Detti ma ér haza néhány nappal korábban, egy rakás hazai finomsággal, amiket anyáék pakoltak a csomagba. Szeretne Regőnek meglepetést okozni, de amikor csönget, férje ahelyett, hogy örömmel fogadná, inkább boltba küldi. Az események pedig egészen máshogy alakulnak, mint gondolta.
A nehéz szatyor már annyira húzza a vállát, hogy Detti önkéntelenül felszisszen. Az utóbbi hetekben a dereka szinte állandóan fáj, most sem jobb főleg így hat hónapos terhesen. Óvatosan leteszi a nagy vászonszatyrokat a repedezett járdaszegélyre a lépcsőház előtt.
Mély levegőt vesz. A pocakban megmozdul a baba mostanában már mindent érez, és hatodik hónapban ez nem is csoda. Főleg, hogy három nappal korábban ér haza, mint azt Regővel megdumálták. Nagyon hiányzott neki a férje, az utolsó kilométereken a buszból minden kandelábert számolt.
Vajon most mit csinálhat Regő? Talán nem is sejti, hogy mindjárt a ház előtt áll már csak tíz perc séta lenne felfelé. A csomagok, tele saját lekvárokkal, házi töpörtyűvel, meg kétkilónyi almával, annyira nehezek, hogy minden lépés után pihennie kell.
Mikor elvonszolja magát még ötven métert, érzi, hogy nem bírja tovább. A háta is majd leszakad.
Előveszi a telefonját, és tárcsázza a férjét.
Szia, Regőkém! suttogja, mikor végre felveszi.
Detti? Hát mi történt, minden rendben? hadarja kissé ijedten Regő.
Semmi, minden a legnagyobb rendben. Hazajöttem! Itt állok már a ház előtt, a villamosmegállónál. Gyere le, segíts felhozni a cuccaimat, anyu megint telerakta mindennel
A vonal túlsó végén hosszú csend. Detti rápillant a kijelzőre még tart a hívás?
Most tényleg arról beszélsz, hogy lent állsz? Most, azonnal? Miért nem szóltál korábban? Csütörtökre vártunk!
Meg akartalak lepni. Nem örülsz? Nagyon elfáradtam. Gyere már le!
Várj, várj! Most ne gyere még. Illetve… ha már ott vagy, menj el légyszi az éjjel-nappaliba a sarkon, hozz egy kis húst. Rendelj marhát, jó minőségűt! Ma nem mentem dolgozni, gondoltam, főzök neked valami finomat, egy igazi ebédet, ahogy illik.
Miféle hús? Remélem jól hallom, Regő Én terhes vagyok, most jöttem vidékről, két óriási táskával, a hátam majd leszakad Hazaértem, és azt szeretném, ha inkább ennél valamit a krumpliból, ami otthon van! Gyere le, segíts felvinni!
Ez most fontos, Dettikém, hogy minden tökéletes legyen! Csak pár lépés a bolt. Hozz egy kis marhát, újkrumplit is, mert a régiek már puhák. Ha valaki lát, kérj segítséget, vagy vidd fel apránként… Kérlek! Én addig mindent előkészítek itthon.
Detti nézi a pirosló tenyerét, közben egyre melegebb düh önti el belülről.
Megőrültél? Komolyan boltoztatnál ilyen állapotban? Nem tudsz lejönni?
Most takarítok! Ha most elmegyek, minden kárba vész. Dettikém! Légy jó, csak hozd, amit kértem: kb. 800 gramm marhahús, egy kis zsák újkrumpli hálóban. Sietek!
Regő bontja a hívást, Detti csak bámul az elsötétült kijelzőre. Majdnem elsírja magát a hideg, üres utcán. Egy meleg fogadtatás és ágy helyett marhapult.
“Talán tényleg csinálni akar valami nagy meglepetést” villan át az agyán. Sóhajtozva elindul a bolt felé.
Gördíti a kosarat az éjszakai ABC sorai között. A vágólap súlya, no meg a krumpli, a földön húzza a karjait. Mire a pénztártól kijut, szinte nem érzi az ujjait.
Újabb hívás.
Megvan minden? frissen kérdezi Regő.
Meg, épp a ház előtt állok. Nyisd már ki!
Várj! Ne gyere fel, ülj le a padra, tíz perc és minden kész.
