Gergely vitte haza menyasszonyát, Réká-t a faluba. Ott egy öreg ház maradt rá örökségként a nagyanyjától. Hamarosan a fiatalok belakták, megszokták a falusi életet, belevágtak a gazdálkodásba is Csakhogy egyik nap váratlanul Gergely nővére, Tímea, meglátogatta őket a városból, ráadásul magával hozta a három gyerekét is.
Én is éltem itt gyerekkoromban! jelentette ki Tímea a testvérének. Nagymamához jártam minden nyáron. Most pedig a Balatonra mennék pihenni! A gyerekeket talán itt hagyom nálatok a faluban.
De ki fog rájuk figyelni?! csodálkozott Gergely. Dolgozunk mindketten
Ekkor hirtelen hatalmas zaj hallatszott. Gergely kinézett az ablakon, s tátva maradt a szája attól, amit látott.
Gergely faluba vitte a menyasszonyát, abba a házba, amely a nagyanyjától rámaradt.
Válassz, Réka, itt maradunk, vagy menjünk fel Pestre szólt mosolyogva.
Sok választás nem volt. Gergelynek a városban semmije nem volt, Tímeánál, a nővérénél húzta meg magát egy szűk szobában, egy fedél alatt a legidősebb unokaöccsével.
Tímea sosem nézte jó szemmel a testvérét.
Havonta egyszer, amikor Gergely átadta a fizetését a lakhatásért, még éppen elviselte, de máskor minden apróság miatt veszekedtek.
Ráadásul rengeteg házimunka is jutott neki, Tímea osztotta ki parancsba.
Minden hétvégén szőnyeget rázni, takarítani, a három gyerekkel (egy-, három- és hatévesek) foglalkozni.
A nővére férje vagy máshol tanult, vagy a barátokkal töltötte az időt, sőt, néha a saját szüleihez ment pihenni.
Réka mindezt tudta.
Tudta, hogy a jó állás és fizetés ellenére Gergelynek alig van pénze. Mindent oda kell adni Tímeának.
Amióta pedig összejöttek, és Gergely ebből már kevesebbet adott, a nővére majdnem kitette.
Le kellett dolgoznia a felmondási idejét.
Tímea az összes idegszálát felőrölte, nemcsak Gergelyének, hanem még Rékáénak is.
Kényelmes volt neki a testvér: pénz, segítség a ház körül, gyerekvigyázás.
Egy hét zsörtölődés után, amikor Gergely közölte, többé nem adja oda a fizetését, egyszerűen kirakta a lakásból.
Gergely egy szatyorral állított be Rékához, az ő kis albérleti szobájába
A nagy falu kedvesen fogadta őket, noha rokon nemigen volt a környéken, viszont Gergely sokakat ismert, hiszen sok nyarat itt töltött a nagymamánál.
Gergely édesanyja is faluban lakott, csak más megyében, Réka szülei pedig még messzebb. Segítségre nemigen számíthattak.
Csendben összeházasodtak, és elkezdték közösen kialakítani az életüket. Réka elhelyezkedett az óvodában, Gergely a fűrésztelepen kapott munkát.
A szomszéd néni rájuk bízta a kecskéjét, mert már nem bírta gondozni.
Majdnem ingyen megszerezték, csak naponta fél liter tejet kellett visszavinni az idős asszonynak. Később lettek csirkéik és bárányaik is.
A fizetésük nem volt túl magas, de sokat segített a gazdaság, és Réka is varrt a falubelieknek. Megvoltak, ahogy kellett.
Három éves fiúk már volt, neve Zente. Réka visszament dolgozni a GYED után. A legnehezebb időszakot már maguk mögött tudhatták.
Aztán váratlanul felbukkant Tímea.
Azóta, hogy Gergely elköltözött, egyszer sem látogatta meg. Most a gyerekei már nagyobbak lettek. A férje ahogy szokta inkább a saját szüleinél pihent.
Tudod, én is voltam itt kicsi koromban mondta Tímea. A nagyinál.
Nem sokáig bírtad nélkülem felelte Gergely. Egy hét, aztán már sírtál, hogy anyáék vigyenek haza. Én bezzeg minden szünetben itt voltam.
Ugyan, unatkoztam mindig, most még inkább. Ezért is akarok inkább a Balatonra menni!
Hát, mindig is szeretted a vizet. A szülők mindig csak téged vittek.
Na jó, Gergő, én elugrom a Balcsira, a gyerekeket pedig itthagyom nektek!
Ki vigyáz majd rájuk? Dolgozunk mindketten. Nekem néha napokig reggeltől estig bent kell lennem.
Vidéken vagyunk, mit árthat nekik? Majd ügyelnek egymásra!
