HOGYAN MUTATTA BE VADÁSZ BENCE A BARÁTNŐJÉT AZ ANYJÁNAK
Anya, ő a barátnőm, Eszter próbálta Bence elhadarni ezt a mondatot úgy, mintha csak mellékesen említené, de a hangjában érződött az izgalom. És mi szeretnénk ezt azt szóval tudod
Aha Hogy te mit szeretnél, azt már régóta sejtem vizsgálgatta élesen Bence anyukája a fiának újdonsült választottját. De vajon a leányzó is ezt akarja? Eszterke, jól ismered a fiamat?
Hát hogyne válaszolt minden zavar nélkül a leendő menyasszony. Mint a rossz garast.
Hogy mondod? Anyuka a döbbenettől hirtelen magázni kezdte. Ilyet mondanak egyáltalán lányok?
Ugyan már, ez nálunk bevett kifejezés, hogy “ismerem, mint a rossz garast”. De igazából ne is a Bencéről beszélgessünk most! Az volna a fontos, hogy mi ketten jobban megismerkedjünk. Ki tudja, lehet, hogy nem is illünk egymáshoz.
Ezt hogy érted? hökkent meg anya.
Úgy, hogy ki tudja, mi ketten majd együtt várjuk haza Bencét éjszaka, míg ő bulizik valamelyik romkocsmában. Aztán együtt hallgatjuk, ahogy horkol, mintha legalábbis magányos vaddisznó volna.
Hogy jövök én ide? Anya próbált visszakapaszkodni a beszélgetés sodrába. Ti külön szobában fogtok aludni remélem.
Igen ám, de maga majd az ajtó előtt fog aggódni mondta Eszter, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. Az összes anyuka ezt csinálja.
Hé, álljon meg a menet! szólt közbe Bence, értetlenül bámulva a két nő egymásra licitáló mondatára. Mi ez a sutyorgás rólam?
Hallgass csak! kiáltották egyszerre leendő nőrokonok.
Szóval, Irén néni, az érdekelne, nem szoktak-e maguk veszekedni otthon? Mert Bence erről rendszeresen hallgat.
Már hogyhogy veszekedni? Anyuka kerekre nyílt szemekkel nézett rá. Nőként veszekedni? Ugyan már!
Ó, dehogyisnem vihogott Eszter. Vannak nők, akik úgy elnáspángolják az urukat, hogy csak úgy porzik az inge.
Jaj, istenem Anya a fejét a tenyerébe temette. Micsoda szóhasználat Micsoda mesék
Ugyan már, ne vegye olyan komolyan nézett Eszter bizalmasan Bence anyjára. Néha csak úgy kikívánkozik az emberből, nem? Mondja, csak egyszer, egyetlenegyszer, nem fordult meg a fejében, hogy jól fejbe sózza az urát vagy a fiát?
Hát, ööö Anya majdnem rákontrázott, de még időben visszafogta magát. Nem, sohasem!
Tisztelem, hogy intelligens anyának akar látszani mosolygott Eszter , de ezt nehezen hiszem el. Hogy lehet valaki egy ilyen kaliberű fiú anyukája, és egyszer sem érezte úgy, hogy jól elintézné? Különben is, kiskorában verte-e Bencét a fenekére?
Hát azt bizony nem! Most teljesen őszinte volt anyuka.
Hééé szólt közben ismét Bence, de már csak annyit kapott:
Hallgass csak!
Kár, hogy kímélte Bencét, Irén néni mondta Eszter, miközben játékosan megsimogatta Bence fenekét. Ez a popsija úgyis folyton keresi a bajt. Kell neki néha egy kisebb atyai, vagy mondjuk anyai fejmosás! De amúgy kedvelem. Bencéből lehet még valamit faragni. Igazából, Irén néni, hoztam egy kis Eszterházit is jó teához, és legalább beszélgethetünk egy jót!
Amikor este apuka is hazaért a hivatalból, Irén néni fennhangon jelentette be a családi szenzációt, a fiú előtt:
Drágám! A mi Bencénk végre megnősül!
Úristen, hát ez nem lehet igaz! kiáltott fel a férj túláradó örömmel.
Álljunk meg! Még csak gondolkodom rajta helyesbített zavartan a fiú.
Most nincs apelláta, kisfiam mondta sötét árnyékkal a hangjában az anyuka. Ezúttal tényleg megházasodsz! Ha meggondolod magad, akkor én Eszterkét örökbe fogadom.
Anya, Eszter nem árva, kuncogott a fiú. Vannak neki rendes szülei!
Sebaj, vágta oda keményen az anyuka. Akkor meg téged visszaviszlek a kórházba, és ott hagylak, hogy rossz gyereket kaptam! Apád úgyis támogat.
Ha kell, esküszöm rá! bólintott az apuka, miközben ökölbe szorított kézzel mutatott BencénekA nappali hirtelen nevetéssel telt meg. Bence játszva kapta el Eszter kezét, mint aki már belenyugodott a sorsába.
Ha már mindenki ilyen biztos benne, legalább a tortát hadd válasszam ki mondta.
Csak akkor, ha Eszter választja ki a menyasszonyi ruhát szúrt közbe Irén néni, szúrós, de cinkos szemmel.
Nekem már az is elég lesz, ha diszkréten elhallgatod, hogyan horkolok súgta Bence Eszter fülébe.
Szó sem lehet róla mosolygott vissza Eszter, miközben kifordult a szorításból, és egy kanál Eszterházit nyújtott Bence felé. Erről a házról minden titok kiderül előbb-utóbb.
Bence szeme találkozott anyja szemével: ott volt benne minden szeretet, minden bosszankodás, és végül egy halvány szikra büszkeség.
Hát, család lettünk vagy legalábbis most már elkezdtük gyakorolni nevetett fel Eszter, és a teáscsészék koccanása összeolvadt az újrakezdések és a szokatlan boldogság csendjével.
Az ablak mögött eleredt az eső. Odabenn mindenki érezte: ezen a délutánon a családi történetükbe új fejezet íródott pont olyan hangos kacagással, mint amilyenben reménykedtek.
