Ülj nyugodtan! Nem vagyunk itthon! mondja Rezső teljes nyugalommal.
De hát csöngetnek! sustorog Réka, félig feltápászkodva a kanapéról.
Hát csengessenek csak, válaszol Rezső.
És ha valami fontos? kérdezi Réka aggódva. Vagy ügyben jöttek?
Szombat dél, jegyzi meg Rezső. Nem hívtál senkit, én sem várok senkit! Mi következik ebből?
Csak belesek a kukucskálóba! sugdolózik Réka.
Ülj le! vág közbe Rezső, érezhető határozottsággal. Nem vagyunk itthon! Bárki is legyen ott, forduljon vissza!
Honnan tudod, hogy ki az? kérdezi Réka.
Sejtem, azért mondom, hogy ülj le, és ne mutatkozz az ablaknál!
Ha az, akire gondolok, nem hagyja annyiban, sóhajt Réka, vállat von.
Majd elmennek, ha nem nyitunk ajtót, mondja sztoikusan Rezső. Legfeljebb nem fognak itt aludni a lépcsőházban. Nekünk meg amúgy sincs dolgunk sehol. Foglald el magad: fülhallgató, telefon, film.
Rezső, Anya hív, mutatja a telefon kijelzőjét Réka.
Na biztos, ott áll az ajtóban a nénikéd a buta fiával, vonja le a következtetést Rezső.
Ezt honnan veszed? néz rá értetlenül Réka.
Ha az én unokatesóm lenne, mondja Rezső, ünnepélyesen nyomva az e betűt, akkor Anyám hívna!
Más forgatókönyv nem létezik? kérdezi Réka.
Ha a szomszédok lennének, úgysem akarnék velük beszélni. A barátaink meg, ha kétszer csengetnek, már mennek is tovább. Vagy kulturáltan felhívnak, hogy jöhetnek-e egyáltalán. De aki fél órán át gyilkolja a csengőt, az csak a rokonaink lehet!
Rezső, tényleg a nénikém az, mondja Réka szenvedő hangon. Anyu üzent is már. Kérdi, hol a jóistenben vagyunk… Natasa néni pár napra nálunk marad, fontos dolga van a városban!
Írd vissza neki, hogy a város tele van szállodákkal, vágja rá Rezső mosolyogva.
Dehogy írok ilyet! mondja rosszallóan Réka.
Tudom, mereng el Rezső. Akkor írd, hogy nem vagyunk itthon, hotelben lakunk, mert irtották a csótányokat a lakásban!
Tökéletes! pötyög Réka, majd elküldi az üzenetet.
Azt írja, hogy foglaljunk két külön szobát a nénikémnek és Gergőnek! döbben meg Réka.
Írd, hogy nincs pénzünk. Sőt, írd, hogy két ágyat is csak kollégiumban tudtunk bérelni, tizenöt külföldi munkással együtt! mondja Rezső elégedetten.
Anyu kérdi, mikor jövünk haza, pillant férjére Réka.
Egy hét múlva, legyint Rezső.
A csengő elhallgat. Mindketten fellélegeznek.
Rezső, Anyu azt írja, Natasa néni egy hét múlva jön újra szomorkodik Réka.
Akkor megint nem leszünk itthon! vonja meg a vállát Rezső.
Ez nem megoldás, menekülhetünk így örökké? Mi lesz, ha hétközben jönnek? Vagy munka után elcsípnek a lépcsőházban? Tudod jól, akár nénikém, akár a te unokabátyád, bármire képesek!
Igen, húzza el a száját Rezső. Minek vettünk mi ekkora lakást?
Azért, hogy majd nagy családunk lehessen válaszol Réka csöndesen.
Ideje gyereket vállalni! szólal meg Rezső komolyan. Sőt, legjobb lenne rögtön kettőt!
Nem ellenzem, háborog csendben Réka. De hát vizsgálatok kellenek, te is tudod Nem megy!
Ha végre megszabadulnánk ettől az idegességtől, minden sikerülne, mondja Rezső. Hol a te rokonaid, hol az enyémek nyaggatnak minket! El kéne üldözni őket mindet, csak úgy lenne nyugtunk!
Réka nem vitatkozik. Tudja, hogy Rezsőnak igaza van.
***
Nagy vizsgálatokra jártak, mielőtt összeházasodtak: genetika, alkalmasság, mindent néztek, termékenységet is. Akkor minden rendben volt.