Maradj inkább itt, te magad vigyázz rájuk. Réka úgysem egyezik bele.
Ugyan, nem kell megkérdezni. Te vagy a bátyám, mondj neki valamit!
Az urad mit csinál? Vele sem jössz?
Nem. Marad otthon, ő most pihen.
Ti mindig egymást kerüljétek valamiért…
Míg a testvérek beszélgettek, Tímea gyerekei mindenhova befurakodtak.
Hirtelen kiabálás hallatszott kintről. Gergely kémlelte az ablakon át, és ledöbbent, amit látott.
A gyerekek kiengedték a malacot, az meg vadul kergette őket körbe-körbe a kertbe.
Nagy nehezen sikerült visszaterelni. A veteményes szinte romokban. A következő áldozatok a kecske és a gidák lettek. Fél fej káposzta ment tönkre.
Gergely dühöngött, Réka bosszankodott. A gyerekek persze újra kiszöktek az udvarra.
Gyerekek, falun vagyunk! Had játsszanak az állatokkal! legyintett Tímea.
Zente három éves, de ilyet soha sem csinál!
Ráér még.
Ő tudja, mihez nem szabad hozzányúlni mondta Gergely.
Ismét ordítozás. A gyerekek most a tyúkokat piszkálták, bámulták, hogy hányféleképpen néznek ki és milyen szép színes tojásokat tojnak.
A kakas nekik támadt, amikor ajtót nyitottak.
Miféle falu ez? Jószágra sem tudtok vigyázni!
A kakas nem hibás. Mondd meg a gyerekeidnek, hogy ne garázdálkodjanak!
Legyen a feleséged szabadságon, vigyázzon inkább rájuk! Ha valami bajuk lesz, amíg nem vagyok itthon!
Még a kutyához sem nyúltak hozzá. A szomszéd bikája is veszélyes, reggel-estébe hajtanak errefelé tehenek. Mi más? Kutyák fel-alá járnak. A másik szomszédban harapósabb a lúd, mint a mi kakasunk. Sötétedés után egyenesen életveszély idekint.
Komolyan ilyeneket mondasz nekem?
Csak szólok előre.
Ekkor hozta vissza a szomszéd a legnagyobb fiát. Az kisfiú ugyanis a garázs mögött gyújtogatott.
Mi lett volna, ha nagyobb a baj? Egy hónapja nem esett, minden száraz mondta a szomszéd. Ti kik vagytok egyáltalán?
Nem, Timi. Nem kellenek nekem ilyen gondok. Lásd be. Vidd szépen magaddal őket a Balatonra, legfeljebb a cápák is megijednek tőlük.
Na, ti mind furcsák vagytok ebben a faluban! És én segítettem is neked, nálam lakhattál!
Egy évig, más lehetőségem nem volt. De emlékszel, a fizetésem mind neked adtam, meg minden mást is.
Most megyünk! Ti is jöttök megint apához meg nagyihoz! mondta a gyerekeknek Tímea.
Nem akarunk! Mi veled akarunk menni!
Nem!
Reggel elutaztak. Gergely és Réka még sokáig emlegették ezt a pimasz testvéri látogatástA ház újra elcsendesedett, csak a kecske bégetett halkan az udvaron, mintha ő is hálás lenne a nyugalomért. Gergely és Réka végül leültek a verandára, Zente a lábuknál játszott egy fakockával, amit a nagymamától örökölt ház padlásán találtak meg. Egymásra néztek, és halkan elnevették magukat fáradtan, de megkönnyebbülten.
Ez a mi életünk, Gergő mondta Réka puhán. Bár néha felfordulás, mégis itt vagyunk igazán otthon.
Odabent, az ablakpárkányon régi cserépben egy apró muskátli virágzott, mintha csak most vette volna észre, hogy végre szeretik, hogy vigyáznak rá. Az udvarban minden helyreállíthatónak tűnt káposztát lehet még ültetni, a kakas helyreállította maga a rendet, a gyerekzsivaj emléke pedig csak annyi lett, mint nyárvégi zápor utáni friss illat: kicsit zavaros, de szükséges ahhoz, hogy tisztán újrakezdhessenek.
Tudod mondta Gergely csendesen , a városban sosem volt ennyi bajunk, de soha ennyi örömünk sem.
Réka bólintott. Odakint lassan lehanyatlott a nap, arany fénybe vonva a ház ereszét. A falu minden zajával együtt most úgy tűnt, végre nem vendégek itt, hanem valóban hazaértek.
És mikor este Zente elaludt, Réka az ablaknál nézte a csillagos eget, és arra gondolt: néha a káosz vezeti el az embert oda, ahol végül megtalálja a helyét ahova mindig is tartozott.
