Eltűnt a testvére Rezsőnek. Elutazott hát a férfi vidékre, eltemetni őt, végezni az utolsó dolgokat. Felesége, Tímea, otthon maradt, már nem engedte az egészsége, hogy ő is menjen. Tímea számolt vele, hogy Rezső aznap este hazaér. Előkészített mindent: a tányérokba burgonyapürét és fasírtot tett. Rezső csendesen lépett be a konyhába váratlanul halvány arccal, furcsa tekintettel.
Pont vacsorára jöttél haza mondta Tímea. A férfi szótlan volt, valahogy idegen pillantással fürkészte a feleségét. Mi baj? kérdezte megdöbbenve Tímea. Rezső csak ennyit mondott: Nem egyedül jöttem haza.
Nem egyedül? De kivel? nézett rá Tímea értetlenül.
***
Tímea Rózsáné úgy érezte, eljött az idő: végérvényesen beköszöntött az öregség. Lefeküdt, a plafont nézte, s emlékezett… főként az elmúlt három esztendőre.
Ott volt még Rezső is; épp hatvankettőt töltött. Akkor halt meg vidéken a testvére. Egyedül élt az a testvér, hát elment Rezső, elrendezni mindent. és amikor visszatért…
…előretolta maga mellett a vékonyka kislányt:
Tímea, ő a testvérem unokája. A neve: Flóra.
Tímea szigorúan, kissé komoran végigmérte Flórát, majd férjére tekintett, de végül mégis megszólalt:
Gyere csak be, Flóra! Terítek mindjárt.
Tímea már előre elkészítette a vacsorát a férj érkezésére. Burgonyapüré és fasírt került a tányérokba.
Ülj csak le, Flóra! Egyél! mondta a lehető leggyengédebben.
A kislány enni kezdett, Tímea pedig biccentett Rezső felé, hogy menjenek a hálószobába.
Rezső, ez most meg mi? kérdezte halkan, amint becsukta mögöttük az ajtót.
Tímea, maradhatna nálunk. Nincs senkije a lánynak.
És a sógornőd?
Ő még elbúcsúzni sem jött el az anyjához… A testvérem hároméves korától maga nevelte. Most már nincs senkije a gyereknek.
Rezső, nyugdíjasok vagyunk. Az egészségünk is megroggyant nézett vissza az ajtóra. Hány éves a kislány?
Tizenkettő.
Hát, ennek nagyjából húszéves koráig fel kell nevelni.
Lesz rá támogatás, eladjuk fél év múlva a testvérem házát, megbeszéltem már. Igaz, kicsi és öreg az a ház… de nekünk is van némi tartalékunk. Jutka és Laci segítenek, ha nagyon kell, végül is a gyerekeink.
Nekik maguknak is épp elég bajuk van. Mindhárom gyerekük iskolás, pár év múlva férjhez mennek, megnősülnek. A mi unokáink, még ha messze laknak is. Velük akartunk segíteni.
Igen, de Flóra is a rokonom lánya.
De nem vér szerinti legyintett Tímea. Na gyerünk, ebéd kihűl!
A kislány riadtan nézett rájuk a konyhából; nyilván sejtette, miről van szó. Felállt:
Mama, Tímea, ne tessék elzavarni! Senkim sincs magukon kívül, nagypapával együtt. Segíteni fogok!
Jól van, maradj!
Eltelt egy év. Tímea elvesztette Rezsőt. Megérkeztek a gyerekek, elköszöntek, majd leültek az asztalhoz az anyjukkal. Flóra pedig átment a szomszédokhoz, tudta, fontos felnőtt-beszélgetés zajlik.
Anyu, minek neked ez a kislány? kérdezte Jutka.
Rezső unokája ez, folytak a nő szeméből a könnyek és nincs már hová mennie.
Add be otthonba mondta Jutka. Te már nem vagy fiatal. Minek ez az egész?
Teljesen egyedül maradtam, ti is egyre ritkábban jöttök. Nincs erőm már. Jó, hogy Flóra itt van velem sírt ismét Tímea.
Igaz, Jutka szólt közbe Laci, kezét nővére vállára téve. Nehéz lesz anyának egyedül. Legyen csak vele a lány.
