Hála Istennek! Megértem! lihegte a nagymama, arcán valódi boldogság sugárzott. Száraz kezével gyengéden végigsimított unokája arcán, majd kezei lecsúsztak a takaróra.
Pihenj csak, mama kérlelte Gyurka. Holnap egész napunk lesz beszélgetni, jól ki fogjuk beszélni magunkat.
Nem, Gyuri mosolygott szomorúan a nagymama. Egyetlen dolgot kértem Istentől hogy még egyszer láthassalak. Ennél semmi nem kellett most már láttalak, megöleltelek. Pihenek picit, aztán beszélgetünk. Fáradtan lehunyta a szemét. Irénke, etesd meg a fiút hosszú út van mögötte.
A nagymama egészsége megromlott. Tudta, hogy kevés az ideje. Gyuri volt számára az egyetlen családtag, akárcsak ő az unokájának. A szülők eltűntek a múlt ködében, előbb az italnak áldozták az értékeiket, aztán a bútort, a lakást, végül pedig saját magukat. Nagymama közbelépett: kimentette az egyetlen unokáját, iskolába juttatta, jogosítványhoz segítette, s elindította a seregbe. Ma ismét láthatták egymást. De nem így szerette volna fogadni az unokáját, csak hát így hozta a sors.
Míg Irénke, a régi szomszéd és jó barát, a konyhában kínálta Gyurkát, nagymama lehunyt szemmel keresgélte a megfelelő szavakat, melyek eljutnak az unoka eszéhez, szívéhez. Az emlékek már kuszálódtak benne. Magához ölelte Mankát, a kedves macskáját, aki az utolsó napokban le sem vette róla a szemét, érezte a bajt.
Végül halkan szólt:
Gyuri, gyere ide. Amikor melléült, csendben beszélni kezdett: Szerettem volna az unokáidat is ringatni, de úgy tűnik, már nem lesz rá lehetőség. Egyedül maradsz. Egyedül nehéz. Ha jó lányt találsz, el ne engedd, az egész életre, a nehezebb időkre válaszd. Könnyű sosem volt az élet, s nem is lesz. Kerüld a semmittevést, a könnyelmű vigasságot, és leginkább óvakodj a teremtés átka, a bor elől! Egy embert ránt magával, de tönkreteszi az egész családot. Sok út van az életben, Gyuri, a jót válaszd. Nagymama elhallgatott; mintha levegőt vett volna, vagy eszébe jutottak Gyuri szülei. De összeszedte magát, folytatta: A lakást már a nevedre írtam legyen hová vinned a fiatal menyedet. A temetésemre félretettem megmutatja Irén, mit hol találsz. A maradékot átküldtem a számládra, az elején elég lesz. Mankámat ne hagyd magára, gondoskodj róla okos, érző szívű állat, tudod te, kiskorod óta te hoztad az utcáról Azt hiszem, mindent elmondtam. Menj pihenni, én is elnyugszom végre elfáradtam.
Reggelre nagymama már nem ébredt fel…
Gyuri végül barátai ajánlására hálózatszerelőként helyezkedett el egy internetszolgáltatónál. A hatfős csapat gyors ütemben húzta az optikai kábelt, csatlakoztatta az új előfizetőket. Bár estére gyakran kifulladt, rendes fizetés és az elvégzett munka öröme mindent kárpótolt.
Otthon Manka várta a szürke kandúr, akit még kiscicaként hozott be az utcáról akkor nyolc éve. Nagymama halála óta Manka gyászolva ült napestig a nagymama kedvenc karosszékében, szemét az ajtó felé meresztette, mintha csak várná, hogy gazdája belépjen. De a gazdi már nem jött soha.
Gyuri próbálta megmozgatni, hosszú beszélgetésekkel szórakoztatta, ölben mesélt neki a napjáról, próbálta finomságokkal kicsalni a szomorkodásból. Egy hónap kellett hozzá, míg Manka először reagált.
Aznap kapta meg első fizetését. Barátai elvárták, hogy meghívja őket ez az elhagyhatatlan, szent magyar szokás, megszegni hallatlan illetlenségnek számít. Gyuri meghívta őket egy közeli presszóba, mindenki jóllakott, ő is felengedett egy kicsit. Késő éjjel, kissé mámorosan lépett be a lakásba. A küszöbön Manka várta. Nem tudott a szemébe nézni azok a nagy, zöld, mindent megértő szemek Lesütötte a tekintetét, de Manka újra és újra a szeme elé ült. Aztán, amikor megérezte állapotát, csak egy bánatos miaut hallatott, és bebújt a kanapé alá.
Mancikám, mentegetőzött Gyuri nem tagadhattam meg a fiúktól. Hisz nekik köszönhetem az állást, barátok mégis csak Valahogy úgy érezte, bocsánatot nem is csak a macskától, inkább nagymamától kell kérnie.
Másnap Manka ismét várta az ajtóban, és amikor látta, hogy minden rendben, boldogan dörgölőzött, tekeredett a lábára, dorombolt, az este végig mellette volt. Este Gyuri mellé feküdt, vállához simult.
