Energikus, lendületes társat keresek, nem egykorút: ötven fölött már egészen más
Az 55 éves Jenő letagadott hét évet és a pocakját, de megsértődött, amikor megtudta a nő igazi korát
Nekem 42-nél idősebb nő szóba sem jöhet. Az a felső határ. És az is csak akkor, ha nem néz ki többnek, mint harmincöt. Ötvenévesen már egészen más, Feri. Én vidám, energikus párt akarok, nem egykorút.
Lehet, hogy nem vagyok egy Bodrogi Gyula, de belül még mindig huszonnyolcnak érzem magam. Meg aztán, tudod, a férfi idővel csak értékesebb lesz, a nő viszont hát, te is érted.
Lányaival, Mariskával ültünk egy szomszédos asztalnál; egy gyors ebéd után voltunk az edzőteremből jövet, épp egy új étrendünket tárgyaltuk meg, amikor a férfi monológja teljesen beleszólt a mi beszélgetésünkbe.
Hallod ezt? súgta Mariska, és alig tudta visszafogni a nevetést. Milyen értékes áruként adja el magát, pedig lassan kiárusítás lesz.
Csitt, mosolyogtam rá. Hadd hallgassuk végig, lassan már színvonalasabb, mint egy kabaré.
A férfi csak mondta tovább:
Tegnapit én elvből nem eszem. A nő feladata, hogy minden nap főzzön frisset. Persze, ha kell, magam is főzök egy kis levest, nem vagyok gyámoltalan. De ahogy komolyra fordul a dolog: pörkölt, húsgombóc, házi sütemény. Ja, és legyen csinos, karcsú. Kellenek az ellentétek: én komoly vagyok, ő törékeny.
És a gyerekeid? kérdezte óvatosan a barátja, végigmérve a komoly urat. Neked már felnőttek, lassan az unokák is jönnek.
Utódokról szó sem lehet, nekem már elég a saját családom. Társat keresek, igazi partnernőt akihez lelkileg és fizikailag is lehet kötődni. Legyen aktív, menjen velem kirándulni, vagy legalább a nyaralóba Kismarosra.
Majdnem félrenyeltem a narancslevemet. Kirándulni? Hiába, eddig rosszabb esetben is csak a sarki kisboltig ment.
Figyelj, Maris, fogadjunk, hogy nekem is bepróbálkozik? súgtam cinkosan, kacsintva.
Komolyan gondolod? Mariska kerekre nyílt szemmel nézett rám. Veronika, te sem vagy már negyven alatti…
Csitt! tettem a számhoz az ujjam. Ez most szociológiai kísérlet lesz. Meg akarom nézni, meddig megy el egy férfi az önámításban.
Az ismerkedés természetesen akadály nélkül ment. Elcseréltük a számokat, és estére már úgy üzengettünk, mintha évek óta barátok lennénk.
Az interneten a beceneve: Macho48 volt.
A profilképén tízéves fotó: behúzott has, mögötte egy Audival, magabiztos tekintettel.
Néhány nap múlva Jenő randira hívott.
Díszruhában jött: a zakó gombjai épphogy bírták a pocak nyomását, ami büszkén előretolult.
Veronika, úszott el a mosolya, miközben villogtatta nem éppen tökéletes fogsorát. Ma igazán elbűvölően festesz.
Köszönöm, Jenő, sütöttem le a szemeimet. Te is elég imponáló vagy.
Még néhányszor találkoztunk.
Számomra inkább színészi próbatétel volt. Figyelmesen végighallgattam, ahogy a vállalkozási birodalmáról mesélt (ami egy bódé a piacon), a majdnem új autóról (de inkább befektettem az üzletbe), és mennyire fontos a férfinek az otthon melege.
Sétálni mentünk a Népligetbe száz méter után rendesen lihegett, de persze állította, ez csak valami speciális légzőgyakorlat.
Aztán eljött a döntő pillanat.
Jenő lazán, vacsora után, és a bókjaim által felbátorodva úgy érezte, ideje továbblépni.
