Ennyi volt, Csillag! Köztünk mindennek vége! Én igazi családra vágyom, gyerekekre. Te ezt nem tudod megadni nekem. Sokat vártam, tűrtem. Nekem fiú kell. Már beadtam a válókeresetet! Van három napod összepakolni. Ha elmentél, szólj. Addig anyámnál lakom. Siess, elő kell készítenem a lakást a gyerekre és az anyjára. Tudod mit? Ne lepődj meg: a leendő feleségem babát vár! Három napod van!
Csillag némán ült. Mit is mondhatott volna?
A gyermekáldás elmaradt az életében. Zalán már így is hosszú öt évet várt. Ezalatt háromszor is próbálkoztak, sikertelenül.
Minden orvost megjártak, mindenki csak annyit mondott: egészséges. Akkor miért nem jön össze soha?
Csillag mindig rendesen, egészségesen élt.
Most, ezen a reggelen hirtelen rosszul lett a munkahelyén, rögtön kihívták hozzá a mentőket, de minden pillanatok alatt történt…
…Az ajtó becsapódott Zalán mögött, Csillag erőtlenül rogyott le a kanapéra.
Sem kedve, sem ereje nem volt összecsomagolni. De hova is menjen, hova vigye a holmiját?
Lánykorában és az egyetem alatt a nagynénjénél lakott. Ő már rég elhunyt, a lakást a fia eladta. Visszamenjen a falura, a nagymama házába? Kivegyen egy albérletet? Mit tegyen a munkájával?
Túl sok kérdés, túl kevés idő…
…Korán reggel újra nyílt az ajtó: belépett Zalán anyja.
Nem alszol? Jól van is! Azért jöttem, nehogy magaddal vigyél valamit, ami nem a tiéd.
A fiad régi alsóneműire egész biztosan nincsen szükségem. Átszámoljuk az enyéimet is?
Hát ez aztán a visszabeszéd! Pedig te olyan kedves voltál, udvarias, csendes. Lám, ide vezetett! Már az első után mondtam Zalánnak, hogy nem fogsz tudni szülni.
Ezért jött ide, hogy ezt mondja? Inkább üljön le csendben és figyelje, mit viszek.
Hova teszed azt a készletet?
Ez az enyém. A nagynénémé volt, emlék tőle.
Most üres lesz nélküle minden!
Ez engem nem érdekel. Lesz nektek unokátok!
Csak a sajátod szedd össze!
A laptopom is az enyém! A kávéfőző, a mikró is, mindet kollégáktól kaptam. Az autóm is már megvolt esküvő előtt. A fiadnak is van sajátja.
Mid van, csak épp gyereket nem tudsz szülni!
Ez már nem tartozik magára. Semmi bajom, így akarta talán az ég.
Látom, egy cseppet sem bánod! Talán szándékosan csináltad mindezt?
Hülyeségeket beszél. Nehéz is erre gondolni.
Csillag körbenézett: már alig maradt valami sajátja. Fésű, smink, papucs…
Úgy érezte, valami fontosat elfelejtett. Az anyósa csak összezavarta.
Eszébe jutott a régi kerámia macska hiányzott. Volt benne egy titok, amit senki sem tudott; még Zalánnak se mondta el soha. Benne volt egy pár fülbevaló és gyűrű nem értékesek, de nagymamától emlék. Zalán mindig lomnak nevezte. Vajon kidobta? Mindent, ami szerinte felesleges volt, a balkonra vágott. Csillag kinyitotta az ajtót…
Te ott mit csinálsz? Pakold össze, és menj! hallatszott megint az anyós hangja. Elköszönni akarsz? Tedd meg, pár évig ilyen nem lesz!
A macska előkerült, a kis ékszerek is megvoltak. Most már indulhat.
Tessék a kulcsok, viszlát. Kívánom, többet ne lássuk egymást!
Csillag befordult az irodába is. Még betegszabadságon volt, de szabadságot kért.
Nagyon sajnáljuk, de nélküled nehéz lesz. Három hét elég? Csak legyen nálad mindig telefon! A projektek fele csak veled működik.
Jó, kicsit elterelem a figyelmemet. Köszönöm.
Kell segítség?
Nem.
Utalok prémiumot és szabadságpénzt.
Nagyon köszönöm, jókor jön.
Csillag nem is keresett lakást. Hazafelé vette az irányt, vissza a faluba. Senki se várta; nagymama három éve halt meg, anyját sose ismerte, szülésnél elment.
