CSODÁS ÉLET
Barátnőm, Iringó esküvőjén két teljes napig ünnepeltünk: pohárköszöntők, bőséges lakoma és nevetés a végtelenig. A vőlegény, Patrik, olyan volt, mint egy huszonegyedik századi Jókai-hős elképesztően helyes, de még inkább hihetetlenül szerény ahhoz a külsőhöz képest. Mi, a meghívottak, szinte mind elámulva méregettük Patrikot: égő kék szeme, illetlenül sűrű és hosszú fekete szempillája (a fene vigye el, minek is egy férfinak ekkora ajándék? Természet, te szeszélyes), markáns állkapcsa, szabályos orra és makulátlan, bársonyosan barna bőre. Minden porcikája beszélt, magas volt és széles vállú, mintha csak a szobrászok mintázták volna. Ha nem szerettem volna ennyire Iringót, talán össze is veszünk valamennyien ezért az arany példányért ott a lakodalmi asztalnál. Mert igen, Patrik nagyon is tetszett mindünknek.
Nahát, micsoda csodaszép vőlegényt szereztél magadnak! piszkáltuk Iringót. És mind igyekeztünk minél szerencsétlenebb és elhagyatottabb arcot vágni, biztos, ami biztos, ha netán Patriknak akadna legalább ilyen szép, nőtlen bátyja vagy unokatestvére.
Lányok, ne csináljátok! Én Patrikot a természetességéért szerettem meg. Vidéki fiú, a nagymamájával nőtt fel, egyedül gondozza a házat, nagyon ügyeskezű, töprengő srác. Szüleim egyszer csak vettek egy telket a falujában, ott találkoztunk. Felelősségteljes, érzékeny és megbízható ember. Olyan háztartása volt, hogy csak na. Igazi férfi, lányok! Nehezen tudtam csak meggyőzni, hogy beköltözzön velem a városba egy tucat éjszakát tárgyaltunk, nem is tréfa! nevetett Iringó.
Patrik végül nemcsak az új családtagokkal boldogult kivételesen, hanem tanulásban is nagyot lépett előre: pár év alatt megtanult eligazodni a kifinomult borok, parfümök, politika, művészetek, utazások, tőzsdei indexek és sport világában, sőt, tájszólásától is sikerrel megszabadult. Kényelmes autóval jár, amit az após bocsátott a fiatalok rendelkezésére, ráadásul remek munkát is szerzett ugyanott vajon kiszámoljátok-e, ki adta nekik az első lakást?
Második házasévi évfordulón Patrikról kiderült, meglepő gyengédséggel vonzódik a hófehér zoknikhoz. Ezek nélkül se otthon, se vendégségben, se gumicsizmában nem mutatkozik bátor léptekkel jár fehér zokniban akár pecsétes padlón is.
Iringó ezt a zokniféltést nehezen tudta elfogadni, de beletörődött: naponta akár kétszer is felmosta a lakást, liternyi fehérítőt vásárolt. Így kapta a Patrik a Zokni becenevet.
Hogy szeretője van Patriknak, Iringó a nyolcadik hónapban tudta meg. A szerető is ugyanakkora terhes volt, mint ő.
A Zoknit kitaszították a családi otthonból, elbocsátották, elátkozták és megsiratták egy nap alatt. Aztán jöttek a sűrű, nyomasztó, őszi napok. Iringó elterülve feküdt óriási ágya közepén, üres szemmel bámulta a plafont:
Majd később sírok. Most a babának ez nem tenne jót.
Ott feküdt Iringó némán az ágyán, mint Lenin a mauzóleumban, mi pedig barátnői őrségként váltottuk egymást mellette, hogy csendben támogassuk.
Legszívesebben zokogtunk volna mindannyian, téptük volna a sors könyvének áruló lapjait. De most csendben kellett maradni és csak várni.
A kórházból való hazatérés napján lufikkal hadonásztunk, könyörögtünk a nővéreknek, hadd igyunk egy kis teát, és kívántunk mindenkinek boldogságot és egészséget. Az újdonsült nagypapa mindennél lelkesebb volt: előző este, amikor meghatódva megígérte a takarítónőknek, hogy eltünteti a nyomokat, krétával egy ferde KÖSZÖNÖM AZ UNOKÁT! feliratot rajzolt az ablak alá, aztán próbált énekelni, míg az ügyeletes biztonsági őr ezt kedvesen, egy kis konyakkal a fülkében inkább leállította, hogy ne sérüljön a közrend.