De esküvő után félre kellett tenni a gyermekvállalást először összegyűjteni lakásra. Örökségre nem lehetett számítani, hisz mindkettejük anyjával élt egy egy szobásban. Csak magukra számíthattak.
Öt év kemény munka, spórolás után végre meglett a nagy lakás.
Régi ház, felújították, mindent szinte nulláról kezdtek, de nagyon boldogok voltak!
Folyton az öreg musical slágere járt a fejükben a panel-ról.
Alig ünnepelték meg a költözést, máris csöngetett a nénikéje a fiával.
És hogy ifjú házigazdák ne ugráljanak, vele jött az anyós is.
No, itt aztán nem lesz szűkös, elfértek! Nem úgy, mint mi anyáddal egyszobásban!
Kényelmes, bólint Natasa néni. Nekem külön szoba, Gergőnek is!
A nappalinkban nem alszik senki, az pihenő szoba, szól Rezső.
Nem is akarok itt dolgozni! nevet nénikéje. Réka, magyarázd el ennek a férjednek, hogy a fiammal együtt kényelmetlen, mert horkol!
Egyébként is, vendégek vagyunk, és még asztalt sem terítettetek!
Nem is számítottunk rátok, pirul el Réka.
Üres a hűtő is, teszi hozzá Rezső pártolóan.
Na, jó, kegyeskedik Natasa néni. Rezső, kapd magad, irány bolt! Réka, a konyhára!
Mire vártok? szól oda anyós is. Így fogadjátok a vendéget?!
Nem vagytok norm kezd bele Rezső, de Réka kirángatja a másik szobába.
Mikor már levegőt kap, így szól:
Réka, nem kevertek véletlenül ajtót? Kiteszem őket, mehetnek hozzád, anyáddal együtt!
Ha vendégként jöttek, akkor legyenek is azok! Ez hogy néz ki?
Rezsőm, egyszerű vidéki asszony Náluk így szokás!
Vidéki vagyok, de bunkóság az nincs sehol divatban!
Édesem, ne veszkelődjünk már velük, utána nekem rágják le a fejem!
Ráadásul akkor örökre haragudni fognak rád! Azt akarod?
Nem érdekel, nehogy már nekem csináljanak fesztivált a saját lakásomban! Ha így bánnak velem, majd észre sem veszem, ha eltűnnek, akkor se bánom!
Rezsőm, könyörgöm! Ha most elzavarjuk Natasát, anyám kitagad! Nincs is senkim rajta kívül!
Ez már hat. Rezső csikorgó fogakkal elindul a boltba.
Natasa néni három nap helyett két hétig marad. Rezső már második este folyamatosan cseppenti a valeriánát, annyira kikészítik.
Natasa néni és fia távozását Réka és Rezső ünnepelik: söprűvel, felmosóval, három napig takarítanak.
Alig jönnek helyre, már megérkezik Rezső unokatestvére.
Tesó, csak rövid időre jöttünk, öleli meg Laci, hogy roppan Rezső háta. Ügyeket kell intézni, aztán megyünk!
Egyedül nem tudod elintézni? érdeklődik Rezső.
Hát, nekem családom van! Otthagyjam őket a faluban, én meg Pestre jöjjek? És ha valami baj történik? Kell, hogy a nejem felügyeljen!
Ezért hoztad a gyerekeket is? kérdi Rezső.
Kire hagyjam őket? hátba csapja Laci. Legalább szórakoznak! Na, elindulunk, mint fiatalkorunkban, megnézzük, mit bír ez a város!
Laci! rikkantja be Tünde, a felesége. Elindulsz? Majd én megmondom, hogy meddig!
Másfél órával később Réka migrénnel dől az ágyba.
A gyerekek szétordítják a lakást, Tünde csak kiabálni tud, beszélni sem.
Laci az éjszakában menne bulizni, Tünde csak még idegesebb lesz.
Rezső, nem azt mondtad, egyedüli fiú vagy Anyádnak? suttogja Réka a párnába.
Ez csak anyai ágú unokatestvér, mordul Rezső. Közösen nevezzük kuzinomnak.
Hívd, ahogy akarod, de nem lehetne udvariasan elküldeni?
Szeretném, de ugyanaz, mint a nénikéddel. Anyám kifőzi majd, hogy hoppon hagytam egy családtagot!
Egyik vizit után mindig jönnek az újak. Natasa néni ügyeit intézi a városban, Laci családjával szintén rendszeresen felbukkan, anyós-anyja is rendre zaklatja őket.
