Négy hónapos üzenetváltás után végre elvállalta a találkozót az 52 éves udvarlóval az este rögtön öt kifogással indult
Azt mondják, a várakozás öröme gyakran édesebb magánál az eseménynél. Ildikó történetében a várakozás hosszú négy hónapig tartott, és egyfajta online sorozattá alakult, napi epizódokkal, hol vicces, hol megható fordulatokkal.
Ennyi idő alatt már kívülről tudta Bence ízlését, fejben tartotta a gyerekkori barátainak neveit, sőt, már nem is lepődött meg azon a furcsa szokásán, hogy minden jó reggelt után három pontot tett az üzenetben.
Ildikó negyvenöt éves volt az az életkor, amikor az ember már nem remegő lábakkal megy el egy randira, hanem a kíváncsi felfedező iróniájával. Nézzük, milyen példány kerül elém most, gondolta, miközben készülődött.
Az a nő volt, aki egy egyszerű kasmír pulóvert is úgy tudott viselni, mintha díszpalást lenne rajta, és rendelkezett azzal az öniróniával, mely pillanatok alatt hatástalanít bármilyen kínos szituációt.
Bence, aki nemrég töltötte be az ötvenkettőt, üzenetekben komoly, megfontolt, enyhén ironikus és ami a legvonzóbb volt megbízható embernek tűnt.
Ebben a korban, Ildikó írta késő estéken , az ember már nem a tűzijátékot keresi, hanem a meleget. Egy olyan nő mellett akarok lenni, aki félszavakból ért.
Félszavakból? Az is jó, mosolygott Ildikó, miközben a szempillaspirált vitte fel. Csak azok a szavak, amik mégis elhangzanak, nehogy azonnali menekülési vágyat váltsanak ki.
Egy kis, hangulatos kávézóban találkoztak Budán, ahol fahéjillat és sejtelmes fények adták az alapot az estéhez. Ildikó pontosan érkezett: összeszedetten, magabiztosan, remek estére készen. Tökéletesen nézett ki.
Bence mintegy öt perc késéssel futott be. A valóságban alacsonyabb volt, mint a fényképeken, a tekintete pedig olyan, mintha most bukkant volna egy jelentős hiba nyomára a céges könyvelésben.
Leült szembe, röviden biccentett, köszönt.
Sem bók, sem barátságos örülök, hogy végre találkozunk nem jött.
Úgy mérte végig Ildikót, mint valami vizsgálatot végző szakértő. Aztán felajánlotta, hogy rendeljenek együtt kávét és süteményt ebben meg is egyeztek.
Ildikó kezdte hűvös, tanári hangon , alaposan átgondoltam az üzenetváltásainkat. Majdnem négy hónap telt el így. Most, hogy személyesen látlak, fontosnak tartom rögtön tisztázni pár alapvető pontot. Öt kifogásom van veled szemben.
Valami halkan megcsörrent benne az a hang, amikor a jókedv szilánkokra törik. Ildikó az állát a tenyerére támasztotta, és bólintott.
Öt kifogás? Ez igazán érdekes. Figyelek.
Bence nem vette az iróniát, már mutatta is az első ujját.
Az első kifogás: a fotók
Az egyik képen, ahol a kék ruhában vagy, másképp nézel ki. Most látom, hogy… formásabb vagy. Ez megtévesztheti a férfiakat. Ebben a korban egy nőnek őszintébbnek kéne lennie.
Ildikó gondolatban felnevetett. Formásabb ez már fejlődés, hála az égnek, nem monumentálisnak nevezett!
Második kifogás: a válaszidő
Néha túl lassan válaszolsz. Például három hete 14:15-kor írtam neked, te meg csak 16:40-kor válaszoltál. A férfiak nem szeretnek várni. Ez tiszteletlenség.
Akkor épp egy mítingem volt… kezdte volna, de Bence már emelte a következő ujját.
Harmadik kifogás: a helyszín
Miért itt találkozunk? Ez a hely túl elegáns. Én egy egyszerűbb kávézót javasoltam. Az ilyen választás részről részről a feltűnő fogyasztás iránti hajlamot árul el.
