Férjem azt mondta: Ne vitázz. Nem is vitatkoztam egész egyszerűen abbahagytam az egyetértést. És ekkor kezdődött minden.
Miklós úgy lépett be a konyhába, mintha most írt volna alá békeszerződést két hadban álló galaxis között, pedig igazából csak egy vekni kenyeret és egy doboz tejet vett. Tartásában volt valami monumentális, már-már szoborszerű. Amióta egy hete kinevezték ideiglenes osztályvezető-helyettesnek, a férjem nem sétált többé inkább vonult.
Lilla mondta, miközben szemügyre vette a vacsorámat (sütőben sült fogas) egy igazi főfelügyelő szigorával.
Ma nagyon elfáradtam. Stratégiai döntéseket hoztam. Szóval egyezzünk meg: itthon legyen csend és feltétel nélküli elfogadás. Nem akarok vitákat. Csak azt szeretném, ha mindenben egyetértenél velem. Az agyamnak pihenni kell az ellenkezés után.
Lefagytam a villával a kezemben. Merész kijelentés volt. Sőt, volt benne valami frissesség. Figyelembe véve, hogy az ősszegény lakásomban élünk, és pénzügyi elemzői fizetésem mellett észre sem vesszük az inflációt, olyan volt, mintha egy hörcsög jogot követelt volna a macskától külön hálószobára.
Tehát, azt akarod, hogy visszhangod legyek? kérdeztem, ahogy éreztem magamban feléledni azt az oroszlánt, amiért a kollégák tisztelnek és az anyóssal is inkább tartózkodóak.
Azt akarom, hogy elismerd a tekintélyemet mondta pátosszal Miklós, miközben meglazította a vacsorához is felvett nyakkendőjét. A férfi az irány, a nő a környezet. Ne húzd keresztbe az én irányomat, Lilla!
Ránéztem. A szemében az a szent, zavartalan bizonyosság csillogott, mint azoknál, akik az M0-son szaladnak át szabálytalanul.
Rendben, drágám mosolyogtam, miközben levágtam egy darab halat Nem lesz vita. Csak egyetértés.
Ettől kezdve kezdődött a kedvenc játékom: Vigyázz, mit kívánsz, mert teljesül, pont úgy, ahogy akarod.
Az első felvonás szombaton történt. Miklós készült a céges csapatépítőre ő vezetői csúcsnak hívta, én pedig irodista grillpartinak.
A tükör előtt forgolódott vadonatúj nadrágjában, amit egyedül, a tudtom nélkül vett. A nadrág mustársárga volt, szerinte menő, de úgy állt rajta, mintha egy kengurura szabták volna, aki utódot vár. Csípőnél buggyos, vádlijánál feszülős, mint egy hentespultban a fóliás virsli.
Na? kérdezte kidüllesztett mellel. Menő? Igazi főnöki megjelenés?
Normális esetben finoman céloztam volna, hogy ebben a nadrágban inkább egy cirkuszi porondmesterre hasonlít, de nem vitázhatok.
Kétségtelenül, Miklós bólintottam, le se téve a könyvemet. Igazán merész. Azonnal látszik, ki az alfa. A szín és a szabás önmagáért beszél.
Miklós kivirult.
Látod! Régen már szóltál volna, hogy vedd le, ne égess Tanulsz, asszony!
Peckesen távozott. Este zavarodottan, vörösen tért vissza, és valahogy egy kolléga farmerjában. Kiderült, az Átvitel a siker kötélhúzásban versenyen a nadrág úgy szakadt szét a középen, mintha a remény vitorláját tépték volna el.
Miért nem mondtad, hogy kicsi rám a stratégiailag fontos részeken?! üvöltött, a szétszakadt ruhát a sarokba hajítva.
Édesem, te mondtad, hogy kiemeli a státuszodat. Nem vitatkoztam. Úgy látszik, a státuszod túl nagy volt ehhez az anyaghoz.
Az igazi dráma akkor jött, mikor megérkezett a nehéztüzérség: Rózsa néni, az irány anyukája átvizsgálni a lakást. Miklós úgy érezte, mostantól mindent lehet.
Ott ültünk az asztalnál. Rózsa néni, frizurával, ami a hozzám jár a puli stílust idézte, és ügyészi tekintettel pásztázta a nappalit.
