Miért van ilyen nagy csend egész este? Talán elromlott a telefon? Vagy összekeverték a napokat? Nem hiszem, hogy csak úgy elfelejtettek volna, András. Kerek évforduló, negyvenedik születésnap, ez nem átlagos ünnep mondtam, miközben a borospoharat forgattam a kezemben, és a lehalkított mobilomat nézegettem, amely a hófehér abroszon pihent.
András, a férjem, bűnbánón bámult a töltött kacsa mellé, mintha a falat gondos rágása segítene, hogy ne kelljen válaszolnia. A nappaliban mécsesek égtek, halkan szólt mögöttünk egy kis jazz, karácsony közeledtével fenyő és narancsillat áradt szét. Két napot főztem, készültem, telis-tele volt az asztal csak abban reménykedtem, férjem rokonai estére benéznek, vagy legalább felhívnak.
Zsófi, tudod, hogy anya ilyen törte meg végül András a csendet, és letette a villát. Nyilván magas a vérnyomása, vagy kint van a telken és az ágyásokkal bajlódik… Ja, hát tél van, nincsen ágyás Elfelejtette. Tudod, idősebb már. Jutka meg hát tudod, mennyit dolgozik most. Év végi zárás.
Jutkának valahogy év végi zárás van egész évben, amikor rólam van szó jegyeztem meg keserűen. De amikor a gyerekekre kell vigyázni vagy pénzt kér kölcsön, mindig talál időt rám.
Kifelé indultam az ablakhoz. A sűrű hópelyhek táncoltak a sötét utcán. Negyven éves lettem. Egyfajta mérföldkő újraértékeltem, hol tartok az életemben. Ma azonban szomorú mérleg jött ki: tizenöt évig voltam a családmentő, ingyen szakács, sofőr és pszichológus, de a férjem családja egyszerűen kihúzott a naptárából.
Ne bánkódj, lépett oda András, és átkarolta a vállam. Az a lényeg, hogy mi együtt vagyunk. Nézd, micsoda ajándékot adtam neked.
Szép ajándék volt, egy wellness-hétvége, amit már régóta szerettem volna kipróbálni. Szeretett András, ez kétségtelen. De mindig a békességre törekedett, főleg anyósom, Rozália néni és a húga, Jutka mellett. A fejét inkább a homokba dugta, csak hogy ne kelljen szembenézni a konfliktusokkal.
Nem vagyok szomorú, András, mondtam, miközben a sötét ablakban a tükörképemet néztem. Csak levonom a következtetéseket.
Már rég dédelgettem ezeket a gondolatokat. Eszembe jutott, amikor tavaly Rozália néni 65. születésnapját szerveztem. Egy hét szabadságot vettem ki, éttermet kerestem, menüket egyeztettem, hatalmas tortát sütöttem saját kezűleg, hogy spóroljak nekik. Még egy filmet is készítettem régi fényképekből.
Mit kaptam viszonzásul? Egy szűkszavú köszönöm, lehetett volna több krém is a tortán és egy akciós tusfürdőt, amelyen még ott felejtették az olcsó árcímkét.
És Jutka? Számára természetes volt, hogy mindent megcsinálok. Zsófi, vidd el a gyerekeket oviból, nem érek oda. Zsófi, írd meg helyettem a beadandót, te úgyis okos vagy. Zsófi, kölcsönadod azt a ruhát a céges karácsonyra? Én adtam. Segítettem. Úgy gondoltam, így kell családot építeni. Hogy ami oda, az majd visszajön.
De a telefon nem csörgött meg aznap este, sem másnap. Még egy jelzés sem jött a megszokott virágos jókívánsággal, amit vasárnaponként a családi csoportba szoktak pötyögni.
Eltelt egy hét nyomott csendben. Vártam, meddig bírják, mikor jutok eszükbe. Hét nap után hívott Jutka.
Szia, születésnapos! harsant a hangja a telefonban, mintha mi sem történt volna. Figyelj, mi Bálinttal most hétvégén leugranánk Pécsre, kis kikapcsolódás. Megtennéd, hogy magadhoz veszed Frakkot? Tudod, úgyis ismeri nálad, nem fog unatkozni egy kutyapanzió egy vagyon, borzasztó!
