Már régóta tudta az egész falu, hogy Gábor hamarosan megérkezik. A lányok készülődtek rá, fodrászhoz mentek, frizurát csináltattak. De Jázmin, az árva lány, nem értette, neki minek ezek a leánytrükkök ő olyan, amilyen, nincs mit szépíteni. Gábor mégis pont belé szeretett bele első pillantásra.
Sokaknak bántotta a szemét, hogy épp Jázmin vitte el ezt a fiút. Mikor először jött a faluba, minden lány szeme rajta akadt. Nagydarab volt, magas, igazi férfias szépség, és ráadásul budapesti, nagyvilági, tanult, sokat járt külföldön egyetemen. Szülei gazdagok.
A nagyapja, Lajos bácsi, régen még a tanácselnök volt a faluban. A családban mindenki boldogult életében, csak az unokákat várta már, és azokkal dicsekedhetett mindenkinek.
Mikor Gábor érkezéséről lehetett hallani, már hetekkel előbb mindenki tudott róla. A lányok suttogtak, készülődtek, mindenki szeretett volna tetszeni neki. De Jázmin csak a maga egyszerű módján járt-kelt és épp ezért szeretett bele Gábor.
Hiába próbálták a falubeli lányok elnyerni a tetszését, mindhiába. Gábor vége lett a nyaralásának, magával vitte Jázmint, Pesten együtt akartak élni. Lajos bácsi meg csak ennyit mondott útravalóul: Nehéz volt az élete ennek a lánynak, bánj vele szépen, fiam! és Gábor ezt meg is fogadta.
Budapesten más világ várt rájuk, nagy a sürgés-forgás, minden más. Jázmin remélte, hogy Gábor továbbra is olyan figyelmes lesz, mint eddig. Eleinte minden közös volt, együtt készültek az esküvőre, törődés, gyengédség volt köztük.
Ám a mézeshetek után hirtelen minden megváltozott. Gábor mintha szégyellte volna fiatal feleségét. Az anyósa, Ildikó néni, fagyos szóval bánt vele, lekezelően, minden mondatában érezni lehetett, hogy kevésnek tartja Jázmint a szépfiú fiához.
A leves nem volt jó, az ingeket rosszul mosta, padlót se tudott rendesen felmosni mindig volt valami probléma vele. Jázmin meg próbált megfelelni az anyósnak, de mit tehetett egy közös lakásban? Munkát se sikerült találnia, Gábor pedig nem engedte:
Ugyan mennyit keresnél a te végzettségeddel? Maradj csak otthon mondta.
Így Jázmin otthon maradt. Mikor teherbe esett, Gábor szinte repült az örömtől. Végre úgy tűnt, minden rendbe jön. Az anyós is megenyhült, inkább a fiát korholta, hogy vigyázzon a feleségére. Aztán jött a tragédia. Jázmin elvesztette a gyermeket és minden rosszabb lett.
Se egészség, se ész nincs benned, csak szépen nézel ki, mit ér az? sóhajtozott Ildikó néni. Gábor pedig csak önelégülten mosolygott, mintha nem is róla lenne szó.
A második terhesség már nem okozott örömöt Gábornak eltűnt a törődés, csak türelmetlenség maradt, hogy a felesége alakja már nem olyan. Az anyós most már a fiára haragudott, hogy nem bánik jól a nővel, hisz a gyereknek szeretetben kellene megszületnie.
De milyen szeretet? Jázmin érezte, hogy Gábor teljesen elhidegült tőle. Külön szobában aludtak, Gábor reggelente elsietett dolgozni, este akkor ért haza, mikor Jázmin már aludt.
Éjszakákat sírt át Jázmin, és nem volt hová mennie. Szülei nincsenek, egyedül volt, de a gyerekének nem akart ilyen sorsot. Igyekezett összetartani a családot, nem mutatta a bánatát.
Mikor eljött a szülés ideje, senki nem kísérte. Gábor már egy hete nem járt haza. Jázmin maga hívta a mentőt. Megszült, de nem is hívott senkit, nem tudta, hova menjen vissza. Ám amikor kijött a kórházból, a ház előtt már várta egy autó lufikkal. Jázmin megörült, kiszaladt, de ott nem Gábor, csak Ildikó néni és Lajos bácsi voltak, virágcsokorral.
Köszönöm, drága unokám, ilyen gyönyörű kislányt kaptunk tőled örült Lajos bácsi. Az anyós ugyan tartózkodó volt, de a kicsit nem tudta levenni a szemét az unokáról. Selyemkeszkenővel törölgette a homlokát.
Otthon terített asztal várta őket, Ildikó néni még a Jázmin kedvenc túrós rétesét is megsütötte.
Nem gondoltam volna, hogy Gábor ilyen gazember lesz, tört ki belőle Ildikó néni. Félrelépett, a lányt egyedül hagyta a babával. De nem baj. Élünk mi nélküle is. Majd meglátjuk, meddig bírja nélkülünk. Támogatunk téged! Ki fogom jelenteni a lakásból, éljen úgy, ahogy tud. Ide már nem fér vissza, ki tudja, hány asszonyt hozna még.
Hogy nevezzük el? kérdezte Lajos bácsi. Legyen Réka, ahogy az édesanyádat is hívták?
Jázmin sírva fakadt. Régen nem sírt ekkorát. Az anyós gyengéden simogatta meg a fejét:
Ugyan, ne aggódj, leszel még te boldog. Nézd, mennyire illik hozzád az anyaság. Aki elhagyott, az nem érdemel meg.
Hazamegyek vidékre, ott jobb lesz nekünk mondta Jázmin.
Helyes bólintott Lajos bácsi. Majd együtt felneveljük az unokát.
***
Két évvel azután, hogy Jázmin visszaköltözött a faluba, megkérte a kezét Barnabás, rendes falusi fiú. Régen, még Gábor előtt, Jázmin rá se nézett volna. Most azonban mást keresett: szeretetet, biztonságot, hogy valaki megvédje őket.
Menj hozzá, hol találsz még egy ilyen rendes fiút? Ismered őt gyerekkorod óta. Na és ha Gábor visszajönne?
Nem jön az vissza vágott közbe Jázmin. Én se szeretem már.
Na, ez az! örült Lajos bácsi. Akkor készülünk az esküvőre.
***
Az esküvőre még Ildikó néni is eljött.
Hogy bánsz Jázminnal? förmedt rá Barnabásra Gyalog jött haza ma a munkából. Otthon nincs rend, Réka harisnyája sincs kivasalva!
És maga kicsoda? kérdezte hűvösen Barnabás.
Az anyósa!
Már csak volt, javította ki Barnabás.
Ne veszekedjetek már! nevetett Jázmin az anyós az mindig anyós marad!
Csak aggódom, hogy majd nem engedtek találkozni az unokámmal próbált magyarázkodni Ildikó néni.
Jöjjön, amikor csak akar bólintott Barnabás , de a családunkat mi magunk építjük tovább, mindenki mástól függetlenül.
Jázmin büszkén nézett Barnabásra: Ez aztán tényleg megvéd minket gondolta, és boldogan elmosolyodott.
