap után hozott is haza hetvenezer forintot, de el is költötte butaságokra: vett magának egy új telefont, Krisztinek pedig laptopot. Amit én egy hónap alatt keresek a cégnél de én keményen dolgozom.
Anyukám nagyon örült, hogy megérkeztünk, annyi finomságot főzött. Átjött még a szomszédja, Ilonka néni, és a nagynénénk, Orsolya is.
Az ünneplés végül veszekedéssel zárult, mert Virág épp az asztalnál keverte szóba az örökséget:
Anya, kire írod át a házat?
Jaj, Virágom, mit kérdezgetsz ilyet? Hát majd igazságosan elosztjuk.
Hogyhogy igazságosan? Zolinak már van lakása, sőt a saját cége is. Én még mindig albérletben lakom. Mi szüksége neki erre a házra?
A húgom úgy beszélt, mintha anya már holnap meghalna, őszintén szólva szégyentelenül, a vendégek előtt sem zavarta.
Virág, ez most nem alkalmas, ne rontsd el az ünnepet.
Máskor mikor beszéljünk erről? Anya, te már 65 vagy. Ne halogasd, jobb, ha elintézed a közjegyzőnél, írd rám az ajándékozásit!
Orsolya néni majdnem félrenyelt a teájával, mikor ezt hallotta. Nem bírtam tovább, kikísértem Virágot a konyhába:
Nincs ki a négy kereked?! Hogy mersz ilyet mondani az asztalnál? Már előre eltemeted anyát?
Semmi közöd hozzá! Egyedül nevelem fel a lányomat, ti meg…
Egyedül? Megfeledkeztél róla, hogy pénzt hoztam, hogy anya vigyázott Krisztire? Mindjárt leverlek, hogy a fal adja a másikat!
Virág halálosan megsértődött. Felkapta Krisztit, elköszöntés nélkül elment, és még azzal is fenyegetőzött, hogy bíróságra megy, feljelent. Ezek az ijesztgetései hidegen hagynak.
De anyám azóta folyton Virág miatt aggódik, mert a húgom megtiltotta Krisztinek, hogy beszéljen a nagymamájával, még a telefont se veszik fel. Mindez csak azon a nyamvadt házon múlik. Anyám sír is, a szíve szinte megszakad.
Nem tudom, mi lenne a helyes a húgommal. Felnőtt nő létére úgy viselkedik, mint egy hisztis gyerek.
Önök mit tanácsolnának? Vajon érdemes lenne kibékülni vele?