Álltam a konyhában, éppen kelttésztát gyúrtam, kezemben a telefonnal.
Szia, Jutka feleltem lassan. Nem akarsz semmit mondani múlt hét miatt?
Mi volt múlt héten? értetlenkedett. Jaaa, a szülinapod! Bocs, teljesen kiment a fejemből. Nem haragszol, ugye? Szeretettel, boldogság, satöbbi. Na, akkor Frakkról beszéljünk péntek estére vinnénk!
Frakk, az irgalmatlan keverék, legutóbb lerágta az új cipőmet és szétkaparta a folyosót.
Nem, vágtam rá.
Mi az, hogy nem?
Nem vállalom el Frakkot.
Néma döbbenet a vonalban.
Hogyhogy? Jutka hangja magasabb lett. Már megvettük mindent, szállást foglaltunk! Te mindig vigyáztál rá!
Mindig, de most nem. Más dolgom lesz. A kutyapanzió naponta huszonnégy órában működik.
Csak nem megsértődtél a szülinap miatt? jegyezte meg flegmán. Ilyen gyerekes vagy Negyven éves fejjel duzzogsz, hihetetlen. Majd mesélem anyának, hogy mennyire hálás vagy.
Állj nyugodtan. bontottam a hívást.
Kicsit remegtem, de valami furcsa könnyebbséget éreztem. Először mondtam nemet és a világ nem dőlt össze. A tészta szépen megkelt a tálban, ahogy letakartam.
Este András bánatosan lépett be.
Anya hívott Jutka sír, oda minden a pécsi kiruccanás Nem lehetne, hogy mégis elvállaljuk a kutyát? Nekünk mi az?
Komolyan néztem rá.
András, elfelejtették a szülinapomat. Nem csak egy napot, egy kerek negyvenest. Be sem vallották, bocsánatot sem kértek. Csak akkor jelentkeznek, ha valamire kellük. Szerinted ez rendben van?
Hát, valójában nem de hát család
Igen, de az oda-vissza működik. Engem szolgának néznek. Többé nem leszek kiszolgálószemélyzet, András. Ma vége van ennek.
Nem szólt vissza de a kutyát nem vállaltuk. Jutka kénytelen volt panzióban hagyni Frakkot, s a következő két hétben kiátkoztak; mindenki megsértődött rám, hálátlan és hisztis lettem.
Eltelt néhány hét. Közeledett Rozália néni hetvenedik születésnapja most aztán nagy felhajtást terveztek családilag. Anyósom, aki imádta az ünneplést és a látszatot, minden rokont, szomszédot, egykori munkatársat meghívott a piliscsabai nyaralóba, amit András maga épített az elmúlt években.
Ilyenkor minden ugyanúgy történt: két héttel az esemény előtt Rozália néni felhívott egy hosszú listával, hogy melyik boltból mit kell venni, melyik ételt hány adagban, mennyi hús, mennyi krém, mennyi saláta. És én intéztem, cipeltem, főztem, pucoltam, tálaltam Rozália néni irányított, Jutka addig szépítkezett.
Most január közepére jött a hívás.
Zsófikám, szervusz! Ugye nem vagy beteg? Hallod, hamarosan itt a nagy nap kezdeni kell a szervezést. Felolvasom a bevásárlólistát Vörös kaviár, de a jófajta, hús legalább tíz kiló, saláták, csirkerudacskák, majonéz
Fogtam a telefont, kevertem a kávét, de nem írtam le semmit.
Rozália néni, szakítottam félbe óvatosan ki fogja ezeket főzni?
Hát ki? Hát te. Én irányítok csak, nekem nem bírják a lábaim. Jutka majd besegít, ha megjön a körmöstől.
Attól tartok, ez most nem megy, mondtam egészen higgadtan. Ezekre a napokra más dolgot terveztem. Majd érkezem, mint vendég, az ünnepség kezdetére.
Sűrű csönd támadt.
Micsoda? Van bármi fontosabb egy férj anyjának születésnapjánál? Ki főzi meg, ha nem te? Hát én? A betegen? Vagy Jutka, akinek sérül a keze?
Fel lehet kérni egy cateringt, vagy rendelni vendéglátóst. Ma már minden ilyen egyszerű és tiszta, nem kell mosogatni sem.
