Ál-szépség
Ne már, ezt most tényleg komolyan mondod? Szakítottatok? Nem hiszem el! döbbent le Zsófi egészen elkerekedett szemekkel Bencére, és az arckifejezése valahol az “ez most valami hülye tréfa?” és a “ki hívja most anyukámat?” között ragadt le. Úgy nézett, mintha azt várná, hogy a következő pillanatban Bence előrántja a kamerát, és kiáltja: “Kész átverés!”
Dehogy tréfa, Zsófi, sajnos nagyon is komoly… Bence csak bámult ki a panelablakon, ahol odakint szemerkélt az eső, mintha még az időjárás is az ő levertségét akarná leutánozni. Az ablaktáblán végigcsorgó kis patakok testet öltötték azt az ürességet, amit Bence a mellkasában érzett. Öt évnyi kapcsolat gyűlt össze benne, most meg már csak egy retkes hiány. Régen az ilyen napokon odabújtak egymáshoz, tervezgették, hogy egyszer majd együtt vesznek egy balatoni nyaralót, ma pedig gyűrögethette az öklét, egészen elfehéredtek az ujjpercei.
De hát miért? hajolt közelebb Zsófi, és vizsgálgatta Bence arcát. Bernadett hat hónapon át várt rád, míg te ott voltál a kiküldetésen! Hűséges volt, álmodni sem mert másról!
Honnan tudod mindezt, te nem is itt laksz? Bence fanyarul elmosolyodott, s az ablakpárkányra bökött. Ja, női szolidaritás, persze
Oké, tényleg nem ugyanabban a városban lakunk kontrázott vissza Zsófi, és keresztbe tette a karját , de hidd el, egy-két barátnő bőven elég, hogy minden infó eljusson. Azt mesélték, Bernadett ki akart kicsit kerekedni új frizura, heti három konditerem, ruhatárfrissítés na meg persze minden szépségtrükk, amit csak fel lehet töltögetni Instagramra. Mindezt pont, míg te kinn voltál! Próbált magán dolgozni, érted, Bence.
Igen! Ezért is szakítottunk! csapta le Bence, majd faképnél hagyta Zsófit, és a kabátja zsebéből vadul előkaparta a telefonját. Már szinte tombolva préselte ki magából: Emlékszel, milyen volt Bernadett a kiküldetésem előtt?
Hogyne emlékeznék, forgatta a szemét Zsófi, de azért az emlékeiben kutatott, mintha egy online évfolyam-találkozón keresne egy elveszett osztálytárs nevet. Kis cuki csaj. Egyenes, hosszú, szalmaszőke haj, hatalmas kék szemek, fitos orr Nem volt nála minden anatómiailag “kilencven fölött”, de téged ez sem zavart.
Hát pont ez az, nekem minden tetszett! Ő volt az én ideálom! Bence hangja szinte elcsuklott. Szerettem, amilyen. De aztán a barátnői agymosást csináltak rajta. Elhitették vele, hogy ha nem változik meg, úgyis otthagyom. És ő elhitte! Elkezdett átalakulni nem a saját kedvéért, hanem mert mások sugalmazták, hogy csak úgy szerethető.
Zsófi ekkor már baljósan szorongatta a fotel karfáját érezte, hogy ebből csak baj lehet.
Na, nézd inkább meg magad! nyomta Bence a telefon kijelzőjét Zsófi orra alá, amin Bernadett volt illetve valami egészen furcsa hasonmása.
A régi, csodás, hosszú hajú csajból valaki sápadt, extrém rövid platinára festett frizurával rendelkező, épphogy felismerhető nő lett. Az egykori kedves forma helyett harsány keménység, a természetes vonalak helyét arctalan magazinsztenderd vette át. Az ajkai mintha egyszerre fújta volna fel egy pesti plasztikai csapat olyan lufisak lettek, hogy Bence csak pislogni tudott. Bernadett ledobott vagy tíz kilót de sportos helyett sovány lett: kiálló kulcscsont, áttetsző bőr, karikás szemek És persze, a legnagyobb szentségtörés (Bence logikája szerint): mellnagyobbítás! Mintha csak direkt, dacból ugrott volna neki az egész procedúrának, mert Bence mindig is a természetességet szerette, nem a gipszmodell-pléhpálma vonalat.
Ott állt velem szemben a reptéren, vigyorogva, és nekem azon agyaltam, hogy inkább elmegyek mellette! Bence remegő hangon mesélte, aztán falnak csapta az öklét. Hogy sikerülhetett valakinek fél év alatt így elbaltázni magát?! Gondolhatta volna, hogy nekem pont úgy tetszett, ahogy volt! Minek ez az egész?