Ez a folyamatos idegstressz felemészti a fiatal házaspár lelki egészségét. Gyerekről ilyen örökös vendégkeringőben szó sem lehet.
***
Cseréljük le a lakásunkat? ötletel Réka.
Gumiszobára gondolsz? vigyorog Rezső. Úgyis hamarosan oda kerülünk!
Nem, kuncog Réka. Hasonló lakás, de másik kerületben! Így új cím, senki sem tudja, hova tűntünk!
Ugyanúgy megtalálnának, sóhajt Rezső. Az unokatestvérem, a nénikéd is kifaggatja majd az új lakókat, azok úgyis elárulják, hol volt a régi lakásuk. Megtalálnak minket! S aztán keresztre feszítenek!
Lehet, hogy annyi idő még pont elég egy babához? bizakodik Réka.
Cél a szülésig húzni, de terhesség se állítja meg őket! csóválja a fejét Rezső. El kéne menekülni, de hova?
Elbújnánk a barátainknál? Valéra és Kati biztos bevennének! Van külön szobájuk is!
Dehogy, ott Térdi, a németjuhász lakik! mosolyog Rezső.
Inkább egy kutyával élek, mint ezekkel a rokonokkal! hajtja le fejét Réka.
Állj! hadarja Rezső, már tárcsázva. Valér, kölcsönadod a kutyát?
Haver! Nagyon jókor hívsz! Mi uzsonnánk le Katával Balatonra menni, de nincs kire hagyni a kutyát! Ő idegent nem visel el, de titeket imád! Hozom, mindenét viszem, kaját, fekhelyet, játékokat, sőt, fizetek is!
Jöhet! örül Rezső.
Majd nevetve fordul feleségéhez:
Hívd anyádat, jöhet holnap Natasa néni! Felhívom Lacit is, jöjjön hét közben!
Biztos ez jó lesz? néz rá Réka.
Szívesen látjuk őket! Ki tehet róla, hogy nem fog tetszeni nekik a háziállatunk?
Laciéknak egy vau is elég, hogy szállodát válasszanak inkább.
Zárjátok már el ezt a fenevadat! visít Tünde, elbújva a fia mögött.
Natasa néni, komolyan mondom? mosolyog Rezső. Ez negyvenöt kiló izom, nem pincsikutya! Akár az ajtót is áttöri!
Miért vicsorog rám? remeg Natasa néni hangja.
Nem szereti az idegeneket, von vállat Réka.
Tüntessétek el! Nem tudok együtt élni ilyen ordas jószággal!
Ezt hogy képzeli? háborodik fel Rezső. Ő a mi kedvencünk! Gyerekünk még nincs, hát őt szeretjük!
El nem engedjük! teszi hozzá Réka.
Mindkét mama külön hívogat, mért nem fogadnak be rokonokat?
Nem űztük el őket, maguktól mentek! Jöjjenek csak, szívesen látjuk őket!
És a kutya?
Ugyan, anyu, mi sosem utasítunk el senkit!
Ám a mamák sem erőlködnek többet.
Egy hónap múlva Térdi visszamegy a gazdáihoz, de bármikor várják vissza.
Erre már nem lesz szükség. Réka ikrekkel várandós.
Csak az a fontos, sose mondjunk nemetAz első hírt ezúttal nem anyák, nénikék vagy unokatestvérek kapják meg, hanem Valér és Kati, akik boldogan jönnek át egy üveg pezsgővel. A kutya, Térdi nosztalgikusan köröz a lakásban, mintha tudná, hogy valami egészen új kezdet érkezett. Réka mosolyog, Rezső pedig óvatosan, mintha törékeny porcelán lenne, öleli át a feleségét, miközben mindketten érzik: végre a saját otthonukban élnek, a saját életükben.
Natasa néni csak hónapokkal később próbálkozik újra, de mire csengetne, már hangzik a válasz a kaputelefonban:
Bocsánat, most nagyon elfoglaltak vagyunk. Tudjátok, ikerszülők lettünk! Majd jelentkezünk!
És az ajtó mögött, a régi kanapén, ahol annyi párbeszéd és csata zajlott, most két apró babaruhát simogat Réka, Rezső mosolyog. Kívül halkabban, belül azonban végre zajlik az igazi élet: béke, kiszámíthatóság, szeretet. Csak a csengetés hiányzik már néha de most már ők döntenek róla, kit engednek be.