Ildikó ránézett a lattéra, és azon kapta magát, legszívesebben a fejére öntené. A kíváncsisága azonban erősebb volt.
Negyedik kifogás: a megjelenésed
Minek ez a ruha? Csak kávézni jöttünk. Túl kihívó nappalra. Az ékszerek is feleslegesek. Egy nő mélységével hódítson, ne a csillogásával. Ebben a korban a belső számít, nem a kirakat.
Ötödik kifogás: az önállóság
Te választottad a helyet, gyakran hangsúlyozod, hogy magad intézel mindent. Nem hagyod, hogy férfinak érezzem magam. Olyan nőt szeretnék, aki tanácsot kér, nem demonstrálja az önállóságát. Ha együtt leszünk, ezt át kell gondolnod.
Befejezte, összefonta a karját, arcán az a várakozás ült ki, mintha bűnbánatot vagy hálát várna őszinteségéért.
Ildikó ránézett, és hirtelen mindent tisztán látott: a négy hónapnyi üzengetés csak álca volt, mely mögül a pedáns, manipulátor bukkant elő. Nem melegséget keresett, hanem egy kényelmes bábút, amiből az önbizalmát töltheti.
Tudod, Bence szólalt meg csendesen, már-már szeretettel , én is elemeztem ezt az egészet. Nekem öt perc is elég volt, hogy levonjam a következtetést.
Mégis milyet? hunyorgott össze.
Te igazán különleges példány vagy. Átutaztad egész Budapestet, hogy számlát nyújts be egy nőnek, akit először látsz, a stílusáért, külsejéért, jogáért, hogy önmaga lehessen. Ez páratlan önbizalomra vall.
Bence összevonta a szemöldökét:
Én csak őszinte vagyok.
Nem rázta meg a fejét Ildikó. Ez nem őszinteség. Te egyszerűen boldogtalan vagy, és görbe mércével próbálod mérni a világot. Nem tetszenek a fotóim? Menj múzeumba ott az alanyok nem változnak. Túl lassan válaszolok? Vegyél egy tamagocsit. A ruhám sem tetszik? Magamnak vettem fel, nem neked.
Felállt, igazította a táskáját, és nyugodtan a szemébe nézett:
Végül: ha az önállóságom kiüt az egódon, neked nem kapcsolat, hanem rehabilitációra van szükséged. Negyvenöt évesen már túl értékes az időm ahhoz, hogy egy olyan valakire pazaroljam, aki rögtön a hiányosságaim listázásával kezd ismerkedni.
Hová mész? Hát a kávé? mormogta Bence.
A kávédat idd magad. Spórolsz a forinton, és egy jó tanács: ha azt akarod, nézzenek a szádba, menj fogorvoshoz!
Otthon Ildikó első dolga volt mindenhol letiltani Bencét. Az ő korában a kényelem nemcsak a puha plédből és csendből áll, hanem egy olyan telefonból is, amelyen nem próbál senki se rád erőltetni valami torz sablont.
És ti mit gondoltok: csak egy elrontott randi volt, vagy egy tökéletesen begyakorolt szerepjáték? Megéri folytatni egy ismerkedést, ha az első perctől a lényedért kell fizetni?Azon az estén, miközben Ildikó kinyitotta otthon a kedvenc borát, rájött, hogy semmilyen üzenet, hangulatvilágítás vagy remény nem ér fel azzal a békével, amikor önmaga lehet. Kihúzta a fiókot, elővette a kis jegyzetfüzetét, amibe időnként felírta, mi mindenért hálás. Ma ezt írta bele: Önállóságom, humorom, bátorságom nemet mondani.
Az emberek azt gondolják, az ismerkedés a nagy találkozásokról szól, de néha az igazán emlékezetes randik azok, amiknél meglátod, mennyire nem akarsz valakivel találkozni újra. Ildikó nevetve koccintott a tükörképével. Egy nő, aki már tudja, hogyan szeresse saját magát na, őt aztán soha nem fogják kifogásokra cserélni.
Másnap bejelölte azt a könyves rendezvényt, amit régóta kinézett. Most már pontosan tudta: az öt kifogás helyett száz lehetőséget választhat. A története nem a kávézókban kezdődött és egészen biztosan nem is ott ér véget.
