Beleadtam mindent az álmába, aztán feleslegessé váltam az élet nagy ünnepén
Tudod, van az úgy, hogy várat építesz valakinek, akinek az első dolga lesz kipenderíteni az ajtón, amint elkészült a felújítás. Ez a történet Gergelyé kegyetlen emlékeztető arra, hogy a szerelem és az üzlet együttese veszélyes, ha csak egyik fél szeret, a másik viszont kihasznál.
1. Jelenet: A hosszú út vége
Budapest egyik menő negyedében, üvegportálok csillognak, friss festékillat terjeng. Gergely, harminc körüli férfi munkásruhában, körültekintően törli át az új butik üvegajtaját. Az arcán fáradt, mégis büszke mosoly. Nem csak egy melós. Ő az, aki az utolsó forintját is ebbe az álomba rakta.
Odalép hozzá Melinda elegáns, drága selyemruhában és az anyja, akinek a tekintetével be lehetne fagyasztani a Balatont is.
2. Jelenet: Egy boldogság illúziója
Gergely a szerelmére néz, a szeme ragyog:
Minden kész, szívem. Minden apró részlet olyan, amilyennek megálmodtad. Holnap végre megnyitunk!
3. Jelenet: Hideg zuhany
Melinda anyja egyet előrelép, végigméri Gergelyt, undorát nem is palástolva.
Mi? Ne nevettesd már! sziszegi. Te csak egy kivitelező vagy, a munkád véget ért. Elviheted a szerszámaidat, és tűnj el, mielőtt az igazi vendégek megérkeznek.
4. Jelenet: Hátba döfés
Gergely lefagy. Melindára néz, várva, hogy kiálljon érte az anyjával szemben.
Ezt most komolyan mondja? Melinda, én minden megtakarításomat ebbe tettem, értünk!
Melinda elfordítja a tekintetét, majd rideg, idegen arccal Gergelyre néz:
Légy realistább, Gergely. Nem illesz bele ebbe a márkába, ebbe a világba. Anyának igaza van, ideje továbblépned.
5. Jelenet: Visszafordíthatatlan pont
Gergely világa összedől, de a fájdalom helyére jeges nyugalom költözik. Lassan a zsebébe nyúl, elővesz egy apró, high-tech távirányítót.
Azt hiszitek, elfelejtettem, hogy ki építette be ide a teljes biztonsági rendszert, elektromosságot? súgja Gergely, miközben a piros gomb fölé helyezi a hüvelykujját.
Végjáték:
Melinda anyja fölnevet: Mit tudsz csinálni, kisfiam? Lekapcsolod a villanyt? Majd hívunk egy szerelőt, és egy óra múlva minden működik.
Gergely ránéz, szinte átlát rajta:
Téved. Nem csak simán felszereltem ezt a rendszert. Lajstromoztattam. Ez az üzlet egy intelligens épület, a programkód a cégem tulajdona. Mivel a tulajdonjogról nem írtunk alá semmit
Határozottan megnyomja a gombot.
Éles kattintás hallatszik. Masszív biztonsági redőnyök robajjal ereszkednek le, az ablakokat és ajtókat teljesen lezárják. Bent minden elsötétül. Az elektronikus zárak kattanva záródnak az épület egy acélbunker lesz.
Mit műveltél?!, kiabál Melinda, rángatja az ajtót. Egy óra múlva befektetői fogadás kezdődik! Azonnal nyisd ki!
Gergely nyugodtan elrakja a távirányítót, a szerszámosládát a kezébe veszi.
Ha nem illek a képetekbe, akkor az én technológiámat se használjátok. Holnap jogászott küldök, számlát is, a szellemi termékemért. Most pedig élvezzétek a sötétséget. A buli elmarad.
Elindul, rá se néz a kiabáló Melindára és édesanyjára. Az utcán már gyülekeznek az öltönyös vendégek tanácstalanul bámulják a zárt doboz épületet, ami öt perce még Melinda élete álma volt.
Tanulság: Soha ne becsüld le azt, aki a sikered alapját lerakta. Nélküle a te nagy műved is csak egy rakás drága szemét.
Na mesélj, te mit tettél volna Gergely helyében? Írjátok meg!
