Hogyan lett Piroska édesanya jó szívének köszönhetően
Piroska éppen belépett a lépcsőházba, amikor a lakása előtt egy dobozra lett figyelmes. Meglepődve bámulta a csomagot: benne, összegömbölyödve, ott kuporgott egy kutya és egy macska. Rettegve néztek Piroskára és reszkettek az idegességtől.
Hát ez meg mi? Kik vagytok ti? kérdezte Piroska, mintha a kis jószágok választ tudtak volna adni.
Pont ekkor nyílt ki a szomszéd ajtaja, és Éva néni, a szomszédasszony hajolt ki.
Szervusz, Piroska! Jó estét! Hát kis világ! Anna a második emeletről elment ebből a világból, az állatai pedig itt maradtak, az unokahúga pedig nem talál nekik helyet sehogyan sem.
Kínáltam őket mindenkinek de senkinek sem kellettek. Nekem is van már macskám, az nem bírja el a társaságot, másnak allergiája van Nem vennéd magadhoz őket te és Zoltán? Nincs gyereketek, fiatalok vagytok, jól keresel.
Nem terveztük, hogy állatot tartsunk, ráadásul egyszerre kettőt hebegte kissé zavartan Piroska.
Ne válasszuk szét őket, ahol eddig voltak, mindig együtt aludtak, nagyon összeszoktak. Anna sokszor vitte sétálni a kutyát, a macska meg kisurrant magától, nem lesz sok gond velük
Na, nem próbálnád meg? könyörgött Éva néni.
És ha nem visszük el őket, mi lesz velük? kérdezte Piroska.
Azt beszélik, altatni viszik őket. Már előre is becsomagolták őket ebbe a dobozba. A lakást is szinte eladták, a leendő lakóknak senki sem kell mondta csendesen Éva néni.
Ebben a pillanatban belépett a lépcsőházba egy férfi is Bálint bácsi a harmadikról és ő is a dobozra mutatott:
Nem vinnétek be? Nyugodtak, nem esznek sokat, már idősek. Nem sokáig élnének, de így csak kár lenne értük Az Anna szerette őket.
Jó, elhozzuk őket. Nem tudnám elviselni, hogy altatásra vigyék szegényeket. Mik is a nevük? Még csak két éve lakunk itt, nem nagyon ismerkedtünk mondta végül Piroska. A férfi megkönnyebbülten felkapta a dobozt és bevitte Piroskáék előszobájába.
A kutyát Brúnónak, a macskát pedig Mirkónak hívták. Nagyon köszönöm letett egy ötezres bankjegyet és a pórázt a cipős szekrényre, tessék, első időkre. Köszönöm szépen, nagyon nagy jót tettetek
Piroska bezárta az ajtót, aztán vetkőzni kezdett. Közben leguggolt a kis vendégekhez.
Na, hogy vagytok, fiúk? Zoli bele fog döbbenni, mekkora meglepetés várja. Remélem, nem kerget minket ki a lakásból De jó szíve van, biztosan beleegyezik majd beszélt Piroska kedves hangon.
Tőlem senki se bánthat titeket! Altatás! Micsoda szörnyű ötlet ez
A macska mintha megértette volna, miről van szó, lassan kiszállt a dobozból, és óvatosan kezdte felfedezni az előszobát. A kutya pár percig még egyhelyben maradt, figyelte Piroskát és a macskát, végül lassan utána merészkedett.
Piroska a konyhába ment és belenézett a hűtőbe. Állateledel nem volt otthon, de főzött egy kis tejberizst húsdarabokkal, gondolván, hogy mindkettő szívesen fogja megenni.
Nagy örömére a macska, miután körbejárta a lakást, a konyhába sétált, és kíváncsian belekóstolt az ételbe. Piroska behívta a kutyát is.
Az sokáig habozott, de amikor látta, hogy a macska jóízűen falatozik, végül ő is odament, és bánatos szemekkel ránézett Piroskára.
Aznap este Zoltán hazaért munkából. Meglepődött ugyan, de végül a házaspár úgy döntött, megpróbálnak új otthont találni az állatoknak, ha valaki nagyobb házban él, vagy kertes házban, talán el tudja fogadni őket.
Piroska és Zoli négy éve házasok voltak. Ezt a lakást csak két éve vették. Szerették egymást és békében éltek. Egyedül a gyerek hiánya árnyékolta be a mindennapokat.
Te mindig tisztaságmániás vagy, azt mondtad, állat nem kell a házba lepődött meg Zoli.
Úgy gondoltam, lesz majd gyerekünk. De most ők Nem tudnám elviselni, hogy elaltassák őket Ne haragudj könnyek szöktek Piroska szemébe.
