Ma reggel egy 18 éves lány világra hozott egy kislányt. Miután mindent elintézett, taxit hívott, és anélkül hagyta el a szülészetet, hogy egyszer is visszanézett volna. De ő maga sem sejthette, milyen különös fordulat vár majd a babára ott…
Amikor este a férjemmel megérkeztünk a budapesti kórházba, a fájások már erősen jelentkeztek, de a szívemet mégis öröm töltötte el a negyedik gyermekünk érkezésének izgalmában. A családunk már így is szép nagy volt és élettel teli.
Külön ki kell emelnem, hogy a második és a harmadik gyerekünk ikrek, amire sosem számítottunk, ugyanis nálunk ilyen nem volt a családban. Aztán viccből az lett a mondásunk minden újabb terhesség alatt, hogy Mi van, ha megint ikrek lesznek?
A szüleink nagyon meglepődtek a hír hallatán, és nagy segítséget jelentettek az első napokban. A második ultrahang után az orvosok megnyugtattak minket, hogy most nem lesz ikerterhesség.
Végül tényleg csak egy negyedik kis harcos érkezett hozzánk. Az izgalmak hamar elültek, megszálltunk a külön szobában, amit még előre befizetett a férjem a kórházi kasszában szép summát hagyott ott, több tízezer forintot.
Pár órával később elhozták hozzám a babát szoptatásra. Hirtelen belépett az osztályvezető főorvos nyugtalan arccal, és ezt mondta: Lenn egy kis gondunk
Aznap reggel egy 18 éves lány szült egy kislányt, majd a gyermekről lemondó papírokat aláírva taxival elment a kórházból.
A szülés után alig tudott menni, de mindent megpróbált, csak nehogy még egy perccel tovább maradjon végül el kellett engednünk.
A kislány egészségesen és gyönyörűen született. Ekkor az jutott eszembe: Annyira vágytál az ikrekre Talán ezt a kislányt is örökbe fogadhatnád?
Azt írhatnánk, hogy te szülted mondta valaki. De én nem akartam, hogy a gyerek állami intézetbe kerüljön. Milyen jövő várna rá ott? Belefájdult a szívem csak a gondolatba is Persze tudtam, ez törvénytelen.
A hivatalos örökbefogadási eljárás elindítható, de legalább hónapokat vesz igénybe, ráadásul nem garantált a siker. Addig a baba állami intézetben lenne.
Nagyon szomorú ez az egész Őszintén mondom, megrázott a helyzet. Régről jól ismertem az osztály vezető főnővérét, Ildikót egy rendkívül emberséges és figyelmes asszony volt. Nem egyszer találkoztunk már a kórházon kívül is.
Talán ezért is fordult hozzám ezzel a nehéz, lelkiismereti kérdéssel.
A fiatal anya úgy döntött, hogy azonnal távozik a kórházból a szülés után;
A kislány egészséges, törődést igényel;
A hivatalos örökbefogadás elhúzódhat és a végeredménye bizonytalan;
A főnővér együttérzésből szeretett volna segíteni, de a lehetőségek korlátozottak.
Azt hiszem, ezek a történetek annyira jól megmutatják, milyen bonyolult és érzékeny egy új élet érkezése körüli sorsok szövedéke.
A végén csak azt írhatom: egy kisbaba születése mindig tele van várakozással, reménnyel és valahol félelemmel is. Olykor az élet útjai nagyon kiszámíthatatlanok, komoly megértést és türelmet követelve tőlünk egymással szemben. Ez a megható történet ismét rádöbbentett arra, hogy a legnehezebb pillanatokban is mennyit számít az emberség.
