Az a gólya, aki egyszer jófejségből elvállalta, hogy hazadob, valami elképesztően kancsal volt elejtett, még a gyámhivatal előtt. Akár egy félig megpörkölt kakas.
Ott kezdett minden félremenni.
Negyvenet betöltve azért csak kikászálódtam abból a gödörből, ahova az a madártaszító csoda hajított.
Ház felhúzva, feleség Lencsi beszervezve, autó használt Suzuki becserkészve. Most már tényleg csak el kellene valamit ültetni meg valakit felnevelni.
Egyet talán felnövelünk együtt Lencsivel. Másodikra gondolni is luxus volt.
Azon a borús, esős reggelen épp e témán gondolkodtam, amíg kávét főztem. A családi alsógatyát a huzat ingatta a fürdő ajtaján. Mellesleg, az alsógatyához jóval hamarabb hozzájutottam, mint az egész családhoz szép poén az élettől.
Valami kopogott az erkélyajtón. Már megint a kölykök próbálják a galambokat dupla nullás kaviccsal idomítani? Egy rendes magyar gólya kéne rájuk, ezekre a kölök-lumpokra!
Megint kopogtak. Harmadszor. Konkrétan a harmadikon!
Félrehúztam a függönyt.
Az ott toporgott: a meséimből előmászott, kancsal gólya.
Húzz el innét, némber ordítottam, mert meglepett. A szalámis zsömlém erre egy szál repüléssel orra bukott.
Petike, bocsáss meg dugta be a csőrét a résnyire nyitott ajtón a madár , hibáztam, vállalom, tényleg hibáztam. Marhára tudod csípni lehetőleg a jobb szárnyből, az nagyobb.
Eredj már, próbáltam kilökni vissza, két marokkal rámarkoltam a nyakára.
Petikém, ne marhulj már fuldokolt a gólya , hallgass már meg!
Már beszélni is tanulsz? méltatlankodtam, mindjárt masnit kötök a nyakadra, te szotyolagyári.
Én bocsánatért jöttem.
Hát barátom, elkéstél vele, hosszúorrú.
Abban a pillanatban csöngettek. Megjött Lencsi.
Pucolj ki! szóltam a gólyának, miközben visszaraktam az erkélyre. Mire visszajövök, ne légy itt!
Félautomata üzemmódban fordultam, és rohantam az ajtóhoz.
Bocsáss meg, Petikém! nyihogott a gólya, épp hogy ki tudott hajolni a szellőzőn. Mondom, minden rendben lesz!
Lencsi úgy vágódott be, mintha locsolókannából rázták volna le. Haj a pofijára tapadt, de a szeme úgy ragyogott, mint a Fradi győzelemmel. Vajon ő is találkozott a madárral?
Szavam sem lehetett, ő már dobta is a vizes esernyőt a fotelbe, csimpaszkodott a nyakamba:
Négy! Nééégy! visított fülig érő mosollyal.
Mi az, hogy négy? néztem rá, mint aki a peronon hagyta a villamost.
Négyes ikrek lesznek! Négy kis lurkó!
Na, itt már szépen összeállt a kép: gólya, bocsánat, és a négy utánpótlás.
Mint a villám, rohantam vissza az erkélyre, de a kancsal gólya pont akkor szállt fel. Próbáltam a farkát elkapni, persze hiába.
Várjál, te fészekalj! kiabáltam utána. Várj, hosszúorrú!
Megjavítottam! kiáltotta vissza a magasból.
Megfordultam: hát mögöttem ott állt Lencsi, boldogságtól patakzó könnyeivel.
Az ismerős, aki felajánlotta, hogy hazavisz a szüleimhez, borzasztóan bandzsa volt – végül a gyermekotthonnál tett ki, mint egy kopasztott tyúkot.
