Mindenki ámította a testvérét, de aki igazán becsapva érezte magát, az Kincső volt
Éjjel megszólalt a telefon.
Lányom, tűz van, égünk hallatszott át anyja zokogása mögül a tűz ropogása, kiabálás és zaj. Az álom azonnal elszállt.
Az anyja háza Budapesttől tizenöt kilométerre található, nagy, de már rég nem új. A város fejlődik, a falu egyre inkább közelít a városhoz. Kincső gondolatban kezdte felsorolni, hányéves is lehet már a régi ház volt.
A házat még az apja dédapja kezdte építeni, a nagyapja húzott rá egy nyári emeletet, majd újabb felújítás következett, így az emelet már fűthetővé vált.
Idővel a ház hosszában is bővült, oldalra épült egy veranda. Kívülről masszívnak tűnt, de ez csupán látszat volt. Télen hidegben lehetett csak igazán szenvedni, nyáron pedig dohos volt a levegő.
A ház lassan, de biztosan pusztult, rothadt. Mindenki tudta. Le kéne bontani, de anyja makacsul ragaszkodott a felújításhoz. A ház asszonya ő, férje már meghalt, ő döntött mindenben.
Csak felújításra van pénz, új házra ennyi nem elég.
Anyu, miért van szükséged ekkora házra? Egy kisebbet most már bárhol építhetsz, két szinteset is, jó áron, próbálta meggyőzni Kincső. Maradna is hely a virágaidnak!
Kincsőkém, ezt te nem értheted vágott közbe azonnal a testvére, Zsolt. Ez a család öröksége, igazi fészek, kúria hívhatjuk akárhogy. Mindent meg kell őrizni, egy alapos felújítás és olyan lesz, mint az új.
Zsolt mindig az anyjuk oldalán állt, anyjuk pedig az övén. Kincső tanácsai mindig falakba ütköztek, pedig azok lettek volna a legésszerűbbek.
Kincső ezt már megszokta. Amikor épp egy-egy Zsolt-projekt bukik anyjuk támogatásával, ő csak széttárja a karját ha így döntöttek, hát legyen.
Felújítás? Hát csináljátok!
De kislányom, egy kis segítség tőled is kellene. Csak egy kevés, ha nem lesz elég, úgyis szóltam.
De hát eladtad a lakást, ami Zsuzsi nénitől örököltünk! Minek az nekünk itt a világ végén?
Eladtam, de csak a felét, az volt az enyém. A másikat az unokaöcséd kapta.
És rávetted, hogy eladja, vagy kifizette ő a részed?
Kifizette, de sajnos olcsóbban, mint szerettem volna, nem tudtam többet alkudni.
Anya! Sem neked, sem nekünk nincs szükségünk ennyire Egyszerűen
Odaadjam neki? Nekem is családom van.
Lehet, igazad van. Hát akkor felújítás. Ha nincs rám szükség, megyek is.
Eltelt egy hónap és egy újabb éjszakai hívás jött. A ház lángokban áll. Kincső és férje, Miklós, már csak romokat találtak. Semmit nem lehetett megmenteni.
Kincső, mit szólsz, ha anyukád beköltözne az egyik lakásunkba? A Garay utcai egyszobás most kiürült.
Gondoltam már rá, de az a te lakásod.
Kincsim, az mind a kettőnk lakása, anyukádnak most szüksége van segítségre. Lemondunk a bérleti díjról, de így is van még két másik lakásunk, a harmadikban meg mi élünk.
De az pont a tied
Ne ragaszkodj ehhez, mindenünk közös. Anyukád lakjon ott. Minden bútora megvan. Ha kell, vásárolunk még.
Anyukát átköltöztették, minden szükségest beszereztek. Egyszer Kincső váratlanul betoppant hozzá: élelmiszert vitt és látogatóba ment.
A szobában ment a tévé, pedig itt nem volt televízió, amikor bérbe volt adva. A lakásban kávé illata terjengett.
Anyu, azt mondtad, minden elpusztult. Ez meg pont az a tévé, amit a szülinapodra vettünk. És ez a kávé? Tán túlélte a kávéfőző is?
Gondolod, hogy loptam valamit? Mindenüket elvittem felújítás előtt. Csupasz falak voltak ott. Volt biztosítás is, ezért mondtam így. Mi bajod? A bútorok meg Zsoltnál.
