Ma reggel egy 18 éves lány világra hozott egy kislányt. Ezután írt egy lemondó nyilatkozatot, hívott egy taxit, és kisétált a szülészetről, hátra sem nézve. Nem is sejthette, milyen meglepetés vár ott majd a picire.
Este, amikor a feleségemmel bementünk a kórházba, elöntöttek minket az izgalom hullámai. A negyedik gyermekünket vártuk, a szívünk tele volt örömmel és várakozással. Már így is nagy és zajos család voltunk.
A második és harmadik gyermekeink ikrek lettek, ami mindenkit meglepett, hiszen a családban korábban nem fordult elő hasonló. A következő várandósság alatt már viccelődtünk is: Mi van, ha megint ikreink lesznek?
A szülők is nagyon meglepődtek a híren, de az első napokban rengeteget segítettek. Már a második ultrahangon jelezték, hogy most nem kell ikrekre számítani.
S végül, megszületett a negyedik ninjánk: egy gyermek. Minden korábbi izgalom hamar feledésbe merült. Külön szobába költöztünk, amit még előre kifizettem a kórháznak, forintban.
Pár óra múlva elhozták hozzám a babát szoptatásra, amikor hirtelen bejött az osztályvezető egy komor arccal, és így szólt: Van egy kis gond…
Aznap reggel egy 18 éves lány lánygyermeket szült, de lemondott róla, és taxival távozott a kórházból.
A szülés után alig tudott járni, de mindent megtett, hogy ne kelljen ott maradnia egy perccel sem tovább. El kellett engednünk.
A kislány egészségesen, gyönyörűen született. Ekkor átfutott a gondolataimon: Mindig is vágytál ikrekre… Mi lenne, ha ezt a kicsit örökbe fogadnád?
Be lehetne írni, hogy te szülted mondta valaki, de rögtön éreztem: Nem akarom, hogy a gyermek otthonba kerüljön. Milyen élet várna rá? Összetört a szívem Bár tudtam, hogy ez így törvényellenes.
A hivatalos örökbefogadás elkezdődhet, de hónapokig is elhúzódhat, és nem garantált a siker. Közben a kislány átmeneti intézetbe kerülne.
Szomorú helyzet Őszintén szólva nagyon megdöbbentett mindez. Régóta ismertem a főnővért, Tóth Etelkát egy szívélyes és gondoskodó asszonyt, akivel a kórházon kívül is tartottuk a kapcsolatot.
Talán ezért is osztotta meg velem ezt a nehéz helyzetet.
A fiatal anyuka azonnal otthagyta a kórházat a szülés után;
A gyermek egészségesen született és szeretetre vár;
A hivatalos örökbefogadás időigényes, s a végeredmény bizonytalan;
Etelka főnővér együttérzésből és az élethelyzet megértéséből ajánlotta fel a segítséget.
A történet rávilágít arra, mennyire bonyolultak és törékenyek a sorsok egy új élet születése körül.
A végén csak azt tudom mondani: egy gyermek világra jötte mindig reményekkel és izgalommal teli esemény. Az élet azonban gyakran kiszámíthatatlan, s ilyenkor mindennél fontosabb a részvét és egymás támogatása. Ez a megható történet számomra is emlékeztet arra, mennyit jelent emberségesnek maradni akkor is, amikor az élet legnehezebb oldalát mutatja.