Bence csak járt föl-alá a szobában, mint egy játékbolti oroszlán, amit lemerülő elemmel működtet a sors. Vörös és sápadt arc, ökölbe szorult kéz, néha arca elé húzta a tenyerét próbálta elfelejteni a látványt.
Zsófi nagyon empatikus volt. Hónapokig őt hívta Bence, amikor a főnöke ledobta rá a fél éves német kiküldetést. Persze Bence sem a szívének örült volna, ha Bernadettet kellett volna pótolnia egy szemetes sarki hamburgerezőben, de hát diplomázás előtt, vizsgaidőszak, nyilván nem volt megoldás. Tartották a kapcsolatot, minden nap telefonáltak, próbálták tartani egymásban a lelket és most, megint együtt, Bernadett egy vadidegen kliséjévé változott.
Szerintem csak örömet akart okozni neked, próbált békülékenyen közelíteni Zsófi, óvatosan rátéve a kezét Bencére. Valakik elhitették vele, hogy ezt neked kell látni, hogy ettől majd boldogabb leszel
Bence keserűen vigyorgott rá:
Összesen azt érte el, hogy elveszett önmaga! A régit szerettem most meg nem is tudom, ki van előttem.
Bencét különösen nyomasztotta, hogy Bernadett hetekig nem akart videóhívást, mindent csak telefonon: Majd meglátod, mekkora meglepetést tartogatok! Úgy hangzott, mint valami télapó-reklám, de Bence sejtette, hogy valami bűzlik: mi van, ha már régen van valakije? Vagy csak az időhúzás miatt titkolózik?
Nem bírta tovább, és megkérte Petyát, a környéken lakó haverját, hogy szimatoljon egy kicsit. A srác pár nap múlva visszahívta.
Figyu, meglepetés lesz, az biztos, közölte tapogatózó hangon. Csak nem tudom, örülni fogsz-e neki. Ami viszont biztos: nincs új pasija, Bernadett tényleg vár rád. Folyton rólad beszél, és feszült, hogy mikor érsz haza.
Ez lenyugtatta Bencét átmenetileg. Még poénkodott is, hogy nem kér képet, szereti a meglepetéseket. Hát, utólag mondhatta volna, hogy kár volt ekkora mászkálást színlelnie. Ha akkor látja Bernadettet, nagy eséllyel visszafut a reptérre, kirúgja a barátnőit, és várja, hogy a világ is visszaváltson régi felállásba.
A hazaútján úgy izgult, mint egyszerre hat érettségiző. Felszállt a repülőre Ferihegyen; a buszon, majd a taxiban is folyamatosan nézte az óráját, izzadtak a tenyeréi, szíve a torkában dobogott. Elképzelte, ahogy kilép a terminálon, Bernadett a tömegben, mosolyog, integet, ő visszainteget, aztán egymásra borulnak. Végre otthon, otthoni teával és egy pohár sörrel, mindent elmesélnek egymásnak.
A valóság viszont orra koppintotta. Ott állt Bernadett a reptéri kijárónál de az a Bernadett volt? Vagy valaki random Insta-influenszer egy szürke januári forgatáson? Először azt hitte, eltévesztette az embert.
Bence! Végre! ugrott felé Bernadett, ölelni akarta, de Bence lépett hátra. Bernadett mosolya megremegett, a szeme csalódottan nézett, keze elakadt a levegőben, kicsit bénán lógott, mint egy távvezeték a vihar után.
Mi van veled? Nem ismersz meg? Vagy annyira jól sikerült a meglepetésem? próbált lazának mutatkozni, de a hangján érződött: baromira izgul.
Azt próbálom kitalálni, hová lett a lány, akit szerettem mondta Bence, közben olyan arcot vágott, mint akinek vakbélgyulladása van a nyílt utcán. Beteg vagy? Vagy csak begolyóztál? Hol van a szép hajad, a kedves arcod, a régi alakod? Én most nézek valakire, de nem a barátnőm vagy.
Azt akarod mondani, hogy kövér voltam?! sértődött meg Bernadett. A szája lefittyedt, szeme megtelt könnyel, csak el ne sírja magát, gondolta Bence, különben kínosabb lesz, mint amikor a fogorvosnál pénzt kérnek, de csak bankkártyát fogadnak el. A barátnők, akik nyilván lelkierősítésként jöttek, már kuncogtak a háttérben.
Figyelj, nem kell kímélni, én is látom, hogy eddig, nos, kihagytam a szépségrutinokat folytatta Bernadett, hangja remegett, de igyekezett keménynek tűnni. De most legalább nem ciki velem végigsétálni az utcán! Nézd csak, mennyire trendi vagyok! Nem jobb ez?