De hát neki új lakása van, nincs pénze szekrényre, ülőgarnitúrára. Itt minden van, nekik kell. És a cuccaimat is átköltöztettem hozzá. Neki nem kellenek a régi lepedőim.
Zsolt vett lakást? Miből?
Hogy tudnám? Megvette, és kész, nem kérdeztem.
Kincső megérezte, hogy anyja valamit eltitkol előle. Neki ugyan nem mondja el, de idővel minden kiderül majd. Mindig is tudta, hogy anyja mindent Zsoltért tesz.
A fia szerencsétlen, semmi sem sikerült neki, mindig mindenki megvezeti. Egyedül Kincső érezte magát folyton becsapottnak. Most is valami turpisság lappang.
Mit akarsz kezdeni a romokkal? Jó a telek, pénzed is van, biztosítás is.
Minek ott bármit kezdeni, minden elpusztult, a telket eladom, fedél van a fejem felett. Jó, ha lánya gazdag. Bezzeg a fiam, csak a gond van vele tartozások, bajok
Nem akarsz venni magadnak egy lakást abból a pénzből?
Hát ez mi? Kiteszel a lakásból?
Ez Miklós lakása.
Kit érdekel, nem fogtok tönkremenni emiatt!
Akkor miért nem építjük újjá a házat? Vagy akár egy új, modern házat? Minden szomszéd háza olyan, mint a képeslapokon.
Nem, én eldöntöttem, eladom a telket. Ez így rendeltetett: a ház férfiágon öröklődött, Zsolt viszont nem akarja. Ő a várost szereti, s a vidéki élet nem kell neki.
Nem győzködlek.
Miklós, anyu eladni készül a telket.
Az ő dolga, de én is inkább építenék oda. Gyerekkoromban is szerettem azt a helyet, apád is oda járt pihenni a hatalmas hársfa alá.
Sajnálom azt a fát, mikor kipusztult Mintha jel lett volna. Nem inkább mi magunk építenénk oda házat?
Én is szívesen beköltöznék oda, végül is erről álmodoztunk mindig. A gyerekeink is szeretnék, aztán majd ők is hoznák az unokákat.
Nahát, micsoda ábrándok!
Miért ne? Anyud is lakhat ott később.
De a telek az övé, mi csak építenénk. Ha akarod, tisztán kell csinálni, hogy később ne bánjuk meg. Meg kell venni a telket.
De hát az édesanyád!
Pont ezért: mindent legyen rendben, ne vitathassa el. Ne feledd, van egy szerencsétlen öcsém
Majd intézem! Hamarosan árulni fogja. Vagy talán kérjük meg közvetlenül, vegyük mi meg?
Nem fogja eladni, trükkös lesz.
Akkor simán megvesszük.
És miért nem szóltatok nekem?
Anyu, pénzre lesz szükséged, végre vehetsz egy jó lakást magadnak.
Az anyja nem szólt rá semmit, de lakást venni nem sietett vele.
Kincső és Miklós belevágtak, minden megtakarításukat ráköltötték az új házra, még hitelt is kellett felvenniük. De könnyedén törlesztették: a bérekből, a bérbe adott másik két lakásból.
Mikor beköltöztek, még egyszerűbb lett minden: az addigi saját lakásukat is kiadták. Anyja mégsem vett magának lakást, inkább Zsoltnak adott minden pénzt, ő viszont nem tudta fizetni a hitelt.
A biztosítást sem fizették ki végül a tűz nem volt véletlen: a holmikat kimentették, a házat szándékosan gyújtották fel. Nem az történt, amire számított.
Anyja néha vendégségbe jött.
Nálatok tágas, szép minden, Zsoltéknál viszont szűkös, a gyerekek nagyok már, mindnek külön szoba kellene, de csak kettő van.
Én mondtam nekik, hogy nagyobbat kellene venni. Jó ház volt amúgy is, kár, hogy nem engedtem meg az újat.
Anyu, én még a tűz előtt is javasoltam, hogy építsünk. Ha akkor engeded, most is lenne egy kényelmes, igazi otthonod. Mi segítettünk volna.
Javasoltad, bizony. És én azt mondom, költözzetek vissza Pestre, a lakást visszaadom, én meg jövök ide. Zsolt talán majd velem lakik, hisz a ház férfiágon öröklődik, így majd az övé lesz.
Tényleg komolyan gondolod? Mi építettük, te meg férfiági örökösödésről beszélsz? Ha nem égeted fel, rég eladta volna Zsolt.