Én is szeretem az állatokat. Jó, ne aggódj, majd holnap a munkahelyemen is körbekérdezek, hátha valakinek kellene egy ilyen nyugodt kutya vagy macska, vigasztalta Zoli.
Onnantól minden megváltozott náluk. Brúnó és Mirkó hamar beilleszkedtek. Ráadásul korábban épp a felettük lévő lakásban laktak, így a beosztás, az udvar, minden ismerős volt nekik.
Ügyesek vagytok, kis barátaim, mondogatta Piroska, mintha mindig velünk éltetek volna
Háromszor vitte le Brúnót sétálni, Mirkó pedig az ablakon át járt ki az udvarra, majd ugyanott jött vissza, ami Piroskának is kényelmes volt.
Éva néni örült, hogy Piroska magához fogadta a jószágokat, és sokat segített: csontokat vitt Brúnónak, a maradék kását Mirkónak adta.
Esténként Piroska és Zoli sokat nevettek, amikor látták, milyen viccesen játszik a macska a labdákkal, és Brúnó hogy szuszog a puha fekhelyen.
Mindig együtt aludtak kiderült, hogy tényleg nem lett volna szabad őket szétválasztani.
Néhány hónap elteltével a házaspár úgy megszokta a két állatot, hogy legszívesebben már meg sem váltak volna tőlük.
Piroskához hétvégenként átjött az anyukája is, aki nem lakott messze. Ő is megszerette a két jószágot, pedig eleinte értetlenkedett a szerzeményen.
Szívesen elvinném a cicát, de a harmadikon lakom, ő meg szeret kint lenni mondta egyszer.
De Piroska hajthatatlan volt:
Nem, anya! Majd akkor segítesz, ha elutazunk, addig kijössz hozzájuk, locsolod a virágokat, és gondoskodsz róluk!
Eljött a nyár, és elutaztak Balatonra. Piroska naponta hívta anyját, aggódva a jószágai miatt.
Minden rendben, aranyosan viselkednek, jól esznek, este együtt alszanak, sétálunk is minden nap, nyugtatta anyja.
Mikor Piroska hazaért, meghatódott attól, ahogyan Brúnó és Mirkó várták őket. A kutya csóválta a farkát, ugrált, keservesen vonított.
A macska, Brúnó tombolása után, dorombolva bújt Zoli lábához.
Látod, mennyire szeretnek minket ezek a kis négylábúak! örült Zoli. Piroska megsimogatta Brúnót, majd mindjárt nekilátott vacsorát készíteni nekik.
Reggelente is korábban kelt, hogy sétáljon Brúnóval, megetesse mindkét barátot.
Néhány hónappal később Piroska örömteli izgalommal újságolta Zolinak, hogy kisbabát vár. Ez volt életük legnagyobb boldogsága!
Piroska édesanyja így szólt:
Ugye, nem hiába kaptad Brúnót és Mirkót! Próbára tette a Jóisten, vajon mennyi jóság szorult beléd, aztán megjutalmazott egy kisbabával. Most hát készülhetsz az anyaságra!
Lehet, anyu, igazad van. Nem hiszek persze a babonákban, de mióta velem vannak ezek a kis szőrmókok, már gyakorlatot is szereztem az anyaságban: takarítás, gondoskodás, odafigyelés, szeretgetés Mint a gyerekekkel!
Ha akarod, elviszem őket egy időre, megkönnyíthetem a dolgod, amikor érkezik a baba! ajánlotta anyja.
Nem, anyu! Majd inkább te sétálsz a babakocsival, miközben a pici alszik, vagy itthon segítesz, ha szükség lesz rá.
Összeölelkeztek.
A várandósság szépen, problémamentesen telt. Piroska időben világra hozta kisfiát. Zoli majd kiugrott a bőréből örömében, ahogy Piroska és minden hozzátartozó is.
Brúnó csendes öreg kutya volt, nem ugatott feleslegesen.
Mirkó sem sok gondot okozott, a jó időben egész nap az udvaron bóklászott vagy felmászott a régi hársra.
Így mindenki békében élt együtt, és most már teljes volt a család.
Az öregasszonyok, főként Éva néni, mesélte is az utcában mindenkinek, hogyan vált Piroska édesanyává jó szíve és embersége révén.
Kihozták belőle az egész utcán, mint egy igazi tanmesét hogy lám, az élet visszaadja a jót, amit másnak adsz
És ti hogy gondoljátok, igaza van Éva néninek? Írjátok meg kommentben, ne felejtsétek el kedvelni a történetet!