Veronika, mondta, kezemet megszorítva. Te vagy az ideálom: csinos, házias, fiatalos. Egyébként el kell árulnom valamit. Nem negyvennyolc vagyok.
Tényleg? vontam fel meglepetten a szemöldököm. Hány éves vagy hát?
Ötvenöt, sóhajtotta, és várta, hogy reagálok. De ugye, jól tartom magam?
Természetesen, Jenő! csaptam rá lelkesen. Legfeljebb ötvennégynek nézel ki! Szeretem a tapasztalt férfiakat tele vannak élettel, bölcsességgel.
Ő szinte kivirult.
Remek, jó, hogy ezt tisztáztuk. Én szigorú vagyok: negyvenkettőnél idősebb nőt nem akarok. Az energiája már nem ugyanaz. De te egy igazi tűzgolyó vagy.
Köszönöm, drágám, végigsimítottam a kopasz fején. Egyébként nekem is van egy kis titkom.
Micsoda? elkerekedtek a szemei. Gyerekeid vannak? Hiteled?
Dehogyis. Képzeld, hány éves vagyok!
Jenő megfeszült.
Nem negyven?
Majdnem.
Harmincnyolc? kérdezte, némi reménnyel a hangjában.
Előhúztam a személyimet a táskámból, és odaadtam neki.
Lapozz, Jenő. Nézd csak meg.
Reszkető kézzel vette el, hosszabban meredt a születési dátumomra, majd némán számolt.
1975.
Ötven suttogta, kifehéredve. Te ötven vagy?
Pontosan, Jenő. Két hónapja volt az ötvenedik szülinapom.
A személyim kicsúszott a kezéből. Olyan döbbenten nézett rám, mintha most változtam volna át egy magyar boszorkánnyá az orra előtt.
Hát hogyan? Hiszen te úgy nézel ki
Mint egy nő, aki törődik magával, Jenő. Nem hurkás kenyeret vacsorázik.
De ez becsapás! tiltakozott. Mondtam, negyvenkettő, az én szigorú elvem. Nem tudok egykorút elviselni.
De én nem vagyok a te egykorúd. Amikor nem tudtad, mi a szám, akkor jó voltam. Mit számít most a kor, úgyis te mindig csak a fiatalokra hajtasz.
Jenő elvörösödött.
De az ötven az majdnem nyugdíj.
Tudod, Jenő, az öregség akkor kezdődik, amikor valaki nem tud szembenézni a valósággal mondtam, miközben felálltam. Én életem legszebb szakaszában vagyok. És most jöttem rá: egy ötvenes nőnek igazi férfira van szüksége. Nem egy komplikált, pocakos, piacos árusra. Te úgysem bírnád a tüzemet. Első próbánál leégnél.
Visszatettem a személyim a táskámba, és elindultam kifelé.
Veronika! kiáltott utánam. Várj! Mi lesz velünk?
Mi lenne? pillantottam vissza. Szerinted mi egyidősek vagyunk, neked fiatal kell. Hát keresd. Talán sikerül találni egy olyat, aki nem lát jól.
Kiléptem a nagymamastílusú kis lakásából, és felszabadultan szívtam be a friss levegőt.
Lent az autóban már ott várt rám Mariska.
Na, hogy sikerült? kérdezte, mikor beszálltam.
Hát, kiismertem rendesen, nevettem. Főleg mikor megmutattam a személyimet. Látnod kellett volna: mintha megtudta volna, hogy a Balaton nem tenger.
Mi lett a végén?
Folytatja majd a fiatalok hajkurászását de csak szenvedni fog. Mi viszont megyünk ünnepelni. Ma randim lesz, egy teljesen normális férfival. Ő negyvenöt, és egy cseppet sem érdekli, mi áll a személyimben.
Jenő még mindig a társkereső oldalon ül. Frissítette az adatlapját: Csak 40 év alatti, őszinte nőt keresek! A kép természetesen a régi tízéves.
Szerintetek mi az oka, hogy néhány férfi ennyire fél az egykorú nőktől? Érdemes-e eltitkolni az életkort egy kapcsolatért, vagy inkább rögtön őszintén elmondani mindent?