Lillácska, ezek a függönyök nagyon komorak állapította meg, miközben a süteményemet majszolgatta. Porszívózni meg kellene, jó háziasszonynál a por fél leülni! Miklósnak otthonosság kell, de ez inkább iroda.
Miklós helyeselt:
Igen, Lilla, anyának igaza van. Túl sokat dolgozol, a lakás elhanyagolt. Gondold át a prioritásokat. Talán félnormára mennél? A pénz elég, most már vezető vagyok.
Ez annyira nevetséges volt, mert a vezetői bérkiegészítője csak a benzinjét és ebédjeit fedezte. De mivel esküt tettem, nem vitatkoztam.
Teljesen igazuk van, Rózsa néni válaszoltam szelíden. És te is igazad mondasz, Miklós. Túl sokat foglalkozom a karrieremmel. A függöny az a nő arca.
Látod! örült az anyósom. Okosodsz.
Ezért folytattam ki fogom rúgni a takarítónőt.
Meghűlt a levegő.
Milyen takarítónőt? kérdezte gyanakodva Miklós.
Azt, aki hetente kétszer jött takarítani, míg mi dolgoztunk. Te mondtad, hogy takarékoskodni kell, hogy vezetőhöz méltó házigazda legyél. És anya szerint a feleségnek kell a házat rendben tartania. Igazuk van. Kirúgom a házvezetőt. Mostantól hétvégente takarítok.
És hétköznap? kérdezett félve a férjem.
Hétköznap, drágám, élvezzük az entrópia természetes rendjét. Nem akarod, hogy kimerüljek munka után, ugye?
A következő két hét Miklósnak a háztartási realizmus poklává vált. Hazajöttem, mosolyogtam, leültem könyvet olvasni. A mosatlan halmozódott. A por, amit korábban a takarító néni száműzött, büszkén telepedett mindenre, mint a havas tél a Bükkben. Miklós ingei, melyek eddig patyolat simák voltak, most gyűrött kísértetként lógtak a szekrényben.
Lilla, nincs tiszta ingem! sírt fel egy keddi reggelen.
Tudom, szerelmem. De tegnap egész este katalógust böngésztem függönyt választani, ahogy anya tanácsolta. Már nem maradt erőm vasalni. De hát te vezető vagy, nyugodtan delegálhatod magadnak ezt a feladatot.
Miklós megragadta a vasalót, megégette az ujját, lyukat égetett az egyik ujjba, és káromkodva egy kötött pulóvert vett fel. Sosem láttam még embert, akit ennyire legyőzött volna a rendszer.
A tragikomédia végjátéka az volt, mikor Miklós üzleti vacsorát készült rendezni otthon. Maga Viktor bácsi, az igazi osztályvezető jött volna el az ő helyét melegítette átmenetileg a férjem , plusz pár fontosabb kolléga.
Lilla, ez az én nagy esélyem járkált idegesen a konyhában. Bizonyítanom kell, hogy stabil háttérrel rendelkezem, igazi családfő vagyok. Az asztalon legyen gazdagon megterített, de hagyományos. Ne legyen semmi ilyen szusi vagy carpaccio. A férfiak húst esznek. És főleg: ne szólj bele a férfiak dolgába. Csak szolgáld ki őket, mosolyogj, és hallgass. A te logisztikai véleményed senkit nem érdekel. Világos?
Világos feleltem engedelmesen. Gazdagon, hagyományosan, csendben.
Valami nőieset vegyél fel!
Ahogy kívánod, drágám.
Estére mindent előkészítettem. Magamra öltöttem a virágos köntöst, amit Rózsa néni adott nekem ajándékba, de eddig csak farsangon vettem volna fel. A hajamból egy valami fészek és bábeli torony közötti kócot kreáltam.
Az asztalra kitettem aszpikot (a hentesnél vettem, úgy remegett, mint Miklós a főnökei előtt), egy halom főtt krumplit és egy hatalmas, szaftos sült csülköt, amin látszott, hogy a disznó saját zsírtömegébe halt bele. Semmi extra, semmi szalvéta karikában. Hagyományosan, ahogy kérte.
A vendégek megjöttek. Viktor bácsi, egy szemüveges úriember értetlenül nézett rám a köntösömben, de nem szólt. Miklós annyira elvörösödött, hogy szinte egybeolvadt a bordó tapétával.
Parancsoljanak, kedves vendégek! trilláztam, mint egy falusi dajka.