Étterem?! Láttad a menüárakat? A nyugdíjamból? És különben is, a házi az igazi! Hát elég volt ebből a lázadásból, Zsófi. El voltál tiltva a kutya miatt, de az ünnep szent! Péntek estére várlak a nyaralóban a beszerzett cuccokkal. Megkapod a listát Andrásnak majd WhatsAppon, ha már ilyen elfoglalt lettél!
És letette.
Aznap este András halottsápadtan jött haza.
Anya teljesen kiakadt. Átküldte a listát: húsz ezres tétel. Könyörög, hogy pénteken már menjünk főzni. Mi legyen?
Menj, ha akarsz. Vedd meg, amit leírt. De én pénteken nem megyek, nem is főzök. Mondtam anyádnak.
Nagyon kínos lesz… Ennyi ember, és nincs vacsora? Ki fog főzni? A végén mindketten bajban leszünk.
András, emlékezz a születésnapomra. Vajon üres volt az asztal? Nem dugig volt. De az a néhány szék, amire a családomat vártam, üresen maradt. Két napot töltöttem a konyhában és senki sem jött. Most viselkedem úgy, ahogy ti. Elmegyek, felköszöntöm, de nem leszek többé cseléd. Ha nagy lakomát akar, béreljen szakácsot vagy kérje Jutkát!
András órákig járkált, telefonálgatott. Végül megvette a listát. Főzni nem tudott. Jutka jelezte, hogy ő nem piszkítja össze a körmét.
Szombat, az ünnep reggele.
Kényelmesen felkeltem, vettem egy csodás fürdőt, arcmaszkot, felvettem a legszebb sötétkék ruhámat. Beállítottam a hajam. Jól éreztem magam.
András már hajnalban ment a nyaralóba kétségbeesetten. Ötször hívott: Kérlek gyere, cúnyán állunk! Anyu üvölt, a hús nincs bepácolva, a saláta sem áll!
Kettőre ott leszek, ahogy az invitációban írva válaszoltam és bontottam.
Rendeltem egy business taxi szolgáltatást. Bementem a virágoshoz nem egy plafonig érő rózsacsokrot, csak egy csinos kis krizantémbokrot vettem, és választottam egy ajándékot is.
Délután, amikor a taxi befordult a telek elé, már állt a fél falu autója az utcán. A házból nem hallatszott zene, csak kiabálás és serpenyők zörgése.
Beléptem. Tragikomikus látvány fogadott: Rozália néni otthonkában, hullámos hajcsavarókkal, vörösen tüsténkedett a tűzhelynél. Jutka, ünneplőben, de a kötény fölé rávetve, dühösen küzdött egy borsókonzervvel miközben a manikűrt sajnálta. András kint, szénpiszkosan éppen a grillt rontotta el.
A vendégek, nagynénik, nagybácsik éhesen szorongtak az üres asztal körül, csak üvegek és poharak voltak kirakva, ennivaló nem.
Végre megjelent! visította Rozália néni meglátva engem. Látjátok! Mint egy királyné! Mi izzadunk már hajnal óta, az emberek éhesek, te meg tündökölsz! Hol a lelkiismereted?
Boldog születésnapot kívánok, Rozália néni! mondtam vidáman, átadtam a kis virágcsokrot és az apró dobozkát.
Mi ez? szimatolta, de a nagy csokor nem hatotta meg. Menj a konyhába! Még meg kell főzni a krumplit, vágni a felvágottakat!
Én ma vendég vagyok feleltem határozottan, elég hangosan, hogy mindenki hallja. Megmondtam két hete, nem főzök. Önök azt mondták, megoldják.
Hogy merészeled csak ennyit szólt, majd sóhajtott. Előttük is Szégyent hozol ránk!
Jutka földhöz vágta a konzervet.
Zsófi, neked elment az eszed? Miattad törött le a körmöm! Gyerünk, fenn a tűzhelyhez! Nem bírjuk már nélküled!
Hát, ez épp a te anyukád szülinapja mondtam neki. Igaz, hogy te segítesz neki. Én csak a meny vagyok ti mondtátok mindig, ha valami örökségről volt szó. Most is így kezelek benneteket.