Mindent tudsz, Mancikám! suttogta Gyurka, simogatta a cicát. De ne izgulj, már felnőtt vagyok, felelek a tetteimért. Csak az nem tudja megállni, aki iszik… Azt a sorsot én elkerülöm örököltem már épp eleget, félek is tőle. Lehet, munkahelyet is kell cseréljek ott a pohár mindig kéznél, kellenek az alkalmak: fáradtságra, hidegre, ünnepre, még a pohár napjára is isznak. Pénteken mindig. Próbálok kitérni, de már furcsán néznek rám. Valamit más után kell néznem, de mit? Mindig kamionos szerettem volna lenni, de csak simára van jogsim, a kamionhoz kevés. Ki bízna rám egy szerelvényt?
Pénteken megint együtt ült barátaival a kávéházban. A társaság ünnepelte a hétvégét, Gyuri pedig ásványvizet kortyolt, szomorúan nézve vidám, egyre önfeledtebb kollégáit.
Az asztalhoz egy szép, fiatal pincérlány jött, akit a részeg társaság folyvást hívogatott magához. Még a brigádvezető is fogta a kezét, húzni kezdte. A lány rémülten próbált szabadulni, de hiába. A férfi erős volt, s az ital csak elvette a maradék józan eszét.
Engedd el! állt fel Gyuri. Az asztalnál csend lett a brigádvezetőre nem szokás rászólni! A meglepetéstől engedett, a lány kiszabadult, de csak néhány lépésre távolodott el, szemeivel Gyurira pillantott.
A helyzetet a tulaj oldotta meg hentes kezű, óriás férfi, hófehér séfruhában. Őt látván a társaság gyorsan távozni kezdett, Gyurira gonoszan méregették.
Ne siess, fiam szólt utána a séf, aki Gyurihoz lépett. Hadd fújjanak kicsit a friss levegőn, talán megjön az eszük. Jóságosan nézett Gyurira. Minek ez neked amúgy? Te úgysem iszol, látom napok óta. Mit keresel ilyenek között?
Brigád… együtt dolgozunk, együtt lazítunk vonta meg vállát Gyuri.
Hagyd. mormogta a tulaj, bemutatkozott: Mihály vagyok. Majd így folytatta: Ez nem lazítás, pláne ilyen társasággal. Julcsi, kislányom, főzz nekünk egy jó teát ahogy csak te tudsz! Addig én is kifújom magam két rendelés között.
A lánya? Gyuri a távozó lány után pillantott.
Az. Tanulás után segít. Együtt ültek le az asztalhoz, csinos porcelán kannából öntötték a gőzölgő teát. Na de figyelj, fiam, ideje máshol dolgozni, különben úgy jársz, mint ezek vagy lerántanak, vagy megszokod a poharat is. Van szakmád?
Jogsim van, még a sereg előtt megszereztem, egy évet vezettem. Mindig is kamionos akartam lenni, de senki nem venne fel, amíg nincs meg a kategória…
Nem azonnal, igazad van. De tudod mit, segítek neked van két barátom, igazi kamionosok. Addig is, gyere hozzám, ülj fel a kis teherautóra, van vidéki fuvar is, segítesz, aztán később ha kitanulod jöhet a nagyvas.
Jövök! örült meg Gyuri. Mihály egyre szimpatikusabb volt hatalmas termete mögött jóság rejtőzött. Az pedig csak megerősítette a szimpátiát, hogy Julcsi apja is. Mihály, látva Gyuri pillantását, Julcsira szólította:
Menj csak haza, kislányom, Gyuri elkísér. És mosolyogva nézte, ahogy a két fiatal arca elpirul.
***
Öt év telt el.
Gyuri kamiont vezetett téli estén, harminc kilométere volt városáig ahol várta a felesége, Julcsi, kislánya, Marcsi és a család szeretett, öreg Mankája. Az út szélén egyszer csak észrevett egy férfit túl könnyű kabátban, az éjszaka hidegétől dermedten.
Megfagy itt szerencsétlenül gondolta, s megállt.
Laci, te vagy az? ismerte fel, amint beült mellé.
A férfi tompa, megviselt tekintettel bólintott:
Á, csak te… Kis szünet. Volt brigádvezető, de már nincsenek régi barátok. Mások dolgoznak most helyettünk. Mi már csak kevesen maradtunk. Egyik megfagyott, másik belefulladt, harmadikat a vegyszer vitte el. A többi… olyan, mint én. Előhúzott egy üveget büdös löttyel, meghúzta, megrázta a fejét. De majd csak lett lesz valahogy…
Gyuri a belvárosban tette ki, egy ismerős pék előtt. Ahogy nézett utána, szomorú mosollyal gondolt vissza hajdani hősiességére.
A hazai kis házhoz közeledve felnézett a konyha ablakára. Ég a villany Julcsi még nem alszik, várja őt. Talán Irénke ugrott át segíteni, játszani Marcsival. De Marcsi már alszik kicsi ágyában, felett ott lóg a nagyi fényképe. A kislány mindig elmeséli gondjait, titkait, ovis kalandjait a képre, s nem zavarja, hogy a nagyi nem válaszol hiszen a szeme mindig kedves, mosolya meleg marad.
És ott a kis Mancika, a régi macska, néz ki az éjbe ahogy meglátja, felpattan, eltűnik az ablakból hogy üdvözölje a gazdit az ajtónál.
Nem vagyok egyedül, nagyi suttogja Gyuri, mosolyogva néz fel a lakás ablakaira. Mindenki itthon van, együtt vagyunk. Te is itt vagy velünk. Ez az én utam.