Maradtak egy napot, aztán távoztak mindkettőjüknek három-három gyereke van, elég gondjuk akad.
Így maradt Tímea “nem vér szerinti” unokájával. Flóra rendes lány volt, tizenhárom múlt, de mindenben segítette Tímeát.
Az idős asszonynak egyre romlott az állapota. Megint megjelent náluk Jutka és Laci.
Alig bírok mozogni, de Flóra segít kezdte Tímea másnap. Rá akarom hagyni a lakást.
Megőrültél?! fakadt ki Jutka. Hat unokád van, Olinak tizennégy, Jakabnak tizenöt. Nem sok, és családot alapítanak.
Egyikük sem akar velem foglalkozni.
Nyár van, most ráérnek, felhívom őket, idejönnek, veled maradnak egész nyáron döntött Jutka.
Három nap múlva valóban jöttek az unokák, a szülők pedig hazautaztak. Flóra ismét a szomszédokhoz húzódott, jó, hogy kedves emberek.
A két unoka, Jakab és Oli, eleinte örültek, hogy itt lehetnek, szüleik elmentek. De már az első este későn értek vissza: a nagymama feküdt, s étel sem volt. Megkérte az unokákat, segítsék fel a mosdóba. Arcukon undor nem ilyesmire szerződtek, de végül megtették.
Éjjel többször kért inni, csak harmadszorra kelt fel Jakab, hogy adj neki vizet. Amikor WC-re kellett menni, vitatkoztak, ki segítsen.
Reggel enni kellett főzni, megetetni a mamát. Szerencsére kiment a konyhába és leült.
Két nap után a két unoka hangulata egyre rosszabb lett. Amikor Tímea fürödni kért segítséget, végleg betelt náluk a pohár. Felhívták az anyjukat, másnap visszautaztak.
Tímea ismét “nem vér szerinti” unokájával maradt. Már magától alig bírt felkelni az ágyból.
Így múlt el még egy év.
Most minden a tizenöt éves Flórán múlt. Már a kilencedik osztályba járt, jól tanult, gondoskodott Tímeáról, rendben tartotta a lakást. Tímea gondolatai egyre terhesebbek lettek:
Hihetetlen, hiszen nem is vér szerinti, mégis velem maradt, gondoz… Igaz, nincs is hová mennie. De pár év, három, talán öt… Rá kell hagynom a lakást. A gyerekek, remélem, megértik majd.
Nagy nehezen feltápászkodott. Elővette mobilját, amit még Rezső ajándékozott neki a hatvanadikra, csinos érintőképernyős modern csoda. Kikereste a közjegyző számát.
Másnap a közjegyző jött, mindent hivatalosan elintézett.
Tímea Rózsáné rögtön telefonált a döntésről Jutkának és Lacinak. Már másnap jöttek is. A lakás háromszobás, jó helyen, a Szent István park közelében.
Anyu, biztos jól tetted ezt? kérdezte Jutka. Menj el hozzánk, élsz egy hónapot nálam, egy hónapot Lacinál, a lakást pedig eladjuk.
És Flóra?
Mi lesz vele? Beírjuk gyermekotthonba! Neked saját unokáid vannak, ők gondoskodnak rólad!
Látom már, mennyire. Flórával mégiscsak nyugodtabb vagyok. Nem akarok vándorolni köztetek havonta.
Igazad lehet szólt Laci. Ha jó neki Flórával, maradjon úgy. Ha rá akarja hagyni a lakást, legyen.
Pár napig maradtak, aztán elmentek. Flóra máris visszajött a szomszédtól.
Mama, miért jöttek a többiek?
Csak meglátogattak mosolygott Tímea. Gyere, mondok valamit.
Mama, te mindig olyan rejtélyes vagy!
Add ide, kérlek, azt a dossziét! Ott a komódon.
A lány átnyújtotta, leült mellé.
Átruháztam rá a lakást. Itt vannak a papírok.
Mama, miért? Nem is vagyok a vér szerinti unokád.
Kicsikém, te vagy a legközelebb hozzám! Csak ne hagyj itt engem egyedül!
Ugyan miről beszélsz, mama? Nekem sincs senkim rajtad kívül…