Viccelsz? Alig bírok állni, a lábam bedagadt, most üljek a padon?
A meglepetés nincs kész, ha feljössz, elrontod. Légy türelemmel, öt perc, Detti, ígérem!
Fáradtan huppan a padra. A csomagok nagyot koppannak a kövön. Legszívesebben az ablakukba dobná azt a fránya húsos szatyrot.
Eltelik tíz perc. Majd húsz. Detti egyre dühösebb. Vajon virágszirmok várják benn, vagy reggeli, vagy talán vonósnégyes? Bármi legyen, nem ér annyit, hogy ő így kint üljön.
Harmincöt perc után végre kijön Regő. Lóg rajta a póló, verejtékes a homloka, haja szanaszét.
Nahát, végre megjöttél! vigyorog, felkapkodja a táskákat. Miért ilyen dühös vagy? Nézd, milyen szép idő…
Miért izzadtál le ennyire, és mi ez a vegyszerszag?
Majd meglátod! paskolja a lift hívógombját.
A lakás tele van klórszaggal, illatosítóval. A szőnyeg felporszívózva, a polcok letakarítva, minden a helyén Detti szobrocskái is eldugott sarokban. Túl tiszta, szinte üres minden.
Na? Regő büszkén tárja ki a karját. Mit szólsz, szívem? Ez volt a meglepetés!
Detti megfordul.
Ennyi? Ennyi az egész?
Hogyhogy “ennyi”? Dettikém, nézd már körül! Három órája sikálok! A padlót is kimostam, a fürdőt, mindent! Szerettem volna, ha hazaérsz, és csak pihenned kell.
Detti torkában dobog a szív, alig tud beszélni.
És ezért boltoztattál, ebben az állapotban?
Igen, hát végre rend van, nem erre vágytál? Folyton mondod, hogy semmit sem segítek a ház körül…
Te normális vagy? Én gyereket várok! Nem a felmosott konyhapadlóra van szükségem, hanem hogy legyél velem! Hogy átölelj, és segíts!
Regő kezd elvörösödni, a törlőrongyot belehajítja a mosogatóba.
Mindegy, neked úgysem lehet megfelelni, ordít vissza. Egész reggel keltem, hogy örömet szerezzek, te meg csak panaszkodsz! Nézd meg, milyen patika van mindenhol! Még a nászunk napján sem volt ez így!
Nem kellett volna ekkora áron! zokogja Detti. Fázom, fáj a lábamon állni, a boltba cipelni mindent… Ez nekem nem meglepetés, hanem megaláztatás!
Megaláztatás mi?! Akkor bocsi, hogy férj akartam lenni! Más örülne, hogy a férje még főzni is próbál!
Detti az arcát a tenyerébe temeti.
Te ezt tényleg nem érted… Neked a tiszta lakás fontosabb volt, mint én!
Az a baj, hogy hamarabb jöttél! Ha jöttél volna, ahogy mondtad csütörtökön, minden kész lett volna! Most már hiába, mindenben csak a rosszat látod. Ez egyszerűen hálátlanság! Regő becsapja a hálóajtót.
A baba újra megmozdul. Detti leül az asztalhoz, bámulja a szatyor húst, amit Regő se tett be a hűtőbe. Rémesen érzi magát.
Tíz perc múlva félhangosan visszaszól a férje az ajtóból:
Megfőzzem akkor a húst, vagy úgysem eszel, csak hogy engem büntess?
Semmit ne főzz, Regő. Hagyj most magamra. Aludni szeretnék.
Ahogy gondolod! Majd becsapja az ajtót.
Detti bemegy a fürdőbe, tükörbe néz. Halovány, karikás szemű nő néz vissza. Eszébe jut, hogy a buszon azt remélte, Regő átöleli majd: De jó, hogy itthon vagy. Na persze… Ahogy mosakszik, újra kitör a veszekedés egy apróság miatt. Végül Detti fogja magát, ahogy van, és visszaindul anyuékhoz.
A válást mindenki le akarja beszélni: após, anyós, testvér, távoli rokonok. Regő hívogatja, ígérgeti, hogy megváltozik. De Detti már döntött: ilyen férfi nem kell neki, kimondja a válást. Minek olyan férj, aki fontosabbnak tartja egy makulátlan padlót, mint a közös gyermeke egészségét?