Ki mondta, hogy mostantól együtt akarok sétálni veled? vágott vissza Bence, már alig palástolva a csalódottságát. Egy szép csajból csináltak belőled egy… egy… valamit! Miért nem beszéltél velem róla? Eddig mindig mindent megosztottunk egymással.
Bence, ez most komoly? Bernadettet már el is küldeném egy divatlap címlapjára! vágott közbe Dorka, a “főkolompos”, nagy barátnő. Gondolod, hány srác szólt hozzá azóta? El sem tudod képzelni! Te csak örülhetnél! Mindezt csak miattad csinálta!
Bence dühösen nézett rá.
Ó, hogyne magad miatt csináltad! odavetette Bernadett felé a tekintetét. Sosem kértem tőled ezt a show-business vonalat!
Aztán lépett közelebb, de már egészen halkan, rekedten folytatta, s akár Zsófi is elérzékenyült volna tőle:
Bernadett, te tudtad, hogy én mindig az igazit szerettem benned. Pont azt, aki voltál. Amit most csináltál magaddal az már nem az, akihez én ragaszkodtam. Az utolsó hónapokat azzal töltöttem, hogy azon agyaltam: megkérem a kezed. Vettem gyűrűt, tényleg… De most Bocs, de nem akarok egy plasztik babával élni.
Bernadett halálsápadt lett, könnyek potyogtak, és csak motyogott, próbált magyarázkodni, de a hangja beakadt a gombócba:
Bence, én tényleg csak azt hittem, örültél volna Úgy gondoltam, ez mind nekünk szól, hogy büszke lehetsz rám…
De Bence már hátat fordított, és elindult. Bernadett utána kiabált, de csak a barátnők tartották vissza, akik már átkarolták:
Ugyan már, hagyd! szólalt meg Dorka, és dideregve átölelte Bernadettet. Csak most ideges, de visszakönyörgi magát. Majd meglátod! Most te vagy a sztár, lesz nálad jobb pasi!
Bernadett csak bámult Bence után, és a könnyei közben elmaszatolta a sminkjét. A lelkében akkora üresség tátongott, mintha valaki elfújta volna az összes színt belőle. Próbált jobb lenni s mindent elvesztett.
Bence otthon már inkább nem sírt, de látszott rajta, hogy legszívesebben elvonulna valami vidéki tanyára, ahol csak kecskék és csönd van pár hétig.
Komolyan, Zsófi, én tényleg nősülni akartam motyogta később a barátnőjének. De amikor megláttam ezt az átalakított Bernadettet, mintha elvágtak volna mindent bennem.
Aztán felsóhajtott, és magába roskadt:
Miért akartok folyton mások lenni, lányok? Naponta mondtam neki, mennyire imádom, hogy olyan, amilyen. Most pedig mintha magát radírozta volna ki
A legjobban az bánt, hogy az egész Dorka ötlete volt! szinte feldühödött, majd gyorsan lecsillapodott, csak a szája húzódott keserű mosolyra. Eljött hozzám, rendesen nekem udvarolt. Kivezényeltem volna a lépcsőházból, úgy kimostam volna a fejét!
Zsófi csak csendben bólogatott, keze megnyugtatóan Bence vállára simult.
Te legalább mindent megtettél, hogy ő boldog legyen mondta halkan , ez nem rajtad múlt. Ne hibáztasd magad. Talán csak egyszerűen máshogy akarják bizonyítani, hogy “elég jók”
Próbáltam beszélni vele mondta Bence levert hangon , de ragaszkodik az új kinézetéhez. Szerinte semmi sem változott Sőt, hogy én legyek hálás, amiért várt! Pedig hát, szerettem őt. De most már nem is ő az. Csak egy idegen.
Zsófi bátorítóan megszorította a kezét.
Tudod, Bence törte meg a csendet , te igenis joggal vagy csalódott. De talán mégis adjatok magatoknak egy utolsó esélyt beszélgessetek, őszintén. Te is elmondod mindazt, amit érzel, ő is elmondja, miért döntött így. Ha még van köztetek valami igazi, talán megér egy próbát. Már csak azért is, amit a szívedben hordasz.
Bence nézett ki az ablakon, ahol időközben elállt az eső, és a lemenő nap bearanyozta a gettószürke pesti házfalakat. Mintha az ég is megszánta volna.
Lehet, igazad van, Zsófi, mondta halkan. Most viszont időre van szükségem. Hogy helyretegyem magamban mindezt. Hogy eldöntsem, mit akarok Talán van még esély visszaszerezni azt, aki régen volt, vagy pedig elengedem. De azt már csak a sors tudja meg a magyar barátnők, akik mindig gondoskodnak a bonyodalomról.
