KOLBÁSZOS TOLVAJ
Levente nem tudja nem észrevenni azt a macskát. Egyszerűen azért, mert rendszeresen lopkod a kicsi élelmiszerboltjában. Mégpedig úgy teszi ezt, hogy lehetetlen rá haragudni. Sőt, valahogy inkább szeretettel figyeli.
Levente már várja, hogy mikor kezdődik el a napi esemény, s közben mindig előkészíti a mobilját, hogy felvegye a jelenetet. Este aztán otthon mindezt levetíti Évájának, feleségének, és ketten jókat nevetnek rajta.
A macska minden alkalommal hosszasan üldögél a bolt nyitott ajtajánál, mintha csak pihenni állt volna meg, nem pedig cselezve készülődne. Körbekémlel, meggyőződik róla, hogy se ember, se más zavaró tényező nincs a közelben. Levente ilyenkor a nagy hűtőszekrény mögé bújik, és onnan rögzíti a történéseket.
A macska óvatosan besomfordál, majd egyenesen a kolbászpult felé veszi az irányt. Ott hirtelen felgyorsul, és megkaparint egy virslit vagy debrecenit, majd sebesen kisurran egészen addig.
Az éhség mégis visszatartja attól, hogy messzire fusson: alig pár méterre a bolttól már falatozni is kezd.
Levente ilyenkor kimegy, megáll az ajtóban, de közelebb nem lép.
– Finom? kérdezi.
A macska felpillant, majd nagy egyetértéssel nyávog.
– Hát, hála istennek! feleli Levente mosolyogva. Gyere csak máskor is!
Talán elcsodálkozna bárki, ha hallaná, hogy a kolbászok, virslik ott sorakoznak a polcon, nem hűtőben, és mintha csak a macska kedvéért lennének odakészítve. Pedig az ok egyszerű: Levente jószívű ember.
Amikor a macska először megjelent, csontsovány és megviselt volt. Nem lehetett megsimogatni, és a Levente által kézből kínált falatokat sem fogadta el. Ekkor találta ki a boltos ezt a különleges trükköt.
A virsliket először a bejárathoz, egészen a küszöb mellé helyezte ki, hogy Guszti így nevezte el a boltos a kis tolvajt maga lopja el azokat, megdolgozzon az élelemért.
Be is vált a terv. Idővel Guszti egyre tovább és tovább merészkedett, mígnem már a kolbászospult aljáig is feljutott, ahol végül Levente külön etetőhelyet rendezett be számára.
Ma már Guszti akár be is sétálhatna, kiszolgálhatná magát, de az egész a lopás izgalmáról szól. Az ellopott falat valahogy mindig finomabb.
Levente idővel ivóvizet, teli tálat szuper macskaeledellel, s még egy műanyag almosdobozt is kirakott a bolt mellé. A közelben egy kis kutyaházat is felállított, puha pléddel kibélelve.
Guszti továbbra sem hagyja magát megfogni, de szereti beszélgetni Leventével. Ha Levente utána megy a virslivel, szólongatja, Guszti időnként evés közben rátekint, és mintha válaszolgatna is.
Egy gondolat azonban mostanság egyre gyakrabban foglalkoztatja Leventét. Ugyanis észrevette, hogy Guszti jócskán meghízott, gyönyörűen rendbejött, de még mindig naponta kétszer meglopja, és azzal azonnal eltűnik a bolt sarka mögött.
Levente próbálta kideríteni, hova viszi a zsákmányt, de soha nem sikerült utolérnie a macskát.
Ezért vett egy kis kamerát, amely mindent közvetít a bolt hátsó irodájában lévő számítógépére. Így egyszer sikerült lelepleznie Guszti titkát.
A közeli ház pincéjének ablakából előugrott egy apró vörös kiscica, aki alig bírta kivárni, hogy Guszti letegye a virslit már rá is vetette magát az ennivalóra.
– Holnap aztán! Holnap hozzátok be őket a házba! sírta Levente felesége, Éva este, letörölve a könnyeit.
Ám ez korántsem volt egyszerű feladat. Gustit már akár meg is lehetett simogatni, néha bent aludt a boltban, de a kiscicát lehetetlenség lett volna elkapni.
Múltak a napok. A kamerán Levente azt látta, hogy a vörös kölyök hol Gusti ivóvizéből kortyol, hol a kutyaházban szunyókál, de ha közel mentek volna hozzá, azonnal eltűnt, mint az égő szikra.
Minden azonban azon a napon változott meg, mikor Leventét különös hangok irányába fordítják a boltban. Vevő nincs.
A hang a bejárat felől jön, s a küszöbön ott ül a kis vörös cica, torka szakadtából nyávog.
– Mi történt, kicsikém? kérdi Levente meglepetten.
A cica a férfihoz szalad, megszimatolja, aztán már rohan is ki a sarkon túlra. Levente habozás nélkül utánamegy. A ház mögött ott találja Gustit, aki fájdalmasan nyöszörög. Egy kutya súlyosan megharapta a hátsó jobb lábát. Menekülni még sikerült, de a sérülés mély.
A kis vörös bökdösi Gustit, ismét élesen nyávog.
– Jézusom! szól Levente meghökkenve. Lekapja a kabátját, belebugyolálja Gustit, a cicakölyköt pedig zsebre teszi.
Zárja a boltot, gyorsan beszáll az autóba, és irány az állatorvos.
Öt órát töltenek a rendelőben, amíg az állatorvos ellátja Gusti lábsebét, összevarrja. Ez alatt Levente jól összebarátkozik a vörös kölyökkel, akit Piroskának keresztel el egy igazi magyar cicalánynak. Piroska bohókás, játékos és nagyon barátságos.
Aznap este hazaviszi a még kábult Gustit és Piroskát. Éva boldog, és mint minden boldog magyar asszony, végighívja a barátnőket elmesél, tanácsokat kér, megbeszél mindent.
Amikor végre leteszi a telefont, Levente, Guszti és Piroska együtt alszanak a franciaágyon.
– Derék! mondja Éva mosolyogva. És nekem hol maradt hely?
Piroska azonban szívesen odébb húzódik, aztán egészen Évához bújik, tappancsaival lágyan dögönyözni kezdi.
Így találnak együtt otthonra.
Ma már két hatalmas, gyönyörű, lusta cica lakja a lakást; alig emlékeztetnek a kóbor macskáknak, akik egykor a boltból loptak.
Guszti néha, nosztalgiából, megnyalja Piroskát, aki ezt cseppet sem bánja.
A bolt túloldalán, a cipőüzlet mellett, egy kis szürke macskalány kucorog. Az ottani eladólány rendszeresen vált át Leventéhez, hogy ételt vegyen neki.
Lehet, őt is hazaviszi valaki valamikor?
Talán egy napon mindenki talál otthont… és a macskák lesznek a legnagyobb kincs, amelyet csak sorban állással és külön vizsgával lehet majd örökbe fogadni?
Mit gondoltok, megtörténhet?