Bementem a nappaliba, nyugodtan leültem az üres székre.
Jó napot kívánok! szóltam a meghökkent rokonoknak. Csodás az idő, igaz? Kár, hogy még nincs előétel, de biztos vagyok benne, Rozália néni kitalál valamit.
Ebben a pillanatban lépett be András, koromfeketén.
Megégett a hús, jelentette be. Elterelte valaki a figyelmem, túlforrósodtak a parázsok.
Mély csend. Húsz éhes vendég nézi a házigazdákat. Rozália néni leült, a szívéhez kapott most talán először igazán.
Ez mind miatta van! mutatott rám. Szándékosan szabotál mindent, csak hogy nevetségessé tegyen a család előtt! Otthon kényeztetjük, ő meg…
Senkit nem szabotáltam keltem fel. Csak tükröt tartottam. Önök elfelejtették a születésnapomat, semmibe vettek. Számomra csak egy konyhai gép vagyok. Szerettem volna emlékeztetni, hogy én is ember vagyok, nekem is vannak ünnepeim. Nyissa ki az ajándékot, Rozália néni.
Reszkető kézzel bontotta ki a dobozkát. Falinaptár volt benne, cuki cicákkal.
Ez meg mi?
Egy naptár. Minden családtag születésnapját piros karikával jelöltem, a sajátomat is , válaszoltam. A jövőben talán nem felejtik el. Önök tusfürdőt adtak nekem ezer forintért, én naptárt adok ajándékba. Így fair.
Valaki kuncogott, a nagybátyám István felröhögött:
Igaza van, Rozi! Annyiszor dicsekszel, hogy milyen rendes menyed van, aki mindent elintéz. A negyvenedik születésnapján meg kiment a fejedből? Nem szép dolog.
Maradj csendben! förmedt rá Rozália néni.
Az ünnepi vacsora rég megbukott. A sietségben feldobálták a kolbászt, a halkonzervet a dobozával, és azt a bizonyos borsót. Meleg étel sehol. Csüggedt vendégek, üresen iszogatták a pálinkát.
Egy óra múlva hívtam a taxit.
Inkább most megyek mondtam Andrásnak. Nekem ez kínos. Egyáltalán nincs ünnepi hangulat.
Megöllek minket, Zsófi, súgta halkan. Anya ezt sosem felejti el.
Most legalább tudod, mennyi munka az, amit eddig ingyen csináltam, válaszoltam. Régen észre sem vettétek. Most, hogy nincs, talán értékelitek. Gyere haza, ha végeztél rendelek pizzát igazi, finom pizzát.
Eljöttem.
A férjem családjában hetekig tartott a vita, anyósom haragja nem csillapodott, Jutka engem hibáztatott mindenért.
Mégis történt valami. András valahogy más lett. Amikor látta Rozália nénit főnökösködni, de tehetetlenül, egyszer csak ráébredt arra, mi a különbség az otthonunk nyugalma és az anyja házának káosza között.
Egy hónappal később András hatalmas rózsacsokorral jött haza nem ünnepre, csak úgy, szerdán.
Neked hoztam, Zsófi. És szóltam anyunak, hogy májusban nem megyünk ki a telekre krumplit szedni, mert inkább gyógyfürdőbe megyünk kettesben. Már le is foglaltam.
Elmosolyodtam, beszippantottam a rózsák illatát.
És mi lesz a krumplival?
Veszünk a piacon mondta határozottan. És a rokonok szeretetét se fogjuk többé ingyen munkával megvenni. Igazad volt, Zsófi. A tisztelet legyen kölcsönös.
A harag sokáig tartott, de nőnapra már Jutkától is jött egy üdvözlet: Boldog nőnapot, Zsófi! Szép tavaszt kívánok! Egy tulipán emojival.
Nem lettünk legjobb barátnők, anyósom sem lett hirtelen kedvesebb, de egy dolog biztos: többé nem másznak a nyakamra. A bolt bezárt, és a kulcsot csak akkor kapják, ha kölcsönös a tisztelet, s tudják, mi az a dátum.
A cicanaptár pedig ahogy András mesélte Rozália néni konyhájának legfontosabb helyén lóg. És az én születésnapom piros filccel karikázva áll. A biztonság kedvéért.
