Egyetlen fiam teljesen megdöbbentett minket, amikor bejelentette, hogy meg akar házasodni hiszen csak 22 éves. De a feleségemmel úgy döntöttünk, nem beszéljük le, mert mi is egészen fiatalon kötöttünk házasságot: én akkor töltöttem be a 22-t, a feleségem meg csak 19 volt. Hát, ilyen a sors! Ráadásul a menyasszony is szimpatikus volt nekünk: Virág, ahogy mondták, egy évfolyamra járt a fiammal az egyetemen. Amikor világossá vált számunkra, hogy ebből tényleg esküvő lesz, elkezdtük szervezni az ünnepséget. Úgy gondoltuk, ha már Gábor az egyetlen fiunk, illik rendes lagzit csinálni.
Ahogy illik, feleségemmel közösen útra keltünk, hogy meglátogassuk leendő menyünk, Virág családját hogy megismerjük őket közelebbről. Igazából alig tudtunk valamit a lányról, csak párszor láttuk Gáborral együtt. Annyit mesélt, hogy édesanyjával él egy faluban, Esztergom környékén, nem messze Budapesttől. Úgyhogy elhatároztuk: elmegyünk kérőbe. Természetesen, előre jeleztük a látogatást Virág édesanyjának, Juditnak.
A feleségem sütött egy nagy tortát, én szép csokor virágot vettem Juditnak, és elindultunk a március végi napsütésben a kis faluba. Már a ház udvarán látszott, mennyire tisztaságszerető emberek laknak itt, minden makulátlan volt.
A ház maga, bár régi, mégis tiszta, otthonos, rendezett. Judit leendő kománk már az ajtóban üdvözölt minket: első látásra kedves, csinos, közvetlen asszony benyomását keltette. Behívott a szépen megterített asztalhoz, és csakugyan, kiváló vacsorával várt bennünket, látszott, hogy gondosan felkészült a vendéglátásra. Kellemesen elbeszélgettünk, Judit igazán jó fej nő, de a végére az esküvő konkrét részleteiben nem sikerült megállapodnunk. Kiderült ugyanis, hogy Judit rögtön az elején szólt: nem tud anyagilag beszállni a lagziba. Szavaira Virág láthatóan zavarba jött, Gábor is csalódottan hallgatott. Gábornak egyébként semmi baja nem lett volna a szerény ünnepséggel, de tudta: Virág szívből vágyik egy igazi lagzira. A feleségemmel úgy döntöttünk, nem mondunk le az esküvőről. Megígértük a fiunknak, hogy saját pénzből mindent megoldunk, aztán majd az élet úgyis hozza, amit kell.
Azt tanácsoltuk Juditnak, hívjon el bátran minden számára fontos rokont, barátot. Elvégre a vendégek sem jönnek üres kézzel: amit majd hoznak borítékban, az szinte fedezi a saját vacsorájuk árát a vendéglőben. Eleinte Judit sokáig vacillált, elfogadja-e, hogy ne ő állja a költségeket, de végül sikerült rábeszélnünk: segítse a fiatalokat az úton. Az esküvő előtti héten, szerdán, este becsengettek hozzánk. Az ajtóban Judit állt! Igencsak meglepődtünk, meghívtuk egy teára. Sokat hezitált, látszott, hogy feszélyezett, végül előhúzott a táskájából egy fehér borítékot benne pénz volt. Mint kiderült, olyan kényelmetlenül érezte magát amiatt, hogy mi álljuk a lagzit, hogy felvett egy személyi kölcsönt a bankban, és így akarta fedezni a részét. Hosszan kérleltük: adja vissza a banknak, nincs szükség rá, hisz láttuk, szerényen élnek kettesben Virággal, nincsenek felesleges lehetőségeik. De Judit hajthatatlan volt, állította: eldöntötte, és pont.
Az esküvőn igazán szép napunk volt. A gyerekek boldogok voltak. Juditról ekkor derült ki igazán, milyen szép nő, ráadásul alig múlt 45, régóta elvált, egyedül nevelte a lányát. Az esküvőn mintha kivirult volna: új frizura, smink, gyönyörű ruha egészen más színben láttuk. És nem csak mi: öcsém, Márton, szintén felfigyelt rá. Márton 46, elvált, már tíz éve Lengyelországban dolgozik, ritkán látjuk, de most külön a lakodalomra hazajött. Egész este Juditot nézte, és az esküvő végén közölte: pár hétig marad még Magyarországon Sejtettem, miért. Vasárnap újra mentünk hát a faluba de most már Márton kérte meg Judit kezét! Végül minden jól alakult: Márton és Judit összeházasodtak, pár hónap múlva öcsém magával vitte Krakkóba az új feleségét.
Az élet néha különös fordulatokat tartogat. Judit most már nemcsak a komám, hanem hivatalosan is a rokonom és teljes szívből örülök neki. Igazán jó ember, megérdemel minden boldogságot.
A saját tapasztalataim alapján megtanultam: ha bízol az emberekben és adsz nekik lehetőséget, annyi jót kapsz vissza, amennyit álmodni se mertél volna. Nem az anyagiakon múlik a család vagy a boldogság, hanem az emberi szíveken és a szereteten.