Most ő sem tud életet adni…
Egy óra az út, már ott volt. Almafa. Tulipánok.
Utolsó közös alkalom Zalánnal itt voltak ősszel, sütögettek, pihentek.
Csillag begurult az udvarra, a garázs kulcsa a házban várta.
Kinyitotta az ajtót, bement. Csend. Az asztalon piszkos csészék és tányérok. Legutóbb miért nem takarított el mindent?
Biztosan takarított. Mégis, valaki járt itt!
Két bögre, tányérok, üdítős zacskók, Zalán kedvenc pezsgőinek üvegei. Ezek biztos nem ősz óta vannak itt.
Tehát Zalán járt a házban de kivel?
Már mindegy…
A ház kulcsa csak nála volt, bizonyára Zalán másolatot csináltatott. Ideje zárat cserélni.
Új élet, előbb egy nagy takarítás, aztán forró fürdő.
Le akarta mosni magáról a múltat, minden rosszat.
Még ki sem jött a vízből, kopogtak az ajtón, majd az ablakon.
Ki az?!
Minden rendben van?
Igen… mondta meglepetten.
Kinézett: egy idegen férfi állt a ház előtt.
Ne haragudjon, ha megijesztettem! Csak egész nap láttam, hogy mozgás van, füst jött a kéményből. Megijedtem, nehogy valami baja essen…
Köszönöm, jól vagyok.
Ön rokon Zalánnal? Nemrég járt itt a feleségével… Talán a húga?
Nem, az exfelesége. Majdnem ex folyamatban.
Ez az ön háza?
Az enyém.
Átmenetileg én vagyok a szomszéd. Családi okokból vagyok itt, barátom engedte, hogy lakjak egy darabig. Holnap válok. Ha minden rendben, nem zavarok. Szóljon, ha segíthetek! Áron vagyok.
Csillag vagyok. Tudna zárat cserélni?
Persze, mondja mikor, megcsinálom.
Minél előbb. Holnap veszek egyet.
Inkább én megnézem, veszek megfelelőt, nehogy rosszat vegyen, nekem úgyis a városban lesz dolgom.
Köszönöm.
Letelt két hét, egy hét szabadság még hátra volt, de közeledett a visszatérés ideje. Csillag már hozzászokott a faluhoz, nem akart újra albérletet. Zalán nem írt, nem telefonált, csak jött a hivatalos levél: kitűzték a válóper időpontját. Ez rendben volt, nem akarta már látni.
Szombat volt. Csillag korán kelt, Áron aznap sétára hívta a tóhoz.
Új kapcsolatot nem tervezett, de egy séta még nem jelent semmit. Jól érezték magukat, ebédre érkeztek vissza. Ott állt Zalán kocsija a ház előtt, pont most ért oda. Az ajtó kinyílt, kiszállt Zalán, majd segített egy várandós nőnek kiszállni.
Csillag és Áron épp a kertkapuhoz értek. Zalán próbálta nyitni az ajtót hiába.
Ez mi?
Maga mit keres idegen házban? szólt Áron.
Zalán megdöbbent.
Ez a mi házunk! vágta rá a terhes nő.
Az? Ki mondta ezt, talán Zalán? Ez az én házam, kérem, hagyják el a területet.
Zalán, mit mond?! Ki ez?! A volt feleséged? Zavard már ki! visított a nő.
Csillag és Áron összenéztek, nevettek. Zalán szó nélkül ültette be a nőt a kocsiba, elhajtottak.
Mókás élete lesz…
Lesz gyereke. Nekem nem jött össze, három sikertelen próbálkozás. Bocsánat.
Mi meg azért váltunk, mert a feleségem nem akart kisbabát…
Eltelt négy év. Véletlen találkozás a régi anyóssal a szupermarketben.
Csillag, alig ismertelek meg! Régóta figyellek, vajon tényleg te vagy-e… Babát vársz?
Igen simította végig nagy hasát.
Nálunk Zalánnál minden rosszul alakul. Az unokánk gyengének született, valami férfiágon gond volt. A felesége lelépett, a fiát ránk hagyta. Te egyedül vállalsz gyereket?
Nem vagyok már egyedül. Van, akihez tartozom. Mennem kell, várnak rám.
Látod… Sajnálom mindazt, amit mondtam!
Legyen türelme…
A volt anyós csak nézte, ahogy Csillag elmegy. Mellette Áron lépett, egyik kezével tartva, a másikban egy kislány keze, aki kísértetiesen hasonlított az anyjára…
Tetszett a történet? Írd meg kommentben, mit gondolsz!
