A menyem megharagudott rám a lakás miatt, és elkezdte a fiamat is ellenem hangolni.
A fiam egy furfangos lányt talált magának, aki most úgy táncoltatja, ahogy csak kedve tartja. Az utóbbi időben azon mesterkedik, hogy teljesen elfordítsa tőlem. Azt mondja neki, hogy engem nem érdekel az ő boldogságuk, mert csak magamra gondolok. Mindezt csak azért, mert nem vagyok hajlandó lakást cserélni velük.
A férjem néhány éve meghalt, és a fiam az egyetlen gyermekem. Szeretettel, törődéssel neveltem fel, mindent megtettem, hogy jó nevelést és oktatást kapjon. Az esküvője előtt még otthon lakott nálam. Már az egyetemi évek alatt is dolgozott, és ahogy lediplomázott, rögtön el is helyezkedett egy jó munkahelyen.
A fiam mindig büszkeségem volt. Keményen dolgozik, és eredményes a szakmájában. Mi a férjemmel sosem éltünk nagy lábon, nem tudtunk külön lakást venni a gyermekünknek. Magunknak is csak negyvenévesen vettünk egy kétszobás panellakást Zuglóban előtte mindig albérletben éltünk. Így esélyünk sem volt arra, hogy a fiúnknak külön lakása legyen. De végső soron, mi is a saját erőnkből vettük ezt neki is menni fog.
Mikor Márton közölte velem, hogy udvarol egy lánynak, nagyon örültem. Mindent megtettem érte, hogy jó kapcsolatot ápoljak a menyemmel: soha nem szóltam rá, nem oktattam ki. Nem érdekelt, ki lesz a menyem csak az számított, hogy a fiam boldog legyen. Eleinte nagyon kedveltem Annabellát: szerénynek, udvariasnak tűnt. Csak az esküvő után mutatta meg az igazi arcát.
Az esküvő és a nászút után Anna közölte, hogy felmondott a munkahelyén, mert a főnöke mindig piszkálta, és valami jobbat keres majd. De persze itt nem állt meg: most már két éve otthon ül, egyáltalán nincs benne igyekezet, hogy elhelyezkedjen.
A fiam és Anna párjával a lány egy kis, külvárosi garzonjában élnek. Amíg Anna otthon ül, a fiam sem tud félretenni egy fillért sem új lakásra főleg, hogy Anna minden pénzük elmegy kozmetikusra, frizurára és új ruhákra.
El sem tudom képzelni, hogy lehet két évig nem találni munkát! Szerintem csak kitalálja, hogy megy állásinterjúkra, valójában esze ágában sincs dolgozni szeret inkább Márton nyakán élősködni, és kényelmesen elvan.
Egyszer megkérdeztem tőle, gondolnak-e már gyermekre.
Milyen gyerekről beszélünk, amikor ilyen kis lukban élünk? válaszolta Anna.
Lehet, hogy takarékoskodni kellene a lakáshitel önrészére mondtam neki.
Miből? Alig jövünk ki a hónapból! felelte Anna.
Nem akartam szóba hozni, de ha ő is dolgozna, már rég félre tudtak volna tenni valamennyit. Amennyiben tényleg spórolni kezdtek volna egy lakásra, természetesen segítettem volna nekik, hiszen már van is némi tartalékom. De most nem szeretnék segíteni, tudom, hogy Anna csak elverné újabb divatos dolgokra.
Mostanában viszont Anna elkezdett mégis gyereket emlegetni, panaszkodik, hogy telik az idő, gondolni kellene a családbővítésre de lehet-e ilyen körülmények között gyereket nevelni? Márton is egyre jobban kezd egyetérteni vele.
Anya, szerintünk miért nem akarod inkább lakást cserélni velünk? Nem kell semmit hivatalosan rendezni, csak helyet cserélünk, és kész. Neked is elég lenne a kis lakás, mi meg levennénk a válladról a hitelterhet.
Nagyon rosszul esett, amit a fiam mondott. Tudom, hogy ő magától sose találta volna ki ezt, kizárt. Megmondtam neki, hogy én ilyen korban már nem akarok elköltözni, az ember nem ültet át egy vén fát másik földbe.
Úgyis csak pár év van hátra a munkádból, aztán meg majd jöhetnek az unokák! mondta Anna egy mosollyal.
Természetesen visszautasítottam az ajánlatukat. Nem vagyok hajlandó engedni, nem költözöm sehova. Ez az otthonom!
Ezután még néhányszor próbált a fiam szóba hozni a dolgot, de ezzel csak még jobban megsértett. Soha nem akart a fiam más kárán boldogulni, most pedig a felesége rábeszéli.
Gyere, Márton, menjünk haza! Úgyis megmondtam neked, hogy anyádnak nem számítunk örülne, ha soha nem lennének unokái. Egy ujját se mozdítja, hogy segítsen! mondta Anna nekem, amikor utoljára jártak nálam.
Azóta a fiam teljesen elzárkózott tőlem: nem veszi fel a telefont, nem hív vissza, semmi. Nem értem, hogyan lehet ilyen nem buta gyerek, de amint a felesége a közelben van, mintha teljesen elveszítené a józan eszét.
