Az esküvő egy hét múlva lett volna, amikor Emese bejelentette, hogy nem akar férjhez menni. Már mindennek nyoma volt a bankszámlámon a helyszín, az okmányok, a gyűrűk, de még a családi lakomából is lecsengettünk egy jókora adagot. Hónapokig szerveztem mindent, mint egy lelkes programszervező, csak éppen gázsi nélkül.
A kapcsolatunk alatt végig azt hittem, hogy tudom, mitől működik a világ. Főállásban dolgoztam, de hónapról hónapra félretettem Emesére a fizetésem körülbelül 20%-át fodrász, manikűr, közös vacsora vagy épp, amire a szíve vágyott. Nem mintha ne lett volna pénze saját keresete, saját élete, azt csinált vele, amit akart. Azért vállaltam magamra a legtöbb kiadást, mert azt gondoltam, ez a férfi dolga, és így illik partnerként is. Soha nem kértem tőle forintot sem a számlákhoz. Fizettem a randikat, a mozizást, a wellness hétvégéket mindent.
Egy évvel az esküvő előtt bedobtam a nagyot: elvittem az egész családját a Balatonra nyaralni. Nem csak a szülei, a testvérei, hanem még az unokaöccsei, sőt, két unokatestvér is befért a kombiba. Voltunk vagy tizenheten, mint egy szilveszteri csoportkép. Hogy kibírjuk anyagilag, túlóráztam, magamnak hónapokig csak a piacon vettem paprikát, és rozskenyéren éltem, de végül fizettem minden szállást, utazást, kaját. Ő boldog volt, a család hálás, mindenki ujjongott. Senki sem gondolta, hogy Emesének semmit sem jelentett ez az egész.
Aztán amikor szakítani akart, azt mondta, túl sok vagyok. Hogy túl sok szeretetet, törődést, odafigyelést vártam, túl sokszor akartam ölelni, írni neki, tudni, mi újság vele. Ő viszont, mint mondta, hidegebb típus, mindig is az voltam, és csak fojtogatom. Olyasmit várok el, amit sosem tudna adni.
Ráadásul most először bevallotta: egyébként sem akart férjhez menni. Csak igent mondott a lánykérésre, mert én túl kitartó voltam. Hogy amikor az étteremben, a családja előtt kértem meg a kezét, az nekem romantikus, neki csapda volt. Ott aztán nem tudott nemet mondani.
Öt nappal a polgári előtt, mindennel leszámolva, végre kimondta az igazat. Úgy érezte, olyan életforma felé lököm, amit sosem szeretett volna. Hogy mindent megtettem érte, ez pedig kizökkentette, kényelmetlennek érezte, s végül csak el akart menekülni, minthogy olyasmit tegyen, amit nem tudna szívből megtenni.
A beszélgetés után Emese egyszerűen összepakolt és elment. Nem volt ordibálás, nagy kibékülés vagy gyönyörű drámai jelenet, hogy visszakönyörögjem. Csak egy halom szerződés, kifizetett számla, pazarul lefixált tervek meg egy lemondott esküvő maradt utánunk. Ő hajthatatlan maradt. Itt véget ért minden.
Azon a héten rá kellett jönnöm: attól, hogy te vagy az, aki mindig fizet, mindent megold, és az égvilágon mindig mindenre ott vagy, attól még nem biztos, hogy ezt valaki igazán akarja veled együtt csinálni.