Aztán a hazatérés napján a nagypapa friss volt, kipirult, sőt, mintha valahogy ragyogott volna. És sírt is a boldogságtól, de mérsékelten, szívből. Mi is sírtunk, nevettünk, csókcsatában köszöntöttük Iringót, óvatosan belestünk a világoskék pólyába, de mélyen hallgattunk az apai görög orról, ami Gergő fiuk hídján domborodott. Iringó azonban még az öröm napján sem hullajtott könnyeket:
Majd később. Hátha megérzi a tej az ilyesmit.
Iringó két hónapig még zárkózott maradt, aztán egy napon felkerekedett, hogy meglátogassa Patrikot. Gyufát és savat nem vitt, csak hatalmas düht és sírni vágyást. Ostorozni akarta, ököllel dörömbölni a falon, szidni, szégyeníteni, megszabadulni a gyászától, amit az a csaló férfi zúdított rá, aki elvette fiuk közös jövőjét és a reményeket benne azt a képet, ahogy kötögeti a kis zoknikat esténként, közöttük a nevetgélő Gergő, kézen fogva sétál az apjával, Patrik meg ott van velük, ahol lennie kell.
Szerette volna azzal a nővel is találkozni, azzal az arcátlan teremtéssel, aki más férjével lakott. Ha talán szép, legalább abba a szemébe kötelessége lesz belenézni sőt, biztos, hogy be is fog nézni oda, és ha kell, el is kaparja azokat a szemeket.
A pletykás házmesternőktől szerzett címet egy babakocsis séta során. Ők mesélték el, hogy Patrik bizony egy gazember, részletes útmutatót adtak, hogy a szeretőhöz melyik lépcsőházba kell felmenni és, hol lehet a legízletesebben bosszút állni rajta. Iringó belül sírva, de mégis, akaratlanul is elindult.
Most itt áll, Iringó, egy ötödik emeleti, dohos lakótelepi lépcsőház előtt, csak fel kell mennie és ott eldönteni: kiabáljon, vagy csak köpje le a másikat.
Az első emeleten azon aggódik, úgysem lesz otthon senki kár volt útra kelnie. A másodikon már örülne ennek. A harmadikon felsír egy kisbaba az ötödikről.
Ajtót egy ijedt, könnyes szemű, vékony lány nyit, akiben jobban hasonlít egy megfáradt diáklányra, mintsem a tragikus csábító, aki miatt a férj egy bárányból farkassá változott.
Miközben Iringó tétován nézi, a lakásból felsejlik egy kisfiú, akinek keserves sírása betölti a szobát.
Jó napot, Iringó. Patrik már két hete nincs velünk. Elment, és nem tudom, hogy hol van szipogja a lány, majd a földre roskad, úgy sír.
Iringónak hirtelen elmegy a kedve a jelenettől. Legszívesebben bemenne, felvenné azt a babát, megnyugtatná ezt a szerencsétlen anyát. Talán odaszúrna egy mondattal: Aki szeret ringatózni, az tanuljon is ringatni, te nő! Igen, ezt biztos odateszi majd. És úgy néz rá, ahogy csak egy megcsalt asszony tud lenézni.
A kisbaba tiszta. Könnyei már szinte cserepesek, a homlokán kidagadnak az erek, a hangja rekedtes. Sír, mert éhes. Az anyja közben a kövön zokog.
Alig emlékszik Iringó, hogyan keresett valami ételt a kihalt hűtőben, kutatva a szekrényekben tápszert. Emlékszik azonban arra a kegyetlenül félbehagyott mondatra a konyhaasztalon Bocsáss meg, ha tudsz
A lány zokogva meséli, hogy pár nap múlva ki kell tenniük a szűrét a bérlakásból, tej nincs, pénz se volt, Patrik is eltűnt, és nagyon szégyelli magát. Bocsánatot kér és mondja, hogy Persze, lehet is ütni, jól is esne. A kisfiát Palkónak hívják és Iringó jegyezze meg a nevét, biztos, ami biztos. Palkó mindössze 9 nappal idősebb Gergőnél.
Iringó rohanni kénytelen haza húsz perc és Gergő szopni akar. Közben két hatalmas táskát cipel, Palkó anyját, Telekit szinte vonszolja maga mellett, aki közben már teleette magát, és csendesen szuszog a gyerek. Fut, és közben agyal, hová fér el még két ágy a lakásban.
Három évvel később Teleki esküvőjén táncolunk, négy év után pedig Iringóén. A férje messziről kerüli a fehér zoknikat hiszi, hogy az élet úgyis elég színes , imádja a feleségét, a fiát és két lányukat. Teleki négy örökmozgó kisfiú anyukája, férje pedig tovább reménykedik, hogy egyszer még kislány is érkezik a családba.
