A lélek nyomorúsága: Diószegi Zsófi története
Zsófi úgy nőtt fel, mint a poros útszéli gaz senkinek sem kellett, magára hagyott. Nem nevelték, nem kényeztették, nem sajnálták. Ruhája mások kezéből került hozzá, néha csak rongyok, amelyek alatt a sovány térd kilátszott. A cipője mindig lyukas volt, és sosem passzolt. Anyja “tálban” vágta a haját, hogy ne kelljen vele bajlódni, de az mindenféle irányba állt, mintha lázadna a közöny ellen.
Óvodába Zsófi nem járt a szüleinek nem volt ideje rá. Az egyetlen, ami érdekelte őket hol szereznek italra pénzt. Az apja kegyetlen részeges, anyja, Kati, állandóan füstbe burkolózva és másnapossággal küzdött. A kislány a lépcsőházban bújt el, amikor a szülei elkezdtek ordítani. A menekülés volt az egyetlen módja, hogy elkerülje a verést. Ha nem sietett elég gyorsan, később el kellett takarnia a zúzódásokat. A szomszédok csak sóhajtoztak: Kati, mondták, mindig könnyelmű volt, de amikor börtönviselővel kezdett összejárni teljesen elveszett. Zsófit sajnálták. Etették, hoztak neki ruhákat. De a jobb holmikat anyja azonnal elitta. Így maradt a kislány rongyokban.
Amikor eljött az iskola ideje, Zsófi minden ellenére az oktatásba kapaszkodott, mint menekülő a mentőövbe. Az olvasás lett a világa, a menedéke, ahol senki sem ütött, nem ordított, nem alázta meg. Mohón olvasott, a könyvtárban üldögélt, felelt az órán, és felemelte a kezét, remélve, hogy valaki meghallja a hangját halk, de határozottat.
De a gyerekek kegyetlenek. Főleg azokkal, akik mások. A szegényesen öltözött, furcsa kislány a nevetséges hajviselettel hamar megkapta a becenevét Nyomorék. Aztán csak rosszabb lett. Az osztálytársak szülei megtiltották a gyerekeiknek, hogy barátkozzanak vele: Alkoholista lánya veszélyes, mondták. A tanárok, bár látták benne a tehetséget, hallgattak. Könnyebb volt elfordulni, mint egy család és kapcsolatok nélküli kislányt megvédeni. Így nőtt fel Zsófi egyedül a világ ellen.
Megváltás lett számára a régi tölgy a tó melletti parkban. A lombja alatt menedéket talált. Ide hozta a könyveit, olvasott, álmodozott. Néha még itt is aludt, ha otthon túl borzasztó volt. Itt csak a kóbor kutyák és macskák hallgatták ők nem árulták el soha.
Az apja meghalt, amikor Zsófi tizennégy éves volt. A hóban fagyott meg egy ivászat után. A temetésen csak Kati és Zsófi volt. A kislány nem érzett bánatot. Csak szégyent és megkönnyebbülést. Anyja ezután teljesen elvesztette az eszét. A dührohamok felváltották az ájulásokat. Már rég nem dolgozott. Zsófi, hogy ne haljon éhen, elkezdett lépcsőházakat takarítani. Néhány forintért vásárolt használt orvosi könyveket orvos szeretett volna lenni. Ki akarta húzni anyját abból a mélyből, amibe süllyedt.
Az iskolában azonban a bántalmazások nem szűntek meg. Egyszer, amikor késett az órára, elejtette a pszichiátriáról szóló könyvet. Épp akkor jött arra Réka az osztály szépe és fő gonosztevője. Felvette a könyvet, elolvasta a címét, és hangosan mondta:
Ó, pszichiátria! Te nem csak nyomorék vagy, hanem elmebeteg is, pont mint az anyád!
Zsófi nem bírta tovább. Sírdogálva kirohant az osztályból, átfutott az udvaron, a tölgyéhez. Ott, a hóba esve, engedett a könnyeinek. Miért ilyen kegyetlenek? Mit ártottam nekik? suttogta, a fa törzséhez simulva.
Ekkor észrevett egy kutyát a tón. A jégen ment, majd hirtelen beszakadt alatta. Zsófi sikoltott, és nekirohant a mentésnek. A jégen kúszva ért oda, megragadta az állatot és maga is a vízbe zuhant. A hideg bevágódott a mellkasába, a lélegzete elakadt. Küzdött a kutyáért, saját magáért, mindazokért, akiket valaha is szeretett.
Amikor már nem volt ereje, és a jég sírkőnek tűnt kihúzták. Balázs volt az. Az új diák, nemrég költözött Debrecenből. Szép, okos, nyugodt. A lányok őrültek érte. Ő azonban Zsófi felé nyújtotta a kezét.
Gyere. Megfagysz. Anyám orvos, segíteni fog.
A kutyát is magával vitte. Mindkettőjüket befogadta. Másnap pedig Zsófival együtt ment be az osztályba. Réka rávetette magát:
Te komolyan?! Ő egy nyomorék!
Csak a lélek lehet nyomorék válaszolta nyugodtan. Azt nem takarod el ruhával és sminkkel. Minél jobban elrejted, annál jobban látszik.
Réka elsápadt, és kirohant. Csend lett az osztályban. Zsófi pedig először érezte, hogy többé nem egyedül van. Most már volt egy barátja. És egy Bodri nevű kutya, akit megmentett. De a legfontosabb esély. Esély egy új életre.
