Papírfecnikkel nem fizetek! avagy hogyan utasított vissza egy fiú milliókat és kúszatta meg a dúsgazdagot a sárban?
Bizony, előfordul, hogy a gyógyulásnak egészen más ára van, mint amit a pénztárcánkból elő lehet rántani. Történetünk egy eldugott hegyvidéki magyar falucskában játszódik, ahol a Google térkép is csak tippel, merre van az út, de aztán gyorsan feladja. Itt él az a fiú, akiről mindenféle pletykák keringenek. Azt mondják, mindenkit talpra állít csak hát az ára még a leggazdagabb pesti nagymenőket is kirázza a hidegtől.
Első jelenet: Egy ajánlat, amit nem lehet visszautasítani
A düledező viskó bejáratánál egy fényűző kerekesszék parkolt, amibe egy nő volt belegyömöszölve a kosztümje többet ért, mint a falu összes kecskéje együtt. Az ölében vastag boríték, tele húszezresekkel, markában, mintha a világ sorsa múlna rajta. Dühösen, kétségbeesetten tolta a borítékot a tornácon ücsörgő fiúnak.
Tessék, ez kétmillió forint! sziszegte. Csak csináld meg, hogy újra tudjak járni!
Második jelenet: Másfajta fizetség
A fiú egy pillantásra sem méltatta az összeget. Inkább az udvar másik sarkába nézett, ahol az idős édesanyja éppen az évszázad rönkvadászatát tartotta egy halom tűzifával. Finoman, de eltökélten tolta vissza a pénzes kezet.
Az én adottságom papírfecnikkel nem váltható meg szólt simán. Csak izzadtságért dolgozom.
Harmadik jelenet: Büszkeség és tehetetlenség
A nő levegő után kapkodott. Kétségbeesetten végignézett a mozdulatlan lábain a menő kocsijában.
Te teljesen megőrültél?! Nem tudok semmit csinálni! Három éve mozdulatlan vagyok!
Negyedik jelenet: Kemény feltétel
A fiú egészen közel hajolt hozzá. A tekintete átlátott rajta: kapzsiságán, önzésén, mindenen, amivel egész életében másokra támaszkodott.
Akkor addig fogsz kúszni, amíg rá nem jössz, hogyan kell suttogta.
Ötödik jelenet: Az út kezdete
A fiú csettintett. Abban a pillanatban a nő megdermedt, ahogy a bénult lába hirtelen, ismeretlen izomerővel belerúgott a kerekesszékébe. A kocsi eldőlt, a dúsgazdag asszony pedig egyenesen belezuhant a porba meg a saras avarba.
A történet vége
A nő ott fetrengve kapkodott levegő után most nem a sértett büszkeségtől, hanem inkább a megszégyenüléstől. Várta a fiú segítségét, az viszont csak némán a földön heverő rönkre mutatott, amit az anyja elejtett.
Szeretnél járni? Segíts anyámnak bevinni a fát a házba mondta szigorúan.
Nem tudok! Ez lehetetlen! zokogott a nő.
Csakhogy, valahányszor megpróbált megállni, a lábát pokoli görcs vágta oda, s kénytelen volt előremászni. Nem sok választása maradt: a földbe kapaszkodva, sárosan, sírva, lassan vonszolta azt az átkozott rönköt. A selyemkosztüm konyharuhává foszlott, a finom kezei pedig hólyagos-véresre dörzsölődtek.
Naplementére, mikor az utolsó fahasáb is a sparhelt mellett landolt, a fiú odalépett hozzá. A nő már csak zihálni tudott a viskó padlóján heverve. Harag már nem volt benne, csak teljes kimerültség és valami furcsa, újfajta elégedettség.
Állj fel mondta halkan a fiú.
Nem megy lehelte a nő.
Már a legnehezebbet megtetted. Elfelejtetted, ki vagy, és újra megtanultad, mi az a munka.
A fiú kinyújtotta a kezét, s a nő belemarkolt. És csoda történt: ahogy fölemelkedett, megremegett, de egyre biztosabban állt. Három éve először tapasztalta, milyen egyedül, saját lábon állni.
Rápillantott a porban heverő borítékra. Már csak szemétnek tűnt.
A lábad csak annak engedelmeskedik, aki ismeri a föld erejét jegyezte meg a fiú, miközben bement a házba. Menj. És többé ne képzeld, hogy az életet forinttal megveheted!
A nő elindult azon a göröngyös hegyi ösvényen. Lassan lépett, minden követ érzett, de most először érezte magát igazán gazdagnak.