A vacsora beindult. Miklós próbált társalgást vezetni, de a feszültség érezhető volt; mondott valamit folyamatoptimalizálásról munkaóra-átcsoportosítással, de láthatóan nem értette a szavait.
Miklós, bocsásson meg szólalt meg Viktor bácsi némi iróniával de ha úgy csoportosítunk, ahogy mondja, elveszítjük a kínai szerződést. Lilla, ön mit gondol erről? Úgy hallottam, ön a Budapest Finance vezető elemzője?
Ez volt az igazság pillanata. Miklós ledermedt, szeméből villámok csaptak: Ne szólj!
Tágas mosollyal, hűségesen férjemre néztem.
Jaj, Viktor bácsi, hát ugyan honnan tudnám? legyintettem, csilingelve a karkötőmmel. Nálunk a családban minden ésszel kapcsolatos dolog Miklós dolga, ő az irány! Én csak a háttér vagyok. Nekem krumplit kell főznöm és férjet hallgatni. Ő mondta, hogy egy nőnek megárt, ha belefolyik az ilyen gondokba azt mondja, tönkremegy a bőrünk.
Viktor bácsi félrenyelt egy falatot. A kollégák összenéztek.
Miklós elsápadt. Homlokán megjelent egy izzadságcsepp.
Nem, komolyan folytattam lendületből Miklós szerint az ő döntései milliós hasznot hoznak. Én a halványabb jelentéseimmel ehhez fel sem érhetek. Különben is, Miklós, meséld már el Viktor bácsinak azt a programcserés ötletedet hogy is mondtad, Felhő-alapú Excel?
Ez volt a végső döfés. Az excel-es újítás a teljes iroda nevetségének tárgya volt, otthon viszont Miklós zseniális forradalomként adta elő.
Miklós? Viktor bácsi letette a szemüveget, úgy nézett a férjemre, mint egy különös, de fölösleges rovarra. Ön ezt komolyan gondolta?
Én ez csak egy felvetés volt makogta Miklós. Arcán a pánik kiült, próbált magyarázkodni, de minden szóval csak mélyebbre ásta magát.
Hát hogy érted félre, drága? néztem rá meglepetten. Tegnap egész este magyaráztad, mennyire maradi a vezetőség, te pedig igazi vízionárius vagy. Nem vitatkoztam, csak bólogattam!
Miklós megrándult, könyökével felborította a mártást, a vörös lé lassan folyt szét a terítőn, egyenesen a nadrágja felé. Olyan volt, mint a Titanic kapitánya, aki maga fúrta bele a hajót a jéghegybe.
A vendégek húsz perc múlva távoztak, arra hivatkozva, hogy fontos dolguk akadt. Viktor bácsi kezet rázott velem:
Lilla, ha megunná a krumplifőzést, nálunk lenne nyitott hely stratégiai helyettesnek. Van érzéke a dolgok rendbetételéhez.
Miklós remegett, mikor becsuktam az ajtót mögöttük.
Te Te tönkretettél! Ez szándékos volt! Hülyét csináltál belőlem!
Én? csodálkoztam őszintén, levetve a nevetséges köntöst. Miklós, egész este pontosan azt tettem, amit kértél. Nem vitáztam. Hallgattam a véleményemről. Díszletet teremtettem. Ha a bábuk között valaki idiótának látszik, lehet, hogy nem a háttér a probléma.
Tátott szájjal próbált mondani valamit, de felemeltem a kezem.
És most, kedvesem, figyelj rám. És ne vitázz. Az én agyamnak is jár kicsit pihenni a butaságtól. A holmid összepakolva vár a folyosón. A te irányod mostantól anyád lakása felé mutat Újpesten. Ott a függönyök is megfelelnek majd, meg vitázni sem fog veled senki.
Nem mered Én vagyok a férj!
Az voltál, míg partner voltál. Amint úr akartál lenni, elfelejtetted, hogy a trón az én lakásomon áll.
Az ablakból néztem, ahogy bepakolja a bőröndjét a taxiba. Nem voltam szomorú. Megkönnyebbültem. A lakásban a szabadság illata terjengett, meg egy kis sült oldalasé, de az hamar kiszellőzik.
Egyet jegyezzetek meg, lányok: soha ne vitázzatok olyan férfival, aki azt hiszi, okosabb nálatok. Csak lépjetek félre, és adjatok neki teret, hadd rohanjon neki teljes lendülettel a valóságnak. A korona koppanása a földön édesebb zene, mint bármilyen szerelmes suttogás.
