Mereven álsz az ajtóban; a drága öltönyöd nevetségesen idegen ebben a hűvös, dohos levegőben.
A szoba közepén a szüleid egymáshoz bújtak, testüket óvva a kopott takaró alá húzva mellettük egy kislány szuszog csendesen.
A bőröndöd kisiklik a kezedből és puffanva földre esik. A kislány megrezzen és jobban az apjához húzódik. Apád felnyög, szeme kinyílik, ahogy meglát az arcán iszonyatos döbbenet villan át.
Lőrinc suttogja rekedten. Anyád felül, köhög egyet, majd halk hangon mondja: Istenem te vagy az?
Lassan lépsz be, minden lépés súlya alatt megremeg az emlék.
Tizenöt év távol, és minden, amit értük tettél, most hirtelen jelentéktelennek tűnik.
Mi történt itt? kérdezed.
Anyád válaszol elsőként:
Nem akartuk, hogy így lásd
A kislány nem mozdul, apró teste feszülten figyeli minden mozdulatod, ujjai görcsösen kapaszkodnak apjába.
Ki ez a kislány? kérdezed.
A lányod suttogja apád.
A világ megremeg körülötted. Tizenöt év szakadék, és egyetlen mondat mindent kettészakít benned.
Ez nem lehet motyogod. A kislány még erősebben szorítja apja kezét.
Anya azt mondta, hogy apa messzire ment szólal meg vékony hangon. Ő Lőrinc.
Megpróbálsz összeszedetten állni, de bűntudat és fájdalom árnyéka ül a szobán.
És hol van az anyukája? kérdezed halkan.
Hajnalka így hívták. Tavaly halt meg anyád hangja megtörik.
Apád hozzáteszi: Hajnalka két éve jött vissza. Próbált megkeresni de addigra te már elmentél. Nem mondtuk el. Azt hittük már más életed van.
Leguggolsz a kislány mellé, a gyűrött öltönyöd most már semmit sem jelent.
Hogy hívnak? kérded gyengéden.
Csilla rebegi.
Nyeled a könnyeid: Szia, Csilla hangod megtörik. Nem szalad hozzád; a bizalmat nem lehet pillanatok alatt visszanyerni.
Apád halkan vallja be, elveszítették a házukat: rossz termés, emelkedő adók, egy szörnyű baleset. Anyád nehezen szól: a polgármesterrel kellett aláírniuk papírokat és a föld elúszott.
Rádöbbensz: fegyver helyett toll csavarta el mindenüket.
Nem akartuk terhelni téged suttog apád. Keserűen felszisszensz: gazdag lettél, míg ők nyomorogtak.
A düh felforr, de múltat jóvátenni nem lehet.
Először kikerülünk innen mondod határozottan. Hívod a szállodát, az orvost, autót rendelsz, ellenőrzöd, mit lehet visszaszerezni.
Csilla apjába kapaszkodik. Leguggolsz hozzájuk: Velünk jöttök. Meleg, biztonságos helyre.
Feltűnik Papp tanácsos, mosolyog, üzletelne megint. Most átlátsz rajta ő vette el a család földjét.
A rendszerrel harcolunk fordulsz az ügyvédhez. Nem csak ellene.
Bizonyítékokat gyűjtenek: hamis aláírások, baleseti jelentések, jogtalanul elkobzott vagyon. Lefényképezed az omladozó házat.
A félelem oldalt vált most a kisváros figyel. Újságírók, nyomozók jönnek. Pappot letartóztatják.
Helyreállítod a házat, Csilla méltóságát, életét. Először fél, tiltakozik, aztán lassan nyílik fel.
Egy este megkérdezi: Miért mentél el?
Féltem hogy kevés vagyok vallod be. Álmokat kergettem, és elfelejtettem visszanézni.
Most megígéred: nem tökéletes akarsz lenni, csak jelen lenni. Ide költözöm. Mindig tudni fogod, hol találsz.
Múlnak a hónapok. Az egészség visszatér, újra nevetés tölti be a házat. Csilla családot rajzol a lemenő nap előtt téged piros ingben, az előtérben.
Megfogod a kezét, halkan.
Itthon vagyok mondod.
Csilla rád mosolyog most igazán hisz benned.