Ez régi szokás, évszázadok óta így ment.
Évszázadok? A ház nyolcvan éves volt, milyen évszázadok?
Ne veszekedjünk. Majd megbeszéljük a cserét.
Cserét? Házat egy lakásért? Anyu, csak bejelentettünk téged a lakásba, semmi egyéb. Azt is csak jóindulatból.
Az is világos, hogy már úgysem veszel új lakást, minden pénzed Zsolthoz ment. Ez a ház most már másnak lesz öröksége, nem Zsoltnak.
Nektek mindenetek megvan, Zsoltnak semmi sem sikerül!
Nem sikerül? A pesti lakás pénze hozzá ment, ha lett volna biztosítás az is. Apától maradt minden is: megtakarítás, autó. Ő a szerencsétlen, én vagyok a gazdag? Minket Miklóssal nem ajándékoztak meg, magunknak teremtettük ezt!
Nem tehet róla, mindig átverik!
Én vagyok itt mindig becsapottnak, ennyi az egész. A ház, a föld, minden a miénk, mindent korrekt módon vettünk meg, Zsoltnak itt nincs semmi helye. Jöhetsz vendégnek.
Egyszer aztán meglátogatta őket Dániel, Kincső unokatestvére Budapestről.
Gondoltam, ránézek a szegény rokonokra. Nagynéném azt mondta, mind tönk szélén, pénz nélkül, közben ilyen házatok van!
Anya mondta ezt? Persze
Hitelből építkeztem, nemrég fejeztem be a törlesztést. Kincső, hoztam neked egy pár fülbevalót, anyám mondta, hogy feltétlenül neked adjam.
A többi Anyu már a temetésen kijelentette, hogy minden aranyat neki ígértek. Elrejtettem a ládikót, ő keresgélte.
Akkor nem hittem el neki, de most elhoztam. Ezeket a fülbevalókat anyu kifejezetten rád bízta. Ajándék nagynénitől.
Jól tetted, hogy eldugtad. Mind Zsolt kezébe került volna. Neki minden kell. Mi vagyunk a bolondok, mert dolgozunk, neki anyu viszi mindent tálcán!
Ne add oda, tartsd meg. Eladhatod, szükséged van rá. Anya akkor is hazudott, száz százalék.
Tényleg? Elmeséled?
Hogyne
Anyjuk ritkán jár már vendégségbe, fájnak a lábai. Zsoltnak mindig dolga akad, őt átverik. Kincső és Miklós békében, boldogan élnek, gyerekeik örömmel telnek meg. Dániel gyakran meglátogatja őket. Az élet megy tovább, mindenki úgy kovácsolja a boldogságát, ahogy tudjaÉs ahogy telt az idő, Kincső rájött, hogy minden családi hajcihő, minden titok és elhallgatás csak addig volt igazán súlyos, amíg hagyták, hogy mérgezze a mindennapokat. Megtanulták együtt Miklóssal, hogyan lehet saját életet teremteni, árnyéktól függetlenül, múltba kapaszkodás nélkül, s minden nap hálásak voltak azért, amijük együtt lett.
Egy csendes nyári estén, mikor a gyerekek a kertben fára másztak és nevetésük megtöltötte a házat, Kincső leült a teraszra, a frissen virágzó leander mellé. Miklós mellé húzódott, nézték, ahogy a nap lemenő fénye aranyba mártja az új ház falait. A múlt sebeit már nem szorongatta csak a jelen örömeit tudta igazán értékelni.
A régóta vágyott igazi otthon, amit végre maguknak teremtettek, most már nem a családi örökség száraz, recsegő emléke volt. Hanem élő, meleg fészek, benne megannyi új történettel, amelyek mindig a jövő felé mutattak.
Ekkor odaszaladt hozzájuk a kisebbik gyerek, kezében egy száraz gallyal, és ragyogó szemekkel mondta:
Anya, ezt találtam a fánál, amin játszol mindig! Lehet, hogy az a régi hársfából maradt itt valami?
Kincső megsimogatta a kicsi fejét, és halkan nevetett.
Lehet, hogy abból. És ha igen, akkor most már tovább nő velünk együtt.
A múlt fái új gyökereket vertek, és a gyerekek kacagása között végre minden a helyére került széthúzó örökség helyett egy erős, szerető család szilárd otthonná vált a valaha volt romokon.
