Anyósom rendkívül meglepődött, amikor belépett a kertünkbe és azt látta, hogy sem zöldség, sem gyümölcs nincs sehol.
A férjem szüleinek régen volt egy telkük. Elhatározták, hogy átadják nekünk, mert már sem erejük, sem egészségük nem volt megművelni a kertet. A férjem nagymamája imádott kertészkedni termesztett uborkát, paradicsomot, almát is, ezeket szépen befőzte, és szívesen osztogatta a szomszédoknak. Most viszont minden rám hárult.
Most van kertünk: hétvégente szalonnát sütünk, pihenünk, kikapcsolódunk. Csupán egy bökkenő volt én egyáltalán nem akartam egész nyáron a földet túrni, ezért a férjemmel közösen eldöntöttük, hogy a zöldséges helyett virágoskertet csinálunk. Elég jól keresünk ahhoz, hogy a termékeket a piacon vagy a szupermarketben beszerezzük. A veteményest teljesen felszámoltuk, a helyére füvet telepítettünk. Így most van egy nagy, tágas udvarunk.
Anyósom nagyon megdöbbent, amikor felfedezte, hogy sem zöldség, sem gyümölcs nem terem már nálunk. Azonnal letámadott: szerinte borzalmas háziasszony vagyok, aki semmit sem tud rendesen csinálni, sőt, még tönkre is teszem, amihez csak hozzányúlok. Nemrég azonban meglátogatta egy férfi tőle érdeklődött a híres savanyúságai felől. Anyósom előszedett egy üveg szárított virágot, és azt mondta, hogy már csak ennyi maradt az ízletes savanyúságaiból. Hozzátette, hogy vigye nyugodtan ezt az üveget az otthonába, adja oda a feleségének meg az unokáinak, mert nekem bizony már túl nehéz a kertészkedés, egyék inkább ők azt, amit ő termesztett.
Teljesen ledöbbentett anyósom viselkedése, alig tudtam türtőztetni magam. Most pedig új ötlettel állt elő ismét saját kis telket szeretne, hogy ismét elültethesse a kedvenc zöldségeit. Fogalmam sincs, mit tegyek. Már mindent előre elterveztünk, de most úgy tűnik, hogy a gyerekmedence és a gondozott kert helyett hamarosan újra a veteményes uralja majd a teret…
